Maribor ugyan Szlovénia második legnagyobb városa Ljubljana után, de lakosainak száma még így is alig éri el a 100 ezret, emiatt nincsenek dugók, embertömeg, zaj, azaz élhető, nyugodt település. A szállásunk a megmosolyogtató nevű Habakuk Hotelben volt, amely gyönyörű zöld tájba illeszkedik. A Pohorje-hegység lábánál, egy erdő szomszédságában, a város „Rózsadombján” helyezkedik el szabályosan nyírt zöld gyepek, és mutatós családi házak közelében.

Gondolával a hegy tetejére 

Mariborban a természet közelsége és szeretete erősen érezhető, nem véletlenül birtokolja az Európa Legjobb Zöld Fővárosa 2025 és a Világ Fáinak Városa címeket. A helyiek pedig igyekeznek is jó értelemben véve a maguk hasznára fordítani a természet közelségét, a szabadidős sportok megannyi válfajának gyakorlásával. Kerékpárkölcsönzésre, síelésre, túrázásra csábító helyekkel várják a turistákat, sőt, szép időben még tutajozni is lehet a Dráva folyó nyugodt vizén. 

Rögtön a szálloda mellett található a Gondola névre keresztelt felvonó, amelynek piros kabinjaiban ülve néhány perc alatt feljutunk a város fölé magasodó hegy tetejére, a Maribor-Pohorje síközpontba. Télen, ha hó van, a síelés, snowboardozás, szánkózás, míg a többi évszakban a bringások és túrázók szerelmeseinek legjobb kiindulópontja. 

Ugyan ottjártunkkor éppen esős, ködös idő volt, de cseppet sem vette el a kedvünket, hogy a sok túraútvonal közül végül a Skalca vízesés (Slap Skalca) felé vegyük az irányt. A nagyjából negyven perces séta után gyökerekből, fából kialakított lépcsősoron jutottunk le a vízeséshez, miközben az addig csak az út szélén minket kísérő erdő részévé váltunk. És mintha dzsungelbe érkeztünk volna: fenyvesek, páfrányok vettek körbe minket, ahol még ember sem volt a közelünkben.

Feszített időbeosztásunk miatt ugyan nem jutottunk el a Pohorje Treetop Walk – lombkoronasétányhoz, de aki megteheti, járja be a fenyőfák csúcsa felett 20 méter magasan kanyargó, több mint egy kilométer hosszú lombkorona-tanösvényt. 

A 7 méter magas kilátótoronyból 1500 méteres magasságban lehet rátekinteni a fenyvesekkel tarkított hegyvidékre.

Minden egyes Szlovéniába vezető utam alkalmával megállapítom, hogy a természetimádók számára azért értékes ez a sajátunknál is jóval kisebb ország, mert elérhető közelségben van, ahol hegyek, erdők, vízesések, patakok, folyók között lehet élvezni a túrázás örömét, miközben ritkán botlunk emberekbe. 

Kényeztetés és gasztronómia felső fokon

A kirándulás után jól esett felmelegedni, így a szálloda wellness részlege felé vettük az irányt. A többféle szaunába, gyógynövényes gőzfürdőbe és úszómedencébe merészkedve könnyen ellazulhatunk, de aki aktívabban szeretne feltöltődni, squash- és fitneszterem várja a szálloda földszintjén. A Hotel Habakuk modern stílusban berendezett szobáiban kényelmes ágyakban és csendes környezetben pihenhetjük ki magunkat. 

A szállás mellé bőséges svédasztalos reggeli is jár, amit elfogyasztva, új energiával vághatunk neki a napnak. Frissen sült zsemlék és croissantok, szezonális gyümölcsök, ízletes meleg- és hideg fogások között találtuk magunkat szembe a polipfelvágottal. A szálloda a tenger gazdag gasztronómiai öröksége mellett a helyi konyha finomságait is felsorakoztatja, így az ebéd és a vacsora is változatos ízvilággal lepett meg minket. Az à la carte kínálat mellett Gregor Jabuka séf ebéd menüvel is várja a vendégeket, a kétfogásos ebéd ára 15 €/fő – könnyed, mégis ízekben gazdag választás egy kellemes délutáni étkezéshez. 

A szálloda további nagy előnye, hogy a közvetlen közelében megálló G6 jelzésű buszra szállva nagyjából 20 perc alatt bejuthatunk a város központjába. A jegyet a buszvezetőtől lehet megvásárolni 2 euróért – készpénzzel és kártyával is fizethetünk. Tényleg érdemes az autót a szállodánál hagyni, hogy megkóstolhassuk a finom helyi borokat, amiket nagy kár lenne kihagyni. 

