A Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) ötvenedik születésnapi ünnepségén te köszöntötted az egybegyűlteket a Folly Arborétumban, hiszen, ahogy ezt az eseményen is kiemelték, éppen ötven éve dolgozol a szakmában, és hosszú időn át alelnöke voltál a szervezetnek. A kezdetektől részt veszel az érdekvédelmi munkában?

Ez a szakma olyan, mint egy nagy család, és jó benne családtagnak lenni! Mindig ez motivált, hogy tegyek a többiekért valamit. Tulajdonképpen a szövetség ötvenéves jubileumával együtt ünnepelhetjük az én ötvenéves tagságomat is, hiszen pályámat a Cooptouristnál kezdtem (sokáig ennek a vállalatnak az igazgatói adták a MUISZ elnökeit), később pedig a saját cégem jóvoltából lettem tagja a szervezetnek.

Mikor érintett meg először az utazás szeretete, vannak ezzel kapcsolatban gyerekkori élményeid?

Ha eljutottunk a Balatonra vagy a nagybátyámhoz Kabára, az nekem gyerekként már nagy élményt jelentett. Később, főiskolásként a badacsonyi kempingben eltöltött gyakorlat nem volt túl motiváló, amikor azonban még szintén diákként Kelet-Berlinben, a schönefeldi repülőtér szállodájának recepciójára kerültem, megérintett a szakma. 

Élveztem, hogy tudok németül, és nagyon jó kollégákkal akadtam össze. A mai fiatalok biztosan nehezen hiszik el, de akkoriban még titokban olvastuk a nyugati lapokat, ezt nagyon izgalmasnak találtam! 

A vendéglátóipari főiskolán Csizmadia László tovább erősítette bennem az elköteleződést. Óriási tapasztalata volt, és nagyon jól hasznosítható tudást adott át nekünk, közvetlen, jó kapcsolatunk a későbbiekben is megmaradt. 

A főiskola elvégzése után az akkor megnyitott Hotel Marinába kerültem Balatonfüredre, ahol megtanultam keményen dolgozni. Ott laktunk a szállodában, és egy szalmonellajárvány miatt kevés volt a munkaerő, így tulajdonképpen hivatalos munkaidő nélkül, reggeltől estig dolgoztunk. Ez után következett a szintén frissen megnyitott Hotel Intercontinental, Budapest első ötcsillagos szállodája. A recepcióra akkoriban csak a protekciósok kerültek, így én öt évet töltöttem el a negyedik és ötödik emeletért felelős direktriszként. A szobalányok ellenőrzése nem volt túl izgalmas feladat, viszont olyan vendégeket fogadtunk, mint Liz Taylor, Grace Kelly, Ringo Starr vagy Richard Burton. Bármit kértek, legalább öten jelentkeztünk, hogy megcsináljuk! Viszont nem láttam előrelépési lehetőséget, ezért engedtem főiskolai osztálytársam, Antal Katalin csábításának, és átigazoltam a Cooptourist kiutaztatási osztályára.

Itt is voltak jó projektek, és évente tizennégy munkanapot dolgozhattunk idegenvezetőként. A szocializmusban egy átlagos bécsi túra is nagyon kalandos volt, hát még egy utazás Kelet- és Nyugat-Berlinbe, vagy a különvonatos utazás Kijevbe! Később sikerült átkerülnöm a beutaztatásra. Itt sokkal jobban éreztem magam, hiszen beutaztatóként a saját hazámat adom el, jól ismerem a terméket, és ha hiba csúszik a gépezetbe, azt egyből tudom korrigálni. Válogatott csapat voltunk, Dalváry Vilmos volt a főnökünk, aki hagyott dolgozni, az adott keretek között kreatívnak lenni, de voltak kemény napjaink. Ebben az időszakban születtek meg gyermekeink, Viki és Bálint. Meg akartam tartani a pozíciómat, a család pedig érezte, hogy szükségem van más elfoglaltságra is, így összefogtak, és viszonylag hamar visszajöttem dolgozni. A kollégáimmal sokat jártunk külföldi vásárokra, és kezdtük elhinni, hogy értjük a szakmát, és tudjuk, mit kell csinálni. 

Ebből a tapasztalatból merítetted a bátorságot és a tudást 1992-ben a ma is sikeresen működő, jelenleg öt kollégát foglalkoztató Tour East Tour Utazási Iroda megalapítására? 

Visszatekintve nem tudom, hogyan mertem belevágni, de akkor úgy éreztem, hogy meg lehet csinálni. A Tour East Tour 1992. január elsején kezdte meg működését. 

Az első évek meglehetősen rögösek voltak. Jártam a vásárokat, felkerestem a régi partnereket, egyre többen dolgoztak velem. Veszteséges egyik évben sem voltam, sőt, évről évre nőtt a forgalom, ami megerősített. 

De így is öt-hat évbe telt, mire ki tudtam vásárolni a cégtársaimat, és teljes mértékben a magam útját járhattam. Maximalista vagyok, és a színvonalhoz mindenáron ragaszkodom, így nagy könnyebbség volt, hogy a „pályán kívülről” nem szóltak bele a munkámba. Voltak nagyon jó éveink, amire rásegített a fordított áfa időszaka, aztán jött a covid. Bár minden összedőlt körülöttünk, én úgy éreztem, nem adhatom fel, nem lehet, hogy így legyen vége! Szerencsére voltak tartalékaink, ennek köszönhető, hogy nem veszítettem el a kollégáimat. Most újra növekszik a nyereségünk, de vannak persze nehézségeink – például az árrés után fizetendő 27 százalékos áfa, illetve, hogy már nem vagyunk áfa-visszaigénylők – amik nehezítik a működésünket, és kevesebb lehetőséget biztosítanak a fejlődésre. 

