A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet meghívására érkeztünk a Balti-tenger gyöngyszemeként emlegetett Gdanskba, ami ugyan 1000 kilométerre fekszik Budapesttől, a Wizz Air júliusban elindított közvetlen járatának köszönhetően mégis könnyen elérhetővé vált az újdonságra szomjazó magyar utazóközönség számára.

Tengerillattal és nyugalommal csalogat Sopot

A szemerkélő esőben, illetve a szürke felhők mögül előbukkanó, gyenge napsugarak fényében is különösen bájosan tűnt Sopot, Lengyelország egyik legnépszerűbb tengerparti üdülővárosa. 

A városkával a négynapos tanulmányút első délutánján, a Michelin-ajánlott Café Xander Étteremben elköltött remek ebéd elköltése után kötöttünk barátságot. A csendes utcákon sétálva nehéz volt elképzelni a nyári nyüzsgést, október közepén a város ráérős nyugalmat árasztott. Idegenvezetőnk, Grzegorz Lipski elsőként a romantikus, erkélyes-verandás régi villákat mutatta meg nekünk, majd a városközpontban álló Szent György templomhoz és Wojtek, a katona medve szobrához kalauzolt. Ha a történet igaz, az iráni barnamedvét kölyökként találták és vásárolták meg lengyel katonák. A Wojteknek, vagyis vidám harcosnak nevezett bocs gyorsan a katonák kedvence lett és nem csak szalutálni tanult meg, de részt vett a legendás Monte Cassino-i csatában is.

A tengerpart felé futó sétálóutcán éttermek, bárok, galériák és üzletek sorakoznak, az utca végén lévő, emeleti kávézóban kedvünkre gyönyörködhetünk az őszi időben acélosan csillogó Balti-tenger látványában. Szintén a parton áll a Sopot Spa és Fürdőház, hiszen a városka nem csak a remek wellness-szolgáltatásokat nyújtó szállodáiról, de természetes gyógyvizéről és balneológiai központjáról is ismert. 

Az élményt az 511 méter hosszú famóló koronázza meg, amely Európa második leghosszabb, fából épült sétánya, és lenyűgöző kilátást nyújt a tengerre és a messze elnyúló homokos partra. 

Szinte közvetlenül mellette áll a Sofitel Grand Sopot, a tengerparti hotel olyan hírességeket fogadott, mint Marlene Dietrich, Greta Garbo, Charles de Gaulle, Hitler vagy Vladimir Putin. Csodás kertjében, ha az idő engedi, legalább egy kávéra érdemes megállni.

Hajók, sorsok, múzeumok Gdyniaban

A Hármasvárossal való ismerkedést másnap a szintén hófehérre mázolt, bájos mólóval, valamint az erdős tengerparti sziklafallal különlegesen szép látványt nyújtó orłowoi strandon folytattuk. A homokos tengerpartról akár gyalogosan is eljuthatunk az innen 5 kilométerre fekvő Gdyniába. 

A tengerparti sétát ezúttal a bakancslistánkhoz írtuk, kisbuszunkba szállva érkeztünk a siklóval is megközelíthető Kamienna Góra kilátóhoz, hogy megszerezzük első benyomásainkat a jövőre 100 éves születésnapját ünneplő, történelmi és modern épületeket egyaránt felsorakoztató Gdyniáról. A városközpontban számos remek, főként tengeri és haditörténelmi témájú múzeum található. 

A kikötőben trónol a II. világháborúban is harcoló ORP Błyskawica múzeumhajó, a világ egyik legrégebbi megőrzött rombolója, mögötte pedig a Dar Pomorza vitorláshajó és múzeum. 

A 20. század elején épült háromárbocos vitorlás az 1930-as és 1980-as évek között a lengyel kereskedelmi haditengerészetnél szolgált kiképzőhajóként. A fedélzeten tett sétánk során nemcsak a hajó és a legénység életét bemutató tárgyakat láthattuk, hanem bejártuk a parancsnoki társalgót, az étkezőt, a kormányállásokat, a vitorla- és kötélraktárt, sőt még a gépházat is. A fényképekből az is kiderült, milyen sokféle egzotikus állat utazott egykor a matrózokkal együtt a fedélzeten.

A Courtyard by Marriott Gdynia Waterfront szállodában kitűnő ebédet fogyasztottunk el és egy emeleti szobából a kikötőre nyíló panorámát is megcsodálhattuk. Azt is megtudtuk, hogy a kereskedelmi hajók innen ugyanúgy szigorú menetrend szerint indulnak egymás után, mint a repülőgépek a repülőtereken.

