Szeptember harmadik hetében, ragyogó napsütéses időben pattantunk fel a Park Snow Donovaly munkatársai által előkészített e-bike-okra, hogy meghódítsuk a völgyet körülölelő hegyeket, amelyeket jól kitáblázott kerékpáros útvonalak hálóznak be. Donovaly valójában több kisebb hegyi faluból áll, az üdülőközpont pedig éppen az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra határán fekszik.

Ami egy hagyományos bringával hatalmas erőfeszítés, izzadás és kevés öröm lenne, az az elektromos rásegítésnek köszönhetően élvezetes tekeréssé válik. Egy gyors oktatás, hogyan kell a sebességváltót és a motorerő fokozatait optimálisan kombinálni, hogy biztonságosan, a járműt is kímélve maximalizáljuk a kerékpáros élményt, és már gurulunk is Polianka falun át az erdő felé. 

A terep így is kihívás, hiszen a megmászott emelkedőket technikás, kövecses lejtők követik, ahol nagy odafigyelést igénylő fékezéssel lehet csak leereszkedni, de aztán a szélesre táruló hegyi tisztásokon nekilódulhatunk, és immár könnyű szívvel gyönyörködhetünk az elénk táruló panorámában. 

Megörültünk, amikor egy hatalmas fa árnyékéból előbukkant egy kedves menedékház (Útulna Na Kráme), de ottjártunkkor sajnos csak hétvégenként tartott nyitva, így az erre bringázó jobb, ha fel van szerelkezve megfelelő mennyiségű frissítővel. Az erdőből végül Bully falunál keveredtünk ki, amelynek ódon hangulatához néhány hagyományos építésű, fagerendás ház is hozzájárul.

Aki kevésbé bevállalós, az is szép kilátást kínáló kört tehet az üdülőhely felett kanyargó aszfaltozott úton, amely mentén tradicionális vagy éppen nagyon is modern nyaralóházak egyaránt sorakoznak. A városi kerekezéshez vastag kerekű e-rollert is lehet választani, akinek az szimpatikusabb. 

Vasalt úton másztunk a csúcsra

Az e-bike-túra jó bemelegítés volt a másnapi via ferratához. A Donovalytól rövid autóútra található hangulatos Liptovská Osadában lehet felszerelést kölcsönözni a község közelében magasodó Két torony (Dve Veze) nevű sziklapáros leküzdéséhez. Itt 15 vasalt útvonalat építettek ki, az A, B, C és D nehézségű pályák között ki-ki megtalálhatja az elszántságának és erőnlétének megfelelőt. 

A via ferrata lényegében a sziklamászás előszobája, teljesen kezdőként, átlagos kondival is neki lehet vágni, a túrázót a sziklafalba rögzített fém létrafokok és drótkábelek segítik az előrehaladásban. 

Már a parkolóban magunkra öltöttük a szükséges védőfelszerelést, a sisakot, a hegymászó beülőt és a kantárt, aminek a két karabinerét a drótkötélre kapcsoljuk mászás közben. A hegy itt nem adja könnyen magát, egy meredek kaptatót kellett legyűrni, hogy eljussunk a sziklák aljához, ahonnan a via ferrata útvonalak indulnak. A köves, gyökerekkel behálózott terep és maga a vasalt út is túracipőt kíván, a recés talp előnyét akkor tapasztaltam meg igazán, amikor az egymástól lépéstávolságon túl elhelyezett vaslépcsők között a sziklafal repedéseiben tudtam csak megvetni a lábamat. A két sziklatornyot lánchíd köti össze, így több útvonal is kombinálható. Tériszonyos lévén én csak egy B nehézségű pályára merészkedtem, de annak tetejéről is szép kilátás nyílik a környező tájra. 

A legmagasabb és legszebb panorámát kínáló csúcsra már többekkel gyalog sétáltunk fel, hogy ott fogadjuk a vasalt úton érkező társainkat. Ők a sziklafalra feljutva egy kispadra is kiülhettek, hogy a lábukat a semmi felett lógatva elkészítsék az itteni kötelező szelfit.

Turbófokozat: tandemugrás siklóernyővel

Harmadik nap szó szerint az egekbe ugrott az adrenalinszintünk: jött a tandem-siklóernyős kihívás. Nem volt kétségem, hogy ezt is kipróbálom, de amikor a felvonó 1361 méter magasan lévő felső állomásán kiszálltam a Nová Hol'a tetején, és megláttam az ugráshoz készülődőket, ahogy a hátukon felcipelt – mint utóbb megtudtam, 25 kilós – zsákokból komótosan kihajtogatják a siklóernyő papírnál is vékonyabb vitorláját és kibogozzák a hozzá tartozó számtalan zsinórt, bizony, inamba szállt a bátorság. Érdekes módon leginkább a felszállástól és a landolástól tartottam, végül ezeket játszi könnyedséggel vettük, köszönhetően a pilótám profizmusának. Marek Polesenky személyében egyúttal kifogtam egy specialistát, aki – mint elmagyarázta – szereti minél magasabbra repíteni az utasait. 

A tandemben az utas elöl, szinte a „semmiben” ül, a pilóta mögötte zsinórokkal irányítja az szerkezetet. Minden porcikámmal éreztem az áramló levegő mozgását, a fülembe fütyülő szél – laikusként olykor úgy tetszett – játékszerként cibálta az ernyőnket. A fejem beleszédült a sok körözésbe, amíg vártunk a felszálló meleg légáramlatok érkezésére, amelyek segítik a felemelkedést, a gyomrom is elkezdett liftezni a szerkezet himbálózásától úgy 1500 méter magasságban, de 

a mérleg másik serpenyőjében ott volt a repülés szabadságának leírhatatlan érzése, alattunk mélyen a zöldellő, lágy völgyek és körös-körül a legszebb arcát mutató zord hegyvidék harmóniájának gyönyörűsége. 

