A magyar turizmus versenyképessége nem csupán a vendégszámokon, a marketingköltésen vagy az új beruházásokon múlik. Legalább olyan fontos kérdés, hogy képes-e a rendszer a helyi tudást, a szolgáltatói együttműködést és a közösségi érdekeket hatékony országos cselekvéssé szervezni. Ehhez olyan TDM-hálózatra van szükség, amelyben a feladathoz forrás, a döntéshez felelősség, a teljesítményhez mérés, az együttműködéshez pedig bizalom társul. Ebből az alapállításból indul ki a Magyar TDM Szövetség (MTDMSZ) most megkezdett szakmai munkája: a szervezet teljesen új alapokra helyezné a magyar TDM-rendszert. 

Semsei Sándor, az MTDMSZ elnöke és Holczer Ágnes, a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetségének (TUTSZ) alelnöke a múlt héten több. mint egy órás munkamegbeszélést folytatott Csendes Olivérrel, a Magyar Turisztikai Ügynökség elnök-vezérigazgatójával. Az egyeztetés legfontosabb tanulsága: hatékonyan működő desztinációmenedzsment-szervezetek és összehangolt, hálózatba integrált szervezeti rendszer és együttműködő szakma nélkül a magyar turizmus megújítása nem lehet sem eredményes, sem tartós. A találkozó nem egy kész konstrukció jóváhagyásáról szólt, hanem kijelölte azt a szakmai feladatot, amelyben most a TDM-szervezeteknek kell megtenniük a következő lépést.

A TDM-rendszer nem magától épült le

A hiteles újrakezdéshez a TDM-szervezeteknek a saját múltjukkal is szembe kell nézniük. A rendszer sok helyen valódi együttműködést és ma is értékes szakmai tudást teremtett, miközben számos szervezetet csupán a pályázati lehetőség, nem pedig a tartós helyi összefogás igénye hívott életre. A projektforrások kifutásával sok helyen bizonytalanná vált a működés, fellazultak a szakmai kritériumok, egyenetlen maradt a teljesítmény, nem épült ki következetes minőségbiztosítás és független mérés. A túlzott önkormányzati függés az autonómiát és a szolgáltatói felelősségvállalást is gyengítette. Ezek a problémák önmagukban azonban nem magyaráznák a hálózat összeomlását.

2016-ban, az MTÜ létrejötte előtt, közel száz, alulról szerveződő helyi és térségi TDM-szervezet működött Magyarországon. Mára az MTDMSZ becslése szerint mindössze 20-25 tekinthető ténylegesen működőképesnek. 

A rendszer nem egyszerűen elfáradt: éppen akkor veszítette el pénzügyi, intézményi és szakpolitikai hátterét, amikor az első évtized tapasztalatai alapján önmaga teljes megújítására készült: 2016 végén az MTÜ akkori vezetése a TDM-szervezeteknek meghirdetett pályázati keretek visszavonását kezdeményezte. Ezzel egy már megpályázott és egy következő évekre várt, összesen mintegy négymilliárd forintos uniós fejlesztési forrás tűnt el. 

Az MTDMSZ tagszervezeteit ezzel éppen attól a forrástól fosztották meg, amit a rendszer teljes szakmai megújítására: desztináció- és termékfejlesztésre, minőségbiztosításra, képzésre, a hatékonysági és méretgazdaságossági elvek érvényesítésére, szemléletformálásra és szakmai minőségbiztosítási rendszer bevezetésére készültek felhasználni.

A beígért új konstrukció végül nem lett az országos TDM-hálózat megújításának eszköze. Ehelyett az akkori turizmusirányítás a pénzt, az adatot, a márkát és a döntést egyetlen központi intézményi körbe vonta. A helyi és szakmai szereplők társirányítók helyett legfeljebb alkalmi véleményezőkké váltak, a normatív jogosultságok helyét egyedi, diszkrecionális döntések, a kölcsönös bizalomét pedig függőségi viszonyok vették át. A hatalom az MTÜ kezében központosult, miközben a döntésekért és eredményekért viselt felelősség elmosódott.

Az MTDMSZ éppen ezért nem rehabilitációt és nem a régi szervezetek automatikus visszaállítását javasolja: 

a cél egy új jogi és szakmai megállapodás: egy olyan, országosan összehangolt, alulról legitimált, autonóm és számonkérhető térségi mendzsment-hálózat, amelyben a közfeladathoz kiszámítható forrás, a döntési joghoz pedig világos felelősség kapcsolódik.

A helyi közösség és a nemzeti stratégia metszéspontja

Egy jól működő TDM nem marketingiroda, hanem helyi és térségi döntési, koordinációs és végrehajtási kapacitás. Egyrészt térségi alapon összekapcsolja az önkormányzatokat és valamennyi helyi turisztikai szolgáltatót, képviseli közös érdekeiket a turizmus területén, másrészt bevonja az intézményeket, a civil szereplőket és a helyi közösségeket a turizmus áramába. A jól működő TDM-hálózat tulajdonképpen a teljes turisztikai szakma térségi alapú szerveződésének és hálózatosodásának a tere. Bizalmi infrastruktúrát épít azok között, akik a vendéget fogadják, a települést működtetik, a köztereket fenntartják, az idegenforgalmi adót és a TFH-t megtermelik, és együtt élnek a turizmus előnyeivel és terheivel.

Az alulról építkezés nem széttagoltságot vagy helyi bezárkózást jelent. Nemzeti szintű stratégiai tevékenységre, egységes adatrendszerre, országmárkára és közös piaci fellépésre is szükség van. 

