Milyen élmények alapján választottad az érettségit követően a vendéglátóipari főiskolát?

Klasszul hangzana, ha azt mondanám, hogy már óvodás koromtól erre a pályára készültem, de ez nem lenne igaz. Viszont mindig szerettem szervezni, emberekkel foglalkozni és nyelveket tanulni, így adta magát a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. A kötelező gyakorlatok során mind az utazási irodák, mind a szállodák világába volt lehetőségem belekóstolni. Gyorsan kiderült, hogy a kiutaztatás és az értékesítés nem az én terepem, a szállodai világ nyüzsgése azonban tetszett. A Hotel Aquincumban rotációs rendszerben az üzemeltetés minden területén megfordultam, és a diploma megszerzése után az lett az első munkahelyem. A bankettrészlegen ugyan a szervezési feladatok is megtaláltak, rövidesen mégis visszakanyarodtam az utazási irodák világához.

Milyen tapasztalatokat szereztél a Central European Tours Kft.-nél?

Két és fél évet dolgoztam ebben a kicsi, több nemzetközi fiókkal rendelkező irodában, ahol nagyon kedves és tapasztalt kollégáktól megtanulhattam a beutaztatás minden fortélyát. Leginkább szabadidős turistacsoportokkal foglalkoztunk, klasszikus budapesti és balatoni programokat szerveztünk. 

A munka mellett beiratkoztam a Budapesti Corvinus Egyetemre is, ahol olyan gondolkodásmódot sajátítottam el, amely később vezetőként különösen hasznosnak bizonyult. 

Az irodát végül magánéleti okból hagytam ott: a férjem az Egyesült Államokban kapott állást, és vele költöztem ki Amerikába.

Kilenc év szakmai szünet következett a pályafutásomban, amely alatt a kisgyerekes, kertvárosi anyukák boldog életét éltem. Hat év alatt négy gyermekünk született. Az első kettő után rövid időre visszatértem dolgozni, ennek köszönhetően szerepel az önéletrajzomban a richmondi Hotel Sheraton South. A mai napig nosztalgikus érzéssel idézem fel az USA-ban töltött időszakot, ugyanakkor nagyon fontosnak éreztem, hogy hazaköltözzünk, és hogy a gyerekek be tudjanak illeszkedni a magyar iskolai környezetbe, anyanyelvükön tanuljanak az országról és a kultúráról.

Hogyan vezetett az út Amerika után a Cityramához, és mi tart itt 16 éve?

A véletlennek köszönhetem, hogy a Cityramához kerültem: ők éppen új kollégát kerestek, én pedig állást, így találtunk egymásra 2009-ben. A céget akkoriban a garantált városnézésekről ismerték, azonban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a csoportos beutaztatásra, ez a feladat hozzám tartozott. Főként szabadidős csoportokat fogadtunk Németországból, Ausztriából és az Egyesült Államokból, és alkalmanként magyar és külföldi corporate partnereket is kiszolgáltunk. Nem a szériákra, hanem az ad hoc jellegű lekérésekre fókuszáltunk, a Cityrama rendkívül széles partnerhálózatára támaszkodva. 

Ahogy egyre több lett a feladat, úgy nőtt a létszám is, 2019-ben már kilencfős csapatot vezettem. 

Nagyon izgalmasnak találtam, hogy a hangsúly folyamatosan változott, így mindig jöttek új kihívások. Most a fő fókusz azon van, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján a MICE-szegmensben tovább erősítsük a pozíciónkat. 

Szerencsére jó az irány, és partnereink egyre nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk – jelenleg is több izgalmas kihívás vár ránk.

Egészen pontosan milyen megrendeléseket valósít meg a Cityrama?

A repertoárunk rendkívül sokszínű. Nemrég két nagyszabású, nyolc-kilencszáz fős MICE-rendezvényt bonyolítottunk le: az egyiknek a Szépművészeti Múzeum, a másiknak az Akvárium Klub adott otthont. Rendszeresen részt veszünk nagy, nemzetközi sportesemények szálláskoordinációjában és utazásszervezésében is. A portfóliónkat kisebb, de izgalmas incentív utak színesítik, két hete például harminc darab Trabanttal szerveztünk egy különleges kirándulást. Gyakoriak az étel- és italkóstolók, valamint a játékos városfelfedező programok. Az ügyfélkörünk változatos, magyar és nemzetközi céges ügyfelek mellett külföldi utazási irodákkal és ügynökségekkel is dolgozunk. 

Hogyan változott a 16 év során a cégnél a feladatköröd?

Az egyfős feladat a covid előtt kilencfősre bővült, most pedig heten dolgozunk együtt. A napi munkámban a legnagyobb változást a járvány miatt megváltozott körülmények hozták. Ez a két-három év a munkatársaim kilépéséről, a folyamatos lemondásokról és a határzárak miatti teljes bizonytalanságról szólt. Őszintén szólva még beszélni sem szeretek róla! Megrendelés alig akadt, feladat viszont annál több: irodavezetés, költségcsökkentés, átszervezés, újratervezés. A Cityrama saját buszaival személyszállítást vállaltunk, a cél az volt, hogy legalább egy kis bevételünk legyen, így iskolákat, sportegyesületeket, nyugdíjasklubokat is felkerestünk, sőt még vonatpótlást is vállaltunk, majd, amikor már lehetett, lassan elindultak a kirándulások a környező országokból. 