A kellemes ejtőzés után utunk innen egyenesen az Emigráció Múzeumába vezetett, a kiállítást – a helyszín történelmi jelentőségét mutatva - az egykori tengerészeti állomás épületében hozták létre. A két világháború közötti időszakban, illetve a második világháború után innen indultak ugyanis az olyan legendás hajók, mint a Gdynia és az Egyesült Államok között közlekedő Batory, fedélzetén több száz kivándorlóval, akik a jobb élet reményében vágtak neki a hosszú útnak. A múzeum több mint négyezer tárgyat és több mint kétszáz személyes visszaemlékezést őriz, híres és hétköznapi kivándorlók történeteit egyaránt bemutatva. A termeket bejárva nemcsak az emigránsok mindennapjait ismerhetjük meg, hanem a tengeri átkelés nehézségeivel és az új hazában való megérkezés viszontagságaival is szembesülhetünk.

Gdańsk, Észak-Európa egyik legszebb városa

Gdańskba megérkezve már biztosak voltunk abban, hogy a Tricity a történelmi kalandok, a lebilincselő múzeumok, a tengerparti pihenés és a gasztronómiai örömök remek mixét kínálja. Első megállónk során a metropolisz modern arcát ismerhettük meg az Olivia Star modern irodaközpontjában: a 32. emeleten kialakított kilátóteraszról egyedülálló a kilátás a Gdańsk-öbölre és környékére. Az üvegfalú épületek falai között megbújó zöld oázisban egy kávét is elfogyaszthatunk, de a kínálat bőséges, hiszen komplexumban összesen 4 étterem és 3 bár található. 

Másnap a történelmi emlékek nyomába eredtünk. A kikötőnek köszönhetően Gdańsk a középkortól fontos Hanza-város volt, melyet a 16. és 17. században is jelentős központként tartották számon. 1920-ban szabad várossá nyilvánították. Szomorú fordulat, hogy a II. világháború éppen Gdańsk közelében, a Westerplatte-nál kezdődött és - Varsóhoz hasonlóan - Gdańskot sem kímélte. A város majdnem teljesen elpusztult, később azonban történelmi hűséggel újjáépítették. 

Sétánkat a város szívében, az Aranykapunál és a Długi Targ-on (Hosszú Piac) kezdtük, ahol megcsodáltuk a keskeny, színes házakat, a posta épületét és a Neptun-kutat. Idegenvezetőnk elárulta, hogy a háztulajdonosok egykor az utcafront szélessége alapján fizették az adót, ez magyarázza az épületek karcsú formáját. Nemcsak kívülről gyönyörködhettünk a díszes homlokzatokban: a Uphagen-házban egy tehetős 18. századi polgár mindennapjaiba is bepillantást nyertünk. A Szűz Mária-templom Európa egyik legnagyobb téglatemploma, különlegessége a fehérre festett, egyszerű belső tér, illetve a csodás csillagászati óra. Tornyából, ahová 400 lépcsőfok vezet, csodás kilátás nyílik az óvárosra. 

A balti borostyán a középkortól kezdve a város egyik legfontosabb exportterméke, így nem csoda, ha a borostyán önálló múzeumot kapott. A Borostyánmúzeum 2021-ben új, nagyobb épületbe, a történelmi Nagy Malomba költözött és mára az egyik legnépszerűbb látványossággá vált. 

A kétszintes tárlat interaktív elemek segítségével meséli el a sötét belső térben szinte világító borostyánok keletkezésének történetét, valamint különleges ékszereket és műalkotásokat is bemutat. 

A Balti-tenger térségében található borostyán mintegy 40 millió éves, a megkövesedett fagyanta gyakorta őrzi meg az egykori élőlények maradványait. Ha hihetünk a helyieknek, nagy viharok után még ma is érdemes borostyánt keresni a tengerparton! 

A II. Világháború Múzeumában tett látogatás kétségkívül látogatásunk legmaradandóbb, ugyanakkor szívbe markoló élménye volt. A nemzetközi hírű intézmény 2017-ben nyílt meg, modern épülete részben a föld alatt helyezkedik el. A több mint 5000 négyzetméteres állandó kiállítást szimbolikusan a -3. szinten alakították ki. A tárlat több ezer eredeti tárgyon, dokumentumon és személyes visszaemlékezésen keresztül mesél. A kiállítási blokkok között haladva hanganyagok és videók révén az áldozatokat és az elkövetőket, a hősöket és a hétköznapi embereket egyaránt megismerhetjük. A látogatást szívszorító élménnyé teszi a múzeum honlapján is megfogalmazott szemlélet: olyan történelmi leckét kívánnak nyújtani, amelyet nem szabad elfelejtenünk. 

