Zegzugos utcákon kóboroltunk és mediterrán örömöknek hódoltunk az „igazi" Antalyában

Antalyát és környékét nem kell bemutatni a hazai utazóközönségnek, hiszen a török Riviéra a tengerre szomjazó magyarok egyik kedvenc úti célja. Idén nyáron a török tengerpart és Budapest között már közel heti 40 járat teremt közvetlen kapcsolatot, így könnyedén eljuthatnak a nyaralók a riviéra üdülőhelyeire.

Nem véletlen, hogy Türkiye Tourism Promotion and Development Agency (TGA) által július közepén megszervezett nemzetközi tanulmányút máshová helyezte a fókuszt: a tengerpart örömein túllépve Antalya óvárosát, de még inkább a magyarok által egyelőre kevéssé ismert, a repülőtértől gyorsan elérhető Burdur és Isparta attrakcióit és vonzerejét igyekezett bemutatni két tartalmas nap során a résztvevőknek.A program ugyan rövid volt, de rendkívül meggyőző: miután ízelítőt kaptunk a gazdag kulturális örökségből, szelfik tömkelegét készítettük a rózsa- és levendulamezőkön, hajókáztunk az Egirdir-tavon, addigra kétségünk sem maradt, hogy a hőség elől is menedéket nyújtó, ízekben és illatokban gazdag szomszédos régiók kedvéért igenis érdemes elhagyni a tengerpartot.

Beszámolónk első részében Antalya óvárosára koncentrálunk, melyet a program első napján ismerhettünk meg.

Belecsobbantunk az élményekbe Kaleiciben

Tengerparti resort szállodában ugyan már többször jártam, de a régió legnagyobb városában még sosem időztem, így izgatottan vártam a találkozást az „igazi" Antalyával. A repülőtérről érkezve a transzfer a Hadrianus kapunál rakott ki bennünket, így a város belépője meglehetősen impozánsra sikeredett: a 2. században emelt, az ókori birodalmak erejét ma is büszkén hirdető kapu a város egyik legjobban megőrzött történelmi épülete, ívei alatt áthaladva egyből a történelmi óvárosba (Kaleici) jutunk, mely szűk utcáival és színes forgatagával egyből levett a lábamról.

A Hadrianus kapu alatt áthaladva érdemes felfelé tekinteni: a boltíven sorakozó faragott virágok mindegyike más és más

Fotó: turizmus.com

A városrész felfedezése előtt a mediterrán örömök élvezetére is jutott egy kis időnk. Egy késői ebéd és egy hideg ital a színes csapatunk bázisául szolgáló – 26 szobával, üde kerttel, medencével és egy kisebb, föld alatti múzeummal is csábító – RuinAdalia Hotelben, majd egy mártózás a kis mérete ellenére rendkívül attraktív Mermerli Beach kavicsos öblében, s máris készen álltunk arra, hogy mélyebb ismeretet kössünk a számos meglepetést tartogató Kaleicivel.

A butikhotelek oázisként szolgálnak az óváros szívében (a képen a RuinAdalia Hotel)

Fotó: turizmus.com

A történelmi épületekkel, üzletekkel, bűbájos butikhotelekkel és jobbnál-jobb éttermekkel csalogató, a tengerparton emelkedő domboldalra felkúszó óváros multikulturális olvasztótengelyként keletről és nyugatról egyaránt vonzza az érdeklődőket. A kacskaringós, szűk utcákon sorakozó, ottomán stílusú házak felújítása folyamatos, a beépített erkélyes házak így a város egykori szépségét hirdetik és közben az egykori lakók életmódjáról és szokásairól is mesélnek: a levágott sarkokon szinte látjuk a szemünk előtt a fali ivókutakat, az épületek előtt pedig az egykori lakókat, akik a térdmagasságú oszlopokról pattantak lovukra.

A városrész ugyan a múltról mesél, de a jelenben él és az akadálymentesítésre is odafigyel, a szűk utcán kiépített vezetősáv a vakok és gyengénlátók számára nyújt segítséget a felfedezéshez.