Valóban egyedülálló és a saját határainkat tágító élmény a siklóernyőzés, amit átélve ajánlok feltenni mindenki bakancslistájára. 

Ezt követően igencsak jólesett megpihenni szállodánk, a Donovaly központjában található Hotel Galileo wellnessrészlegében, ahol szaunázás után – ritka szolgáltatásként – egy mínusz 15 fokos levegőjű jégkamrában lehet lehűlni. 

Könnyű panorámatúra a hegygerincen

Az utolsó nap utunk ismét a Nová Hol’ara vitt, ahol már előző nap is szemezgettünk a gerinctúrával. A kabinos, illetve ülőszékes felvonótól mindössze tíz-tizenöt perc séta a hegy legmagasabb pontja, az 1402 méteres Zólyom (Zvolen), a csúcskereszttől csodás felvételek készíthetők a völgy és Donovaly irányába. Onnan tovább egy bő fél óra a Kis-Zólyom (1372 méter), a sárga jelzést követve. 

Igazi panorámatúra ez, ami gyerekekkel is könnyen teljesíthető: 

végig a hegygerincen haladunk, a fenyvesek tetejével egy magasságban, az ösvényről megkapó kilátás nyílik a környező hegyvonulatokra, az egyik oldalon a Nagy-Fátra, a másik oldalon az Alacsony-Tátra a kísérőnk, és a napsütésben a Magas-Tátra csúcsai is látszottak. 

A csöndet csak a pillangók különösen hangosnak tetsző szárnyverdesése és időnként a szarvasok bőgése törte meg, amiben az ijedősebb túratársaim egy medve hangját vélték felismerni. Szerencsére, eggyel sem találkoztunk.

Donovaly gyerekekkel

Donovalyt előszeretettel emlegetik a gyerekek fővárosaként, és ha számba vesszük, hogy mi mindennel szórakoztatják itt őket, nem alaptalanul. Donovalko például egyenesen imádnivaló: olyan, mint egy igazi kisváros, csak mindent az aprónép (10 éves korig ajánlott) méretére szabtak. A gyerekvárosban sorakozó huszonöt színes, mesésen berendezett házikó között van bolt, posta, benzinkút, autójavító, bank, tűzoltóság, fodrász, sőt egy kastély is, így a kicsik bevásárolhatnak, elektromos kisautókat vezethetnek a KRESZ-táblákkal felszerelt utcákon, tankolhatnak, pénzt válthatnak, játszhatnak orvosost, építészt, de még királyt is. 

A szomszédos minifarmon pedig kis termetű lovak, alpakák, szamarak, kecskék között próbálhatják ki a farmerkedést. A kislányok és kisfiúk extázisban nyitogatták az ajtókat – bevallhatjuk, hogy a mi gyermeki énünk is előtört –, és adták át magukat önfeledten a szerepjátékoknak. A szórakozást animátorok irányítják, így a szülők közben nyugodtan kávézhatnak, sörözhetnek a büfé teraszán.

Aki már kinőtt a minivárosból, az az út túloldalán, a Fun Arénában található, 900 méter hosszú bobpálya felé vegye az irányt, kanyarodó ívein a merészebbek akár 45 km/órás sebességgel is lecsúszhatnak. A mellette lévő gyerekpark legnépszerűbb eleme ottjártunkkor a vízi játszótér volt, ahol egy áramló patakon tanulhatják meg a lurkók a vízszabályozást és a gátépítést. A nagyobbacskák inkább a bungee trambulinokon ugráltak, ami akár hét méter magasra is felrepíti őket. 

Találkoztunk a Donovalkovo és a szintén helyben található Patty Síiskola magyar üzemeltetőjével, Vajda Botonddal, tőle hallottuk, hogy jövőre végre elkezdődhet Donovalyban az évek óta tervezett fedett sípálya építése, ami megoldást jelenthet majd a klímaváltozás, a hószegényebb időszakok problémájára is. 

Kalóriapótlás szlovák módra 

Vendéglátóink végig gondoskodtak arról is, hogy az aktív mozgás után mindig rendesen fel legyenek töltve az energiaraktáraink. A hagyományos szlovák konyhát vivő, fagerendás Koliba Goralban és a Magura étteremben olyan kiadós fogásokkal lakatják jól a vendéget, mint a fokhagymaleves, az omlós kacsacomb párolt káposztával, a juhtúrós sztrapacska vagy éppen a mákos nudli. Szállásunk, a Hotel Galileo éttermében a tulajdonos és a főszakács által írt, az erdők, mezők alapanyagai ihlette, Hogy ízlik a erdő? című szakácskönyv néhány receptjébe kóstolhattunk bele, például a nyúlpástétomba és a vadas marhába áfonyalekvárral, knédlivel. De a legemlékezetesebb a Nová Hol’a-i felvonó lábánál található Husky après-ski bár pezsgős élményreggelije volt: a különféle sonkáktól, sajtoktól roskadozó, művészien megkomponált hidegtálaktól az ízes kencéken, füstölt lazacon, meleg fogásokon és friss péksüteményeken át a belga waffelig terjedt a pazar választék. 

A sugárzó kék szemű husky lett egyébként a Park Snow resortlánc új arca, az üdülőközpont szép modellek helyett inkább a széles mosollyal hívogató kutyával szeretné magára felhívni a családok figyelmét. A megújuló arculat mellett számos további aktív turisztikai fejlesztést is terveznek Donovalyban, hogy ne csak télen jusson a síelők eszébe, hanem egyre több vendég számára tegyék vonzóvá a régiót ősszel, tavasszal és nyáron is. 

(Nyitókép: Park Snow Donovaly)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!