A TDM-rendszer éppen e két logika metszéspontja: a nemzeti célokat helyi cselekvéssé fordítja, a desztinációk tudását és tapasztalatait pedig visszacsatornázza az országos döntéshozatalba. 

Az országos integráció így nem felülírja, hanem megsokszorozza a helyi kezdeményezések erejét – és persze megfordítva.

A hatékonyság alapja a tiszta feladatmegosztás: a döntés ott szülessen, ahol a szükséges tudás és a következményekért viselt felelősség találkozik, országos szintre pedig az kerüljön, amihez valóban méret, közös adat, egységes piac vagy nemzeti érdek szükséges. A versenyképes desztináció ugyanis nem pusztán kampányok eredménye. Kell hozzá minőségi termék, felkészült szolgáltató, élhető település, támogató helyi közösség és olyan intézményi bizalom, amely válsághelyzetben is együttműködésre képes.

„Nem a régi TDM-rendszert akarjuk visszahozni. Olyan hálózatot kell felépítenünk, amely alulról legitim, felfelé integrált, és világos felelősséget kapcsol a feladatokhoz és a forrásokhoz. A TDM a helyi közösségek tudását és érdekeit köti össze a nemzeti stratégiával, illetve a nemzeti stratégia összehangolt megvalósítását garantálja helyi szinten. Ez egyszerre bizalmi, hatékonysági és versenyképességi kérdés. Egy-egy hely piaci értékét ugyanis nem az egyes szolgáltatások önmagukban, hanem a desztináció egészének élménykínálata és annak minősége határozza meg. A piac elsőként a térséget árazza be, csak azon belül a szállodát vagy bármely más szolgáltatást. A cél tehát végső soron Magyarország egészének, mint desztinációnak az átfogó, hatékony és összehangolt fejlesztése, ami elképzelhetetlen jól működő térségi turizmusmenedzsment, azaz professzionális turisztikai desztinációmenedzsment tevékenység nélkül” – fogalmaz Semsei Sándor az MTDMSZ elnöke.

Hat összekapcsolt területen indul a tervezés

A szövetség az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján nem egymástól független programelemek, hanem egy minden elemében koherens TDM-rendszer működési elveinek és kritériumainak kidolgozására vállalkozik. A munka fő területei:

Jogi státusz és autonómia: a TDM-szervezet fogalmának, közfeladatainak, jogosítványainak, döntési felelősségének és függetlenségi garanciáinak egyértelmű rögzítése.

Területi felépítés: helyi legitimációból felépülő térségi és - ahol indokolt - regionális együttműködés; a méretgazdaságosság és a kevésbé fejlett térségek felzárkóztatásának együttes figyelembevételével.

Akkreditáció és minőségbiztosítás: világos belépési és működési követelmények, rendszeres szakmai felülvizsgálat és valódi teljesítményelvárások.

Kiszámítható finanszírozás: több évre tervezhető, lehetőség szerint normatív források, amelyekhez átlátható felhasználás, helyi társfinanszírozás és számonkérhető felelősség kapcsolódik.

Adat, teljesítmény és elszámoltathatóság: kölcsönös adatmegosztás, egységes mutatók, nyilvános visszacsatolás és független mérés, hogy a finanszírozás, a feladatellátás és az eredmény mérhető kapcsolatban álljon egymással.

Szakmai kapacitás és átmenet: képzés, térségi tudásközpontok, közösségépítés és olyan fokozatos bevezetés, amely a működő szervezetek tudására építve segíti az új vagy újjászerveződő TDM-eket.

Nyitott szakmai egyeztetés következik

Az MTDMSZ első lépésként egy kétnapos szakmai workshop keretében külön térképezi fel a korábbi TDM-rendszer hibáit és a 2016 utáni központosítás következményeit, összegyűjti a működő megoldásokat és a tagság javaslatait. A közös előkészítő anyagból alakulnak ki azok a modulok és eldöntendő kérdések, amelyek később intenzív műhelymunka, majd szélesebb ágazati egyeztetés alapjául szolgálhatnak. A kezdeményezés a turizmusirányítás partnerségi, társirányítási modelljének és jogi kereteinek előkészítésében is fontos szerepet játszik. 

Az MTDMSZ a javaslatcsomagot a tervek szerint még szeptember folyamán elkészíti. A csomag külön menetrendet is javasol majd arra, hogyan lehet a mai, hiányos területi lefedettségű és sok helyen alacsony kompetenciaszintű szervezeti állapotból fokozatosan eljutni a célmodellig.

A cél nem az, hogy minden korábbi szervezet változatlan formában helyet kapjon egy új rendszerben, hanem az, hogy Magyarországon létrejöjjön egy országosan értelmezhető, helyi együttműködéseken és professzionális menedzsment-tevékenységen nyugvó, térségi alapon szerveződő szakmai hálózat. A versenyképes és hatékony turizmusirányításban a nemzeti stratégia és a helyi felelősség nem helyettesíti, hanem erősíti egymást. Ehhez helyre kell állítani a bizalmat az állam, az önkormányzatok, a szolgáltatók és a helyi közösségek között.

 A magyar turizmus megújulása végső soron ott dől el, ahol a vendég találkozik a desztinációval. Ezt a szintet megerősíteni nem kiegészítő feladat, hanem a turisztikai rendszerváltás egyik alapfeltétele – zárul az MTDMSZ szakmai anyaga.

(Nyitókép: 123rf)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!