Antik romok, illatozó levendula- és rózsamezők, színváltó tó nyomában Törökországban

Antalya óvárosa után – az ott látottakról ebben  cikkben számoltunk be – a tengerparttól távolabb eső régiókban folytattuk a turisztikai kínálat megismerését.

Földrajzi értelemben ugyan csak 120 kilométerre távolodtunk el észak felé Antalyától, a hegyek között visszhangzó müezzint hallgatva azonban rá kellett döbbennünk, hogy az igazi utazásunk csak most kezdődött!

A hegyek között is naponta öt alkalommal zendül fel a müezzin

Fotó: turizmus.com

Az antik korban Pisidiának nevezett, hegyek között fekvő régióban 30̊ C foknál alig magasabb hőmérséklet és kellemes szellő fogadta csapatunkat. A július közepei dátum ellenére Burdur és Isparta környékén nincs tikkasztó meleg, nem véletlen, hogy a hegyvidéket a tengerparton élők is gyakran választják menedékhelyként.

A történelem és a kultúra nyomában Burdurban

A ragyogó napsütés ellenére a hőmérséklet tehát ideális volt a Sagalassos impozáns romjainak felfedezéséhez. Az 1400-1600 méteres magasságban fekvő város az ókorban fontos szerepet töltött be: a gazdag települést a Kr. e. 4. században Nagy Sándor meghódította, később, Ázsia tartomány részeként, a Római Birodalom része lett. Sagalassos Hadraianus császár alatt a környék legjelentősebb városává vált, Pisidia fővárosaként ismerték, melyet több történetíró említ. Virágkora után, a települést a 6., majd a 7. században földrengés sújtotta, az épületek maradékát a történelem viharjai pusztították el.

A kutatások szerint a hajdani település az ókori világ legmagasabban fekvő, 9000 férőhelyes színházával vonzotta magára a figyelmet, de a nagy tisztaságnak örvendő római fürdő, a mozaikpadlóját épségben megőrző könyvtár, lakóházak, templom romjait is megtekinthetjük itt, egyéb közösségi épületek mellett. A legnagyobb attrakció az alsó Agóra északi részén lévő monumentális szökőkút (Nymphaeum), évszázadok óta folyó vízének egykor gyógyító erőt tulajdonítottak, ma is kellemesen hűsíti az utazót.

Az alsó Agóra és az északi részén lévő Nymphaeum

Fotó: turizmus.com

A terület, melynek romjait az 1990-es években kezdték kutatni, ma az UNESCO világörökségi helyszíneinek előzetes listáján szerepel. Méreteire jellemző, hogy a „rövid" látogatásunk is közel két órát vett igénybe, ennél azonban jóval több időt el lehet tölteni itt, pláne, ha a kifejezetten érdekes, angol nyelvű ismeretterjesztő szövegeket figyelmesen végigolvassuk.Akinek ideje engedi, az ókori Kibyra és Kremna városát is érdemes felkeresnie, romjaik szintén a múltról mesélnek. Mi – egy ízig-vérig török étteremben elköltött, remek ebéd után – a több mint 66 ezer műtárgynak otthont adó Burdur Múzeumba látogattunk el, mely a környéken talált leletanyagok tárházául szolgál és különleges figyelmet szentel a Sagalassost felvirágoztató Hadraianusnak.

Lilában pompázó levendulamezők

Miután a történelem utáni kíváncsiságunkat kielégítettük, elfogyasztottuk az elmaradhatatlan délutáni fagylaltot és látogatást tettünk az egyik helyi mecsetben, utunk a Lake Burdur közelébe vezetett. A tó a régió hetedik legnagyobb tava, egyike Törökország legmélyebb állóvizének, területe több mint 200 madárfaj otthona.

Követező állomásunk, a Veterinarian Öztürk Sarica által megálmodott Lisinia Levander Garden jóval több egy egyszerű levendulakertnél. A tulajdonos a projektet saját tőkéből, rákbetegségben elhunyt családtagjai emlékére indította. Kezdetben vadállatok rehabilitációjával foglalatoskodott, mostani projektjei a kiszáradás által fenyegetett tó megmentésére irányulnak. A 4300 hektárnyi területen ökológiai műveléssel, önkéntesek bevonásával művelik, gyógynövényeket, köztük rengeteg levendulát termesztenek, melyeket homeopátiás, aroma- és fitoterápiás termékek készítéséhez használnak fel, s ezzel a környéken élő farmereknek is alternatívát kínálnak a megélhetésre.

Az Akcaköy Levander Valley szintén ennek a projektnek a része, a legnagyobb levendulakertek között van Törökországban és Európában.

A levendulabokrok ezen a vidéken hatalmasra nőnek, színük szürkéslila

Fotó: turizmus.com

A tó kéklő víztükre előtt pózoló, lila növények szépsége festményre kívánkozik, s mivel e csodás táj megmentéséből mi is ki szeretnénk venni a részünket, alaposan bevásárolunk a helyben készült szappanokból, kozmetikumokból és gyógyteákból.