A Turizmus.com-nak gyakran nyilatkozol beutaztatással kapcsolatos témákban, de az olvasók nem feltétlenül tudják, mely piacokkal és célcsoportokkal foglalkozik a Tour East Tour.

A német piac számunkra az elsődleges, aztán az osztrák, a skandinávok közül a svéd és a norvég, no meg a cseh és a lengyel. De érkeznek vendégeink az amerikai, török, olasz, spanyol piacról és a GCC-országokból is. Rengeteg energiát, közel tíz évet fordítottunk az iráni piac felépítésébe, 2019-ben már jelentős számú iráni csoportot fogadtunk! Jó volt az együttműködésünk a konzulátussal, és study tourt is szerveztem az ottani utazási irodák számára. Ennek is a covid vetett véget. Most sajnos nincs csoportos vízumkiadás, és ez komoly veszteséget jelent. Az irániak nélkül a Tour East Tour forgalma soha nem lesz olyan, mint 2019-ben volt! Próbálkoztunk az indiai és a kínai piacon is, de be kellett látnunk, hogy ez a nagy tour operatorok asztala, a piac sajátosságai miatt kis utazásszervezőként ezeken a küldőpiacokon nem lehet labdába rúgni. Sajnos enélkül is sokat dolgozunk a szemétkosárnak, az elmúlt években több az el nem fogadott ajánlat, illetve a lemondott utazás. Folyamatosan jönnek a lekérések úgy az izraeli, mint a japán piacról, de kevés utazás valósul meg. Vannak ugyanakkor céges megrendelőink a magyar és a német piacról egyaránt, igaz, utóbbi a covid után jelentősen visszaesett. Biztatónak tartom ránk nézve, hogy a Visit Hungary 2025-re vonatkozó marketingtervében a német piacot jelölte meg a legfontosabb külföldi küldőpiacként, és tevékenységükben nagy hangsúlyt kap a MICE-szektor erősítése.

A MUISZ-ban milyen feladatokat látsz el?

Korábban, alelnökként az elnök támogatása volt a legfontosabb feladatom, de a Beutaztatási, Belföldi, MICE Bizottság vezetőjeként is fontosnak tartom, hogy mindig rendelkezésre álljak. A jelenlegi alelnök, Székely Andrea szintén gyakran kér tőlem tanácsot. A MUISZ részéről már évek óta én végzem a Kiemelt Partner Program pályázatainak bírálatát.

Itt kell megemlítenem, hogy nem csak a MUISZ-nak, de a MABEUSZ-nak, a Magyar Beutaztatók Szövetségének is tagja vagyok, gyakran egyeztetek a két szövetség együttműködéséről. Fontos, hogy közösen lépjünk fel az érdekeink képviseletéért!

Ötven év után nem gondolkodsz a visszavonuláson?

Jóval kevesebbet dolgozom, mint korábban, péntekenként például nem járok be az irodába. Hosszú út vezetett idáig, de most már hátrébb merek lépni, és engedem, hogy a csapatom egyre több terhet vegyen le a vállamról. Az élet többi területét is igyekszem tudatosan élni, az elmúlt években sok időt fordítottam önmagam fejlesztésére. Ennek során tanultam meg nagyobb bizalmat adni a kollégáimnak, és elfogadni, hogy olykor másként oldják meg a feladatot, mint én tenném. 

Nagyon élvezem, hogy szabadabb vagyok, több idő jut magamra, a gyerekeimre és az unokáimra. Ez a legfontosabb üzenetem a fiataloknak: vállalják és szeressék magukat, ne másnak akarjanak megfelelni! A pilates, a jóga, a kiválasztott tanfolyamok és könyvek rengeteget segítettek nekem az önismereti úton. 

Felmerülhetne, de a tanítás nem az én műfajom, én nem magyarázni, hanem csinálni szeretem a dolgokat. Előadások megtartását is csak akkor vállalom, ha úgy érzem, hogy tudok ezzel adni valamit. 

Az utazás teszi teljessé az életem, erre szeretnék több időt fordítani. A férjemmel most éppen kettesben Rómába, a barátnőmmel Grázba egy adventi hétvégére, a MUISZ-szal pedig egy győri utazásra készülünk. De óriási élmény az is, hogy két felnőtt gyermekünkkel négyesben újra együtt utazunk. Legutóbb Izlandon, illetve Ománban jártunk, a programot természetesen én állítottam össze. Évente egy alkalommal az öt unokát is elvisszük valahová, tavaly Balatonfüreden jártunk, és már le van foglalva 2025 júliusára a repülőjegyünk Lanzarotéra. Ez sokak számára vakmerőségnek tűnhet, én viszont úgy gondolom: aki mer, az nyer! 

Életút

Drégely Ágnes a vendéglátóipari főiskola évei alatt kötött örök barátságot a turizmussal. A Hotel Marinában töltött három hónap után első éveit a Hotel Duna Intercontinentalban töltötte, majd a Cooptouristhoz igazolt, a kiutaztatás, majd a beutaztatás területén dolgozott. Közel 33 éve, 1992 januárjában alapította meg a Tour East Tour Utazási Irodát. A szakember 14 éven keresztül volt a MUISZ alelnöke, jelenleg a Beutaztatási, Belföldi, MICE Bizottság vezetője, tagja a MABEUSZ-nak és a SKÅL International Hungarynek is. 2008-ben Pro Turismo díjat kapott szakmai munkásságáért. 

Interjúnk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2024. decemberi számában jelent meg. Ha szeretne előfizetni lapunkra, ezen a linken megteheti. 

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!