Befejezésként két okot is sorolunk, amiért érdemes ide télen, illetve nyáron ellátogatni. A város nyáron egyre trendibb „coolcation” úti cél, ami a kánikula helyett hűsítő élményeket kínál, jóval 30 fok alatti hőmérséklettel. Karácsony előtti utazásra pedig a karácsonyi vásár csábít, mely 2024-ben az European Best Destinations szavazásán Európa legjobb karácsonyi vására lett.

Malbork, a német lovagrend központja

„A Nogat folyó partján méltóságteljesen trónoló, vörös falú Malborki vár több szempontból egyedülálló: a komplexum büszkén viseli a Lengyelország legnagyobb vára, Európa legnagyobb középkori erődítménye, és a világ legnagyobb téglavára címet. Méretei jól mutatják a Teuton Lovagrend hatalmas gazdasági és logisztikai erejét” – szögezte le rögtön látogatásunk elején idegenvezetőnk, aki szemlátomást a sokadik látogatás dacára sem tudott betelni az erőd különlegességével. Rögtön hozzátette, hogy az 52 hektáros területen fekvő műemlék meglátogatására legalább 3 órát érdemes szánni, és valóban: a rendelkezésünkre álló két órában mi szinte csak végigszaladni tudtunk a Felsővár, a Középvár és az Alsóvár termein, folyosóin és kiállításain. 

A trónterem, a lovagterem, a kápolnák és a titkos folyosók bejárása közben a komplexum történetét is megismertük: az impozáns, gótikus erőd építését a 13. században kezdték meg. A vár 14. századtól a keresztes lovagok nagymesterének székhelyeként és államának fővárosaként funkcionált, falait közel 230 éven át építették és bővítették. 

Előremutató építészeti megoldásokat, többek között fejlett fűtési rendszert tudhat magáénak, jelszóval védett kapurendszerén szinte lehetetlen volt áthatolni. 

Sok más műemlékhez hasonlóan, a második világháború során ez az épületegyüttes és berendezése is súlyos sérüléseket szenvedett, helyreállítási folyamata azonban példaértékű. A várat az Unesco 1997-ben a Világörökség részévé nyilvánította, ma évente 500.000 fő látogatja.

A lengyel konyha

A tanulmányút során remek szállodákban laktunk (Hotel Haffner Sopot, Hotel Grano, Gdansk) és kitűnő éttermekben kóstoltuk meg a lengyel konyha remekeit. „Kalóriadús” utazásunk során remek pierogit (túróval és burgonyával, hússal, gombával töltött tésztabatyut) ettünk a Mandu Restaurantban, káposztából és különféle húsokból főzött bigost és serniket (lengyel túrótorta) kóstoltunk a Gdanski Bowke-ben, a Fish Market étteremben pedig a tenger gyümölcseiben tobzódtunk. 

Helyzetkép és trendek

2024-ben Gdańskba mintegy 4,5 millió vendég érkezett. A turisztikai forgalom szerkezete a következőképpen alakult: a látogatók 41 százaléka belföldi turista volt, 36 százalék belföldi egynapos látogató, 19 százalék külföldi turista, míg 4 százalék külföldi látogató, akik többnyire a Trójmiasto (Háromváros) más részein szálltak meg - tájékoztatott a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet.

A külföldi vendégek között továbbra is a német turisták adják a legnagyobb csoportot, arányuk eléri a 29 százalékot. Őket követik a svéd, norvég, holland, amerikai, olasz és brit látogatók. 

Az utóbbi években jelentős növekedés tapasztalható a skandináv országokból, elsősorban Svédországból és Norvégiából érkező turisták számában, ami egyértelmű trendként rajzolódik ki.

A város turisztikai infrastruktúrája jelenleg mintegy 65 ezer férőhelyet kínál a látogatóknak. A szálláshelyek döntő többségét a rövid távú bérlemények teszik ki, ezek az összes kapacitás 68 százalékát adják. A szállodák aránya 17 százalék, míg a fennmaradó 15 százalékot hostelek, üdülőközpontok és egyéb szálláshelyek alkotják. A rövid távú bérlemények száma szezonálisan ingadozik: nyáron a legmagasabb, télen a legalacsonyabb. Ez a tendencia összhangban van más európai városok tapasztalataival - közölték.

A városvezetés külön figyelmet fordít a túlzott turizmus (overtourism) kérdésére, és annak a lakosság életminőségére gyakorolt hatására. Jelenleg Gdańskban nem érzékelhető komoly veszély ezen a téren, és a helyiek többsége elfogadja a turisztikai forgalmat. A város három fő irányvonal mentén dolgozik a fenntartható turizmus érdekében:

• a látogatók számának növelése az őszi-téli időszakban,
• a turisták ösztönzése, hogy a város más területeit is felfedezzék a történelmi belvároson és a strandokon túl,
• valamint rendszeres lakossági felmérések készítése a turizmus hatásairól, évente kétszer.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!