Mintegy öt és fél órás autóút után érkeztünk Opatijába, ahol mintha megállt volna az idő - jó értelemben véve. A pergolákkal tarkított dús kertek, a mediterrán vidékre oly jellemző szűk utcák és a tengerparti keskeny sétány megállásra kényszerít minden ideérkezőt, így engem is. Minek sietni, amikor annyi megkapó látnivaló van, annyi finom kis részletet lehet itt felfedezni?

A tengerparti sétány I. Ferenc József császár kedvenc sétahelye volt, az ő tiszteletére elnevezett promenád 12 kilométer hosszan kanyarog közvetlenül a tenger mentén, miközben olyan festői kisvárosokat köt össze, mint Volosko, Opatija és Lovran. Opatija e híres sétányát a helyiek Lungomarénak nevezik, az út mentén 19. században épült történelmi villák sorakoznak. A sétányon eljuthatunk a kisváros apró öbleihez, legszebb strandjaihoz és nevezetes helyeihez, például a Villa Angiolinához és parkjához. 

A város jelképévé vált, a sirályt kezében tartó lánynak a szobrát is e part mentén sétálva pillanthatjuk meg, amint egy szikla tetején állva mered a tenger felé. Pár lépésre onnan egy másik szobor is található a város apró kikötőjében, a Portićban, ahol motorcsónakok sorakoznak. A bronzból készült, férfit ábrázoló Barkajol-szobor a hagyományos helyi csónakosokat idézi meg, akik egykor turistákat szállítottak a tengerpart mentén.

A város különleges hangulata számos hírességet is magával ragadott, közéjük tartozott például Erzsébet magyar királyné (Sisi), Albert Einstein, az író James Joyce vagy a zeneszerző Mahler, Puccini és Lehár Ferenc.

Testi-lelki feltöltődés a Hotel Miramarban

A város levegője már a múlt század elején a gyógyítást szolgálta, hiszen több szanatórium nyílt itt asztmás, szívbeteg, reumás és egyéb panasszal érkező betegek számára. Idegenvezetőnk szerint Lakatos Zoltán egyike volt azoknak a magyar orvosoknak, akik szanatóriumot működtettek Opatijában az 1900-as évek elején. Ha szemfülesek vagyunk, régi emléktáblákon felfedezhetjük sok, egykor itt élt honfitársunk nevét. A parti sétányon láthatjuk például Dr. Szegő Kálmán tábláját, aki az abbáziai gyógyturizmus alapítóinak egyik kiemelkedő alakja volt. 

A babérlevélcserjék illatával átitatott levegő itt napjainkban is friss és tiszta, amit élvezet belélegezni a tenger látványával együtt. A Lungomarén, közvetlenül a tenger partján helyezkedik el a számunkra szállást adó négycsillagos Hotel Miramar is, ahol minden szoba ablakából a tenger látványa fogadja vendégeket, kertje pedig egy kisebb oázist idéz. 

A szálloda ügyvezetője, dr. Szakály Orsolya szerint kulturális és építészeti örökség szempontjából is nagyon vonzó a környék. „A szállodában igyekszünk megtartani az osztrák-magyar monarchia stílusbeli érintettségét, és ez az inspiráció mind a bútorzatban, mind a kiszolgálásban érzékelhető. A törzsvendégeink úgy járnak ide vissza, mint egy második otthonba” – mesélte. 

A szálloda szobái valóban pompásan vannak berendezve, a tágas tereken és stílusos bútorokon túl, minden lakosztályban lehet különleges és egyedi építészeti vagy elrendezési megoldást találni. 

Többszintes, belső csigalépcsőkkel ellátott szobák, tetőre vezető lépcsők és egyéb különleges, izgalmas helyek várják a szállóvendégeket. Az általam elfoglalt Admiral suit elnevezésű lakosztály központi része egy nyolcszögletű nappali volt, amelynek francia erkélyéről a közvetlen előttem elterülő, kéklő tengert csodálhattam meg.

Az ügyvezető szerint az egyedi mikroklíma nemcsak az erdő és a tenger találkozásából, hanem a jelenlévő mészkőréteg okán is jódos környezetet biztosít, ami jót tesz az asztmásoknak, allergiásoknak. 

A szálloda wellness részlegében is egészségre fókuszáló, testi-lelki feltöltődést kínáló különleges masszázsok, légzésgyakorlatok, jóga és egyéb foglalkozások várják a vendégeket. A bátrabbak a hűvös idő megérkezésével is bemerészkednek a tengerbe, hogy utána a szálloda szaunarészlegében, gőzfürdőiben melegedhessenek fel. Aki viszont ilyenkor már túl hidegnek érzi a tenger vizét, a szálloda tengervizes medencéjében mártózhat meg. 

A hotel gasztronómiai élményekkel is szolgál, ahol az Adria ízeit ötvözik a Monarchia kifinomult konyhaművészetével. A vendégek mediterrán és nemzetközi specialitásokat kóstolhatnak friss, helyi alapanyagokból készült fogásokkal, gondosan válogatott borokkal és csökkentet mennyiségű cukorral készült édességekkel. 
Érdekességként megtudhattuk azt is, hogy az 1890-es években az első fagylaltot a Gerbeaud cukrászdából hozták ide Opatijába.