Levendulából és levendulaillatú termékekből soha nem elég, ezért másnap egy újabb, szintén a lila gyógynövénynek szentelt helyszínre látogattunk el a „török Provenceként" is emlegetett régióban. Az Isparta központjától 50 kilométerre lévő, Kuyucak (amit a promóciós anyagokban „Levendulaillatú falunak" neveznek) nevű apró településen minden a levenduláról szól. Ha hihetünk a prospektusnak, a török levendula-alapú termékek nagy része ehhez a faluhoz köthető.

Szelfizésre csábító helyszínek

Fotó: turizmus.com

Aki az illatos bokrok látványában gyönyörködni szeretne, az július eleje és augusztus eleje közé időzítse utazását a levendula virágzásához igazodva. Az „Insta-pozitív" helyszíneken nem csak csodás fotókat készíthetünk, a levendulás kozmetikumokból is bevásárolhatunk, hogy az élmény egy darabját otthonra is magunkkal vihessük. Megtudtuk: a levendulamezők a közelmúltban váltak népszerűvé, új, tudatosan fejlesztett turisztikai termékként jelentek meg a palettán. Fejlesztésüket a kormányzati törekvés is támogatja, buszjáratokat, buszmegállókat hoztak létre, figyelmet fordítanak az edukációra, a turizmust fogadó feltételek kialakítására és a sztenderdek kidolgozására is, az ökológiai szempontok maximális figyelembevételével.

Rózsaillatú délelőtt

A következő napon a levendula után egy újabb szépséges virágra, a rózsára koncentráltuk. Amint azt útközben megtudtuk, 1 liter rózsaolaj előállításához 4 tonna rózsasziromra van szükség! Kifejezetten munkaerőigényes műfajról van szó, pláne, hogy a virágok csak a kora reggeli órákban szedhetők, a rendelkezésre álló idő alatt a fejenként mindössze 40 kilogramm szirom gyűjthető. A világ rózsatermelésének jelentős részét Törökország állítja elő, legnagyobb felvásárlójuk Franciaország.A Keciborlu-ban lévő, Sögütdagi ültetvényen nem csak a helyi rózsavízzel és rózsaolajjal készült, Ecocert minősítéssel rendelkező termékeket ismerhettük meg és próbálhattuk ki, az apró üzemben a desztilláció hagyományos formáját is megismerhettük és a rózsaszüretelés módját is megtanultuk.

A virágok csak a kora reggeli órákban szedhetők

Fotó: turizmus.com

A rózsatermesztés hagyománya több mint 100 évre nyúlik ezen a vidéken vissza, az első rózsaültetvényt 1888-ban alapították itt, az első rózsaolajat 4 évvel később állították elő. Az itteni rózsa a kozmetikai ipar számára különösen magas minőségű, ami – a gondos művelés mellett – elsősorban a klimatikus viszonyoknak köszönhető, hiszen a tengerszint feletti magasság kifejezetten nagy, éppúgy, mint az éjszakai és a nappali hőmérséklet közötti különbség. Az „Isparta rózsát" (damaszkuszi rózsát) nem a parfüm- és kozmetikai ipar, de a gyógyszer- és élelmiszeripar is használja, ez Ipsarta környékének az egyik fő terméke.

Hajókázás az Egirdir-tavon

A népszerű üdülőközpontnak számító Egirdir-tónál ugyan csak néhány órát töltöttünk, így a tó színének napközbeni változását (melyet minden útikönyv megemlít) nem tudtuk megcsodálni, a hajókázás közben azonban röviden belekóstoltunk az ország egyik legnagyobb állóvize által kínált aktív élményekbe.

Relaxálás az Egirdir-tavon

Fotó: turizmus.com

A tóparti üdülőhelyek hangulatát mindenben hozó környék almaültetvényeiről, maga a tó pedig tiszta vizű strandjairól ismert, két szigetére is megéri ellátogatni.

A helyi ízek megkóstolása kötelező!

Az úti beszámoló nem lenne teljes a helyi ételek megemlítése nélkül, a gasztronómiai örömök, napszaktól függetlenül, fontos részét képezték a kirándulásnak.

Az Antalyaban felszolgált, frissen fogott halak és tengeri gyümölcsök, a Burdurban kóstolt, lepénykenyérrel kínált shish (darált húsból készült húsrudacska), a helyszínenként más és más zöldségből készülő „csorba-leves" vagy a padlizsános-diós török pizza (pida) ízére éppúgy emlékezni fogunk, mint az Ispartaban felszolgált, lassú tűzön, 5-6 órán át sütött bárányhús omlós zamatára.

Egyszerű, de fenséges a padlizsános-diós-szezámmagos török pizza

Fotó: turizmus.com

Az édességek közül egyértelműen a fagylalt és a dióból, búzadarából és kristálycukorból készült walnut paste volt a kedvencünk, a baklava számos fajtája mellett. A nyári melegben a sok friss saláta, a görögdinnye, a hűvös kompót és a fermentált zöldség is nagyon jól esett. Mindezeket frissen facsart narancslével, vagy forró feketeteával öblítettük le, akárcsak a helyiek.

Köszönjük a meghívást a Türkiye Tourism Promotion and Development Agencynek!