A cég hosszú ideig Erdei Bálint és Szabó Krisztián kettős ügyvezetésével működött. 2023 novemberében, amikor Bálintot a Magyar Turisztikai Ügynökség turizmusstratégiai megvalósításért felelős vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki, ügyvezető lettem, és megmaradtam a csoportos részleg vezetőjének is. Ezt egyáltalán nem bánom, mert nagyon szeretem mentorálni ezt a nagyon ügyes és ütőképes csapatot. Bár mindenki önállóan viszi a csoportjait, rendszeresen egyeztetünk a kollégákkal, segítem őket a fontos döntésekben. Számos egymás mellett futó feladatot kezelünk, rengeteg levelezéssel. A hatékonyságon rengeteget lendít, ha sikerül ezeket helyesen koordinálni.

Milyen feladatok hárulnak rád az ügyvezetésben?

Miután Bálint visszatért a Cityramához, felosztottuk a feladatokat, így hozzám tartozik a pénzügyi folyamatok kialakítása és az árképzés, valamint a kollégákkal – köztük a buszvezetőkkel – való törődés, a meetingek és a csapatépítések szervezése. A Cityrama májusban megkapta a Travelife Partner tanúsítványt, a fenntarthatósági törekvések gyakorlatba átültetése és a folyamat levezénylése is az én felelősségem volt. 

Melyek voltak a legnagyobb kihívások és sikerek a pályafutásod során? 

Egyrészről kész boldogság, másrészt kőkemény feladat volt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megszervezésében való szerepvállalásunk. A szervezők kiemelt szálláshely-biztosító partnereként sok ezer vendég érkezésére készültünk, de a covid rengeteg nehézséget okozott, és az eseményt végül egy évvel el kellett halasztani. Emiatt egy évvel később újra le kellett kötnünk a szállásokat, és az utolsó pillanatig bizonytalan volt számos programelem megvalósulása. Sok idős résztvevő végül lemondta az utazást, így rengeteg előkészület hiábavalóvá vált. Mindezek ellenére a rendezvény sikerrel zárult, gyönyörű programok valósultak meg, még ha a vártnál kevesebb külföldi csoport is érkezett. 

Hasonlóan nagy feladatot jelentett 2024-ben egy nagy nemzetközi sportrendezvény szálláskoordinációja háromezer fő részére. Rengeteg fiatal érkezett szinte a világ összes országából, az izgalom óriási volt. Az árvízveszély és más váratlan helyzetek kemény próbák elé állítottak minket, de végül ez az esemény is sikersztoriként zárult. 

Ez a két esemény minden tekintetben kiemelkedőnek számított, ugyanakkor egy kisebb csoporttal megvalósított program is tartogathat izgalmakat. Nagyon motiválnak a nagy odafigyelést, sok energiát és ötletelést igénylő projektek. És persze hatalmas öröm az is, amikor rengeteg munka után végül sikerrel zárunk egy ilyen kihívást. 

Négy gyermeket nevelsz munka mellett. Hogyan tudod összeegyeztetni a családi életet a vezetői feladatokkal?

A gyermekeim ma már 20 és 26 év közöttiek, így nincs szükségük mindennapos törődésre. Amikor kisebbek voltak, hat vagy hét órában dolgoztam, és a család rengeteget segített: csodálatos nagymamák vigyáztak rájuk, és – bár én voltam az, aki rendszerint utolsónak ért az iskolába – a munkából szinte soha nem hiányoztam. A közelmúlt nagyobb projektjei előtt megbeszéltem a gyerekekkel, hogy egy leterhelt, feszült időszak következik, és elég nagyok voltak már ahhoz, hogy ezt megértsék és elfogadják. Alapvetően azonban pörgős típus vagyok, és a munkában is jól kamatozik a nagycsaládos rutin. 

Van-e titkod, ami segít a munka-magánélet egyensúly megőrzésében?

Az elmúlt két-három évben a munkára helyeződött a hangsúly: rengeteget kellett küzdeni, komoly kihívásokkal szembenézni. Ehhez képest 2025 egy kicsit könnyebb, kiszámíthatóbb, egészségesebb év. Az idei kihívásokra jobban fel lehetett készülni. 

Mivel tudsz leginkább kikapcsolódni?

Nagyon szeretek sportolni: hetente kétszer kosárlabdázom, júniusban pedig, négy év kihagyás után, újra lefutottam egy félmaratont. Sablonosan hangzik, de a jó könyveket is szeretem, feltöltenek a közös családi programok, a természet és a kertészkedés! Nagyon jó érzés az is, amikor a vállalkozói világból kilépve csillogó szemű fiatalokat tanítok külsős óraadóként a BGE-n.

Van kedvenc úti célod, ahova rendszeresen visszatérsz?

Olaszország összes tartományát szeretem, de a többi mediterrán országot is, a napfény, a tenger és a kultúra együttese levesz a lábamról. A gyakori interkontinentális utazások után a hosszú repülőutakat kerültem, de lassan kénytelen leszek nyitni, hogy távoli úti célokat is újból felfedezhessünk.

*

A cikk eredetileg a Turizmus.com Magazin decemberi számában jelent. Ezen az oldalon rendelheti meg a lapot.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!