A Balaton turisztikai teljesítményét sokkal kevésbé befolyásolja a tó vízszintje, mint azt korábban feltételezték – derül ki Ungvári Gábor és Horváth Gábor, a REKK Kft. energia- és vízgazdasági szakértőinek kutatásából. Az ökonometriai vizsgálatok szerint érdemi hatás elsősorban 60–70 centiméter alatti vízállásnál mutatható ki: 60 centiméter alatt minden további egy centiméteres apadás mintegy 1–2 százalékkal csökkentheti a vendégszámot, partszakasztól függően.
A szakértők szerint azonban a balatoni turizmus alakulásában ennél jóval fontosabb tényező az időjárás és a háztartások anyagi helyzete. Egyszerűbben fogalmazva:
az emberek elsősorban akkor mennek a Balatonhoz, ha van rá pénzük, és megfelelő az időjárás.
A kutatás azt is megmutatta, hogy a legalacsonyabb turisztikai teljesítményű évek nem feltétlenül estek egybe a legalacsonyabb vízállással. A vízszinttel kapcsolatos, időnként felerősödő médiavisszhang ezért önmagában sem feltétlenül tükrözi a turizmus tényleges veszélyeztetettségét.
A klímaváltozás ugyanakkor új helyzetet teremt. A jövőben gyakoribbá válhatnak azok az időszakok, amikor a vízállás már a tó ökológiai állapotát és bizonyos gazdasági tevékenységeket is kedvezőtlenül érinti. Ezért nem feltétlenül a jelenlegi vízszint problémáit kell megoldani, hanem arra érdemes felkészülni, hogy a későbbiekben nagyobb kockázatok jelentkezhetnek.
Ebben a megközelítésben egy esetleges vízpótlási beruházásra a kutatók egyfajta biztosításként tekintenek.
A vizsgálat szerint egy fizikailag megvalósítható, a Drávából időszakosan legfeljebb hét másodpercenként egy köbméter víz átvezetésével számoló megoldás évente mintegy 10 centiméterrel emelhetné a Balaton vízszintjét.
A becsült beruházási költség 80–100 milliárd forint lehet, míg egy hosszú, 50 éves finanszírozási konstrukció éves költsége nagyságrendileg 7–12 milliárd forintra jöhetne ki.
A kérdés ezért nem egyszerűen az, hogy finanszírozza-e az állam a vízpótlást, hanem az is, hogy kik azok, akiknek gazdasági érdeke fűződik a Balaton hosszú távú működőképességéhez. A tó környezetében 174 település található; az ingatlanok értéke 2023-as árakon mintegy 7000 milliárd forintot tett ki, a balatoni turizmus pedig 2024-ben hozzávetőleg 600 milliárd forintos bevételt generált. Mindez azt jelzi, hogy a kitettség jelentős, és nem kizárólag az állam vagy az Európai Unió feladata lehet a kockázatok kezelése – olvasható a Telex interjújában.
A „biztosítási” modell lényege éppen az lenne, hogy a Balatonhoz kötődő ingatlantulajdonosok, turisztikai vállalkozások, önkormányzatok, üdülők és az állam közösen vállaljanak szerepet a finanszírozásban.
A kutatók szerint minél kedvezőtlenebbek a klímaforgatókönyvek, annál racionálisabbá válhat egy ilyen előzetes hozzájárulás: ha ugyanis hosszabb időszakokra ellehetetlenülne a tó jelenlegi turisztikai funkciója, az a turisztikai bevételek mellett az ingatlanok értékére is komoly hatással lehetne.
A Balaton vízszintjének, a klímaváltozásnak és a lehetséges vízpótlásnak az összefüggéseit ebben a cikkben jártuk körül.
KAPCSOLÓDÓ
A Velencei-tónál nem vízhiány van, hanem alkalmazkodási válság, mondja a szakember
A természeténél fogva változékony, sekély tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik.