Aki nem csupán pihenésre érkezik ide, hanem egy kis pezsgésre és kimozdulásra is vágyik, az sem fog unatkozni. Opatijában nem áll meg az élet a nyári csúcsszezon után sem: ősszel a túrázás kerül fókuszba, hiszen rengeteg túraútvonal van a környéken, és e-bike túrák keretében a közeli kis falvakat is fel lehet fedezni. Szinte minden hónapban van valamilyen esemény, fesztivál is a környező településeken. November 7-9. között például csokoládéfesztivál lesz Opatijában, az advent időszakában pedig gyönyörűen feldíszítik a várost, ahol kirakodóvásárokkal várják a látogatókat, míg a hotel kulturális és wellness menedékké alakul át.

A zöld minden árnyalata

A tenger kékje mellett a város növényvilága is különleges, mert egyszerre mediterrán és szubtrópusi jellegű. Opatija riviéráinak kertjei, parkjai és ligetei virágzó kaméliabokrok, magnóliák, pálmák, fenyőfélék, leanderek, olajfák és még ki tudja, hány féle növény otthona. 

A már korábban említett, a Lungomare mellett elhelyezkedő Angiolina Park Opatija legrégebbi és legnagyobb parkja, ahol több mint 150, a világ különböző részeiről származó növényfajta található. Az 1844-ben épült Angiolina villa ma a Horvát Idegenforgalmi Múzeum része, mely kiállításoknak, workshopoknak ad otthont, és Opatija múltját igyekszik megismertetni.

A kicsivel több mint 10 ezer lakosú város középpontjában, közvetlenül a tengerpart közelében található Opatija egyik legszebb parkja, a Szent Jakab-park (Park sv. Jakova), melynek temploma a 15. században alapított bencés apátság része volt, így Opatija legrégebbi épületei közé tartozik. Opatija horvátul „apátságot” jelent, így a város ennek az apátságnak köszönheti a nevét.

Opatija titkos zöld oázisa, az Amerikai kertek (Američki vrtovi) közvetlenül a városközpont és a Slatina strand közelében található, lenyűgöző kilátással a Kvarner-öbölre. A park évtizedekig zárva volt, ám nemrégiben újra megnyitotta kapuit. Itt is találunk magyar vonatkozást: a kert létrejötte egy szegedi paprikakereskedő, Michael Paulus Kuczor nevéhez köthető, aki az 1920-as években érkezett Opatijába. A magyar kalandor életútja Magyarországról Párizson át egészen Amerikáig vezetett, ahol sikeres fűszerkereskedést alapított, és elnyerte a „Paprikakirály” becenevet.

Kihagyhatatlan séta: Volosko és Kastav

A Lungomarén tovább haladva egy 20-25 perces séta után elérjük az egykori halászfalut, Voloskót. A helyet mediterrán hangulat szövi át: szűk utcái művészeti galériákat és stúdiókat rejtenek. Az egykori halászfalu szívében található a Mandrač nevű kis halászkikötő és környéke, mely mára népszerű gasztronómiai úti cél lett, ahol a halételek a helyi éttermek kínálatának legfőbb elemei. Az egyik legjobb ilyen hely a Veranda vendéglő, ahol isteni tengeri fogásokat kóstolhattunk. 

Andrássy Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legtehetségesebb politikusa, Sisi császárné barátja is gyakran töltötte napjait Voloskóban. Andrássy tengerre néző villája ma is látható. 

De kár lenne itt megállni! A csendes Voloskótól autóval pár percre vagy egy nagyjából 40 perces sétával elérhetjük Kastav városát, amely szintén híres a középkori hangulatáról, keskeny, macskaköves utcáiról, jól megőrzött városfalairól. A Kvarner-öböl felett húzódó 365 méter magas hegyen épült város lenyűgöző panorámát nyújt az öbölre és a környező hegyekre.

Kastav kulturális és művészeti központ is egyben, ahol évente több fesztivált és eseményt rendeznek. Október elején mi éppen a Bela Nedeja nevű, hagyományos borünnepbe csöppentünk, ami az új bor megkóstolásának és az ősz kezdetének ünnepe egyben. A feldíszített utcákon a város apraja-nagyja zenés mulatságokon mulatott, míg a kirakodó vásáron házi készítésű finomságokat lehetett kóstolni és vásárolni. 

Utunk ezzel véget ért, és talán nem kell nagyon megmagyaráznom, miért érdemes autóba ülni és levezetni ide. Ha röviden mégis össze kellene foglalnom, annyit mondanék, hogy itt nem „csak” a tengerpartra juthatunk el, hanem hangulatos kisvárosokba is, miközben kulturális, természeti, építészeti csodákat láthatunk, a történelmünk egy darabja pedig közben visszaköszön ránk. 

(Nyitókép: a Hotel Miramar kertje. Forrás: Hotel Miramar)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!