A világ legidősebb szőlőtőkéje 

Ahogy busszal leérünk az Öreg hídon keresztül (Stari Most) a Dráva partjára, hattyúk tucatjai úsznak a part közelben, pont azon a folyószakaszon, ahol a város egyik legnagyobb látványossága található. 

Egy sárga ház homlokzatára felfuttatva, vasráccsal védve pillanthatjuk meg a világ legöregebb szőlőtőkéjét (tara trta), ami a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.

Állítólag hazánkban, Pécsen is akad egy legalább ilyen régi tőke, de itt a marketing igencsak erős, és büszkén hirdetik, hogy a több mint 450 éves Žametovka vagy Modra kavčina szőlőfajta tőkéje még mindig terem. A ház oldalában található borbolt a táj borainak igazi kincsesbányája, ahol több mint 50 helyi borász által készített nedű sorakozik rengeteg színárnyalatban a polcokon, a padlózaton pedig a Dráva folyót formázó mozaik tekereg. Betérve itt ülhetünk be Maribor leghosszabb asztalához, hogy megkóstolhassuk a helyi borokat, és közben azt is megtudjuk, hogy az Öreg szőlő hajtásaiból a világ minden tájára ajándékoznak, így nekünk, magyaroknak is jutott belőle - egyet a keszthelyi Festetics-kastély parkjában, a másikat pedig Tihanyban ültették el.  

Ha valami, akkor a szőlő és a bor szeretete tudja igazán felpezsdíteni a kisváros hangulatát. Ott tartózkodásunk ideje alatt éppen a város szüreti fesztiváljába csöppentünk. A Dráva partján egy hatalmas sátrat állítottak fel, ahol élőzene mellett felszolgált fine dining típusú menüsort kóstolhattunk, amit a helyi borászatok legfinomabb nedűivel öblíthettük le. 

Másnap is visszatértünk az Öreg szőlőhöz, ugyanis a város apraja-nagyja arra várakozott, hogy leszedje az idei termést. Népviseletbe öltözött gyerekek kínálták az egybegyűlteket a híres szőlővel, és a helyben felállított présbe is tettek belőle. Közben elhangzott a Legöregebb Szőlőtőke himnusza – mert nekik olyanjuk is van, - majd néptáncosok ropták a téren, közben megválasztották a Bor Királynőjét is. 

Hogyan kerül ide Kojak?

Maribor legtöbb látnivalója az óvárosban a Főtér (Glavni trg) környékén található. Az 1515-ben épült késő gótikus városházát (Mariborski rotovž) alaposan figyelve észrevehetjük, hogy tornya a bejáratához képest kissé jobbra épült. Egy régi legenda szerint olasz mesterek,  miután nem fizették ki a munkájukat, mérgükben „arrébb tették”. A téren több pubba és kávézóba is beülhetünk, ahol elnézelődhetünk, de a helyiek kedvenc kávézója a néhány utcával arrébb található Rooster Coffee.

A hangulatos utcák színes házai között sétálva az egyik ablakban Adolf Hitler miniatűr színes szobra is feltűnik, aki 1941. áprilisában látogatott Mariborba, amely akkor a Harmadik Birodalom újonnan elcsatolt területe volt. 

A maribori ferences templom a város egyik szimbólumává vált, talán azért olyan különleges, mert vörös színű téglából kevés hasonló található az országban. Tőle karnyújtásnyira, a vár oldalában látható egy hatalmas bronz gömb, a Nemzeti Felszabadító Harc Emlékműve, mely a II. világháború áldozatainak állít emléket.  Az emlékművet a mariboriak „Kojak” néven emlegetik, mivel a formája a kopasz detektívre emlékezteti őket.

A városban még sok látnivaló várja az ideérkezőket, engem az utcán sültgesztenyét árusító bódék látványa, a finom borok íze, a kávézók hangulata, a színes házak, a Dráva partja és persze a várost körülölelő természet fogott meg. Aki hasonló élményekre vágyik, legalább egy hosszú hétvégére hagyja magát elcsábítani Mariborba, mert néhány órás út után béke és nyugalom veszi körül, de gazdag programkínálat is várja.  

Újságírónk a HotelPremio Group meghívására vett részt a sajtóúton. 

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!