A Balaton a következő évtizedekben várhatóan nem szárad ki, vízszintje azonban az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb ingadozást mutathat. Honti Márk, a HUN-REN–BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadója és kutatótársai szerint ezért nem az a kérdés, hogy „eltűnik-e” a tó, hanem az, hogyan lehet hosszú távon fenntartható módon kezelni a vízszintet, és szükség esetén miként biztosítható a külső vízpótlás.
A kutatások szerint a Balaton vízmérlegében egyre kisebb a természetes többlet. Míg korábban átlagosan mintegy 60 centiméteres éves vízmérleg-többlettel lehetett számolni, az elmúlt évtizedben ez már csak 20-25 centiméter körül alakult. A vízgyűjtőről érkező hozzáfolyás mintegy 30 százalékkal csökkent, miközben a csapadék kiszámíthatatlanabbá vált és a párolgás is növekedett. Ennek következtében egyre gyakoribbak lehetnek azok az évek, amikor a tónak természetes módon nincs víztöbblete.
A vízmegtartás önmagában nem jelent teljes körű megoldást.
A tómederben történő tározás lehetőségeit a szakemberek szerint lényegében már kihasználtuk, a vízgyűjtőn pedig a túlzott visszatartás akár tovább is csökkentheti a Balatonba jutó vízmennyiséget.
A vízvisszatartásnak természetvédelmi és mikroklimatikus előnyei lehetnek, de nem bizonyított, hogy az így megnövelt párolgásból érdemi többletcsapadék keletkezne éppen a Balaton vízgyűjtőjén.
Ha a természetes vízmérleg tartósan romlik, felértékelődhet a külső vízpótlás. Korábbi vizsgálatok alapján erre elsősorban a Dráva–Mura vízrendszere lehet alkalmas. A Rába vízgyűjtője ugyanis hasonló klimatikus hatásoknak van kitéve, így éppen az aszályos időszakokban kevésbé jelentene biztos vízforrást. A Dráva vízkészletei nagyobbak, a Balaton számára érdemi vízkivétel pedig arányaiban kisebb terhelést jelentene a folyóra.
A külső vízpótlás ugyanakkor nem egyszerű műszaki kérdés. Egy másik folyórendszer és a Balaton összekapcsolása ökológiai kockázatokkal, köztük szennyezések és invazív fajok behurcolásának veszélyével járhat. Vizsgálni kellene többek között a víz útját, a Kis-Balaton szerepét, a beavatkozás ökológiai következményeit és a különböző üzemeltetési lehetőségeket.
Egy ilyen rendszer előkészítése és engedélyezése akár egy évtizedet is igénybe vehet, ezért a szakemberek szerint nem akkor kellene elkezdeni a tervezést, amikor már kialakult a vízhiányos helyzet.
A kutatók inkább egy lassú, elsősorban télen működő vízpótló rendszerben látnak reális megoldást. Ennek célja nem a Balaton folyamatos, centiméterre pontos szabályozása lenne, hanem az, hogy egy többéves aszályos periódusban megállítsa a vízszint csökkenését, majd fokozatosan visszaállítsa a tavat a megszokott tartományba. A nyári vízpótlás ugyanis a biológiai folyamatokba is jelentősen beavatkozhatna, miközben egy nagy kapacitású, folyamatosan szabályozó rendszer gazdaságilag sem feltétlenül lenne ésszerű ‒ számolt be róla a Telex.
A vízpótlás mellett ugyanakkor a turizmusnak is alkalmazkodnia kell a változó vízállásokhoz. A magas vízszint ugyanis nem minden esetben kedvező: a melegebb és szélcsendesebb nyarak mellett a tartósan magas vízállás erősítheti a hőrétegződést, ami oxigénhiányhoz és algavirágzáshoz vezethet.
A Balaton jövőjének ezért nem feltétlenül az egyetlen „ideális” vízszint fenntartása lehet a kulcsa, hanem egy olyan alkalmazkodó rendszer kialakítása, amely ökológiai, vízgazdálkodási és turisztikai szempontból egyaránt működőképes.
A következő évek egyik legfontosabb feladata így annak eldöntése lehet, hogy milyen vízszint-ingadozást fogad el a társadalom, milyen infrastruktúrával lehet ehhez alkalmazkodni, és milyen feltételek mellett indokolt a külső vízpótlás. A szakemberek szerint a döntést még nyugodt időszakban kell előkészíteni: ha egy újabb többéves aszály miatt hirtelen válik sürgetővé a beavatkozás, már aligha marad elegendő idő a kockázatok és alternatívák alapos mérlegelésére.
KAPCSOLÓDÓ
Balaton vagy Adria? 10+1 javaslat, amellyel versenyképesebb lehetne a magyar tenger
Éskovács Péter turisztikai és PR-tanácsadó szerint a Balaton versenyképességét jóval több tényező alakítja az árfolyamnál.