Rengeteg a növény, élénk virágok színesítik az utcákat

Fotó: turizmus.com

A minden ízében mediterrán, szűk sikátorokban bolyongva nemcsak a tájékozódó képességünket, de az időérzékünket is könnyű elveszteni, minden sarkon újabb látnivaló csalogat és az apró üzletek kínálatától is nehéz elszakadni. Ékszert, szuvenírt, fűszert, ruhaneműt, valójában bármit megvásárolhatunk itt, a kínálat impozáns és az árak is kedvezőek, így nem is érdemes ellenállnunk a vásárlás csábításának.

A bűbájos utcákon időtlenül bolyonghatunk

Fotó: turizmus.com

A szemünk elé táruló kép nem csak a látogatók miatt színes, az utcákon rengeteg a növény, élénk virágok kelletik szépségüket, földre helyezett dézsákban a fák és a virágok között átmenetet képező apró olajfák teremtenek mediterrán hangulatot.

Fenséges történelmi emlékek, elegáns éttermek és romantikus kikötő

Az Európa és Ázsia találkozásánál fekvő város múltja évezredekre nyúlik vissza. Attalia ősi városát a hellenisztikus időkben alapították, később a római birodalom részévé vált, de a középkorból is számos emléket őriz.

Az épületek közül előbukkanó, enyhén jobbra dőlő Kesik Minaret

Fotó: turizmus.com

Sétánk során így gyakran botlunk történelmi emlékekbe, ilyen a több civilizáció nyomait magába szívó, ma múzeumként és mecsetként funkcionáló, 2 éve újraépített Kesik Minaret vagy a tengerre néző domboldalon magasodó, egykor világítótoronyként szolgáló Hidirlik-torony, melynek szomszédságából varázslatos panoráma nyílik a Földközi-tengerre és az öblöt körülölelő hegyekre.

Az éttermi kínálat meglehetősen gazdag, a kívülről a török építészet jegyeit viselő épületekben jobbnál-jobb éttermek hívogatnak török vagy nemzetközi fogásokkal és természetesen a tenger gyümölcseivel.

A frissen fogott, faszénen grillezett kalamári íze sokáig emlékezetes marad

Fotó: turizmus.com

A gasztronómia kifejezetten magas színvonalú és fontos vonzereje a városnak, mely az orvosi (fogorvosi) turizmusból is profitál, de jó helyen járunk akkor is, ha tetoválást akarunk készíttetni, mindehhez a világ egyik leghíresebb tattoo céget is választhatjuk.

A Mermerli Beach fekvése rendkívül attraktív, vize kristálytiszta

Fotó: turizmus.com

A városban, mely a történelmi falakat ma is sok helyen megőrizte, rengeteg a fagylaltárus, hiszen a hűsítő finomság – ahogy túravezetőnk fogalmazott – „megvéd" a melegtől, így a kis poharakban tálalt, forró feketeteával egyetemben a helyiek is előszeretettel fogyasztják. A hosszú pálcával adagolt édességet természetesen mi is megkóstoltuk és nem maradtunk le a játékos show-ról sem, mely elmaradhatatlanul kíséri a jeges édesség adagolását, a körben álló turisták őszinte örömére.

Kaleici éjszaka sem alszik

A szemközt lévő hegyeket szürkés-lilásra, az ég alját pedig vörösre festő naplementét követően a jachtok, tengerjáró- és kirándulóhajók otthonául szolgáló történelmi kikötő felé vezetett az utunk, hogy a tengerparti sziklákra épület Arma Étteremben elköltsük éjszakába nyúló, a tenger gyümölcseire hangolt, salátából, faszénen pirult kalamáriból, frissen sült halból, vaníliafagylalttal tálalt csokoládészufléból álló vacsoránkat. Az étterem különlegessége, hogy a szemközti hegyoldalra bármilyen üzenetet kivetítenek, legyen szó szerelmeslevélről, vagy esetünkben kedves, üdvözlő szavakról, a vendégek nagy örömére.A pazar vacsora bennünket ugyan elálmosított, de az óváros szórakozóhelyein még javában zajlott az élet, amikor éjfél körül nyugovóra tértünk. A vidám nyüzsgés megerősített bennünket abban, hogy Antalya városa remek citybreak úti cél, melyet önmagáért, a főszezon mellett az elő- és utószezonban is érdemes felkeresni.

Frissítés: Antalya után a tengerparttól távolabb eső régiók felé vettük az irányt, az ottani élményeinkről ebben a cikkben számoltunk be.