Külföldön születtél, mégis otthonoddá lett a Tisza-tó. Hogyan vált ilyen mély kötődéssé ez a kapcsolat?

Szentpéterváron születtem, édesanyám magyar, édesapám ukrán, egyéves koromban költöztünk Magyarországra. Több város után Tiszafüreden telepedtünk le, mert édesapám beleszeretett az akkor még Kiskörei-víztározóként nevezett tóba, amelynek partján orvosként nyugalmat talált. Gyerekként szívesen tartottam vele: szinte minden hétvégét a vízen töltöttünk, horgásztunk, sátoroztunk, csónakáztunk. Igazi, minőségi apa-fia idő volt ez. Ezekből az élményekből született meg az a kapcsolat a Tiszával, ami az egész életemet meghatározza.

Melyek a legszebb emlékeid ebből az időszakból?

Az egyik alkalommal, amikor az Aranyosi-szigeten vadkempingeztünk, a német juhászkutyánk egyszer csak bebújt hozzánk a sátorba, és nem mert kimenni. Egy vaddisznó mászkált odakint, és csendben ki kellett várnunk, amíg a sátrunkat is körbeszaglássza. Szintén óriási élmény volt, amikor naplemente után lassan csorogtunk a csónakkal a tükörsima vízfelületen, amelyen az egész égbolt tükröződött. Nyár végén, egy-egy szerencsés napon ezt az élményt még ma is átélhetjük. Felnőttként pedig az a fél év volt meghatározó, amit a Jóreménység-szigeten egyedül töltöttem a covid alatt.

Sokat változott a táj gyerekkorod óta?

A terület elárasztása után még nagyon sok fa állt a víztározó medencékben, és alig akadt pár csónak a vízen, szinte csak a horgászoké volt a tó. A kétezres évektől indult be az ökoturizmus, de 2018-tól robbant be igazán a térség fejlődése. Ma már évente százezrek érkeznek a Tisza-tóhoz: eveznek, horgásznak, bicikliznek, csónakáznak, fürdenek. Ez részben öröm, másrészt viszont óriási veszély. Ha nem vigyáznak az ide érkezők a természetre, az ember alkotta paradicsomot végül mi magunk pusztítjuk el!

Ezért lettél a tó természetvédelmi nagykövete?

A Tisza nevében című, több díjat nyert dokumentumfilm felvételein a hulladékszennyezés problémáját mutattam be, a folyót a forrástól a Fekete-tengerig kísérve. Szemétszedő akciókat szervezek, segítem a kárpátaljai önkénteseket, kisfilmekkel, előadásokkal és kiállításokkal igyekszem edukálni az embereket. 

Idén az S.O.S. Tisza-tó szemétszedő rendezvényemen több mint tíz tonna hulladékot gyűjtöttünk össze négyszáz önkéntessel. Életbevágó lenne, hogy a döntéshozók is komolyan vegyék a környezetvédelmet, különben a gyerekeink már nem fogják látni ezeket a csodákat!

Fontos célom az is, hogy újra összekössem az embert a természettel. A Jóreménység-szigeten létrehoztam a JóreményStég közösségi pihenőhelyet, amit közösen tartunk rendben. A januári Jeges Fürdés szintén a természetben átélhető élményekről és a közösségről szól, idén ezertizennégyen csobbantak velem az egyfokos Tiszában.

Melyek a kedvenc helyszíneid a tónál?

A titkos helyeimet nem szeretném elárulni, jó szívvel ajánlom viszont a Tiszavirág és a Pákász tanösvényt, valamint a fekete vizű Göbe-tó felkeresését. A Tisza-tavi tanösvény látogatását összeköthetjük az Ökocentrum bejárásával vagy egy kenuzással. Lenyűgöző a Poroszlói-medencében található három vízi kilátó, illetve a vadregényes madárrezervátum a Tiszavalki-medencében. A vízi sportok rajongóinak Abádszalókot vagy Sarudot, evezésre pedig a tiszafüredi morotva vadregényes csatornáit javaslom.

Van-e más szeglete az országnak, ahol szívesen töltöd a szabadidődet?

Imádok túrázni a Dunakanyarban, vitorlázni és szörfözni a Balatonon, és szívesen keresem fel a Tisza felső szakaszának homokpadjait is.

Dimitry tippjei természetes vizeink megóvására: 

• Motoros csónakok használata helyett evezz!
• Ne szemetelj, és ne használd illemhelynek a természetet!
• Ismerd meg a vízen betartandó szabályokat!
• A természet vendége vagy, légy csendben!

A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány Magyarország vár című magazinjában jelent meg.
A lap főtámogatója:

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!