MVI: Elvérzik a vendéglátószektor további állami segítség nélkül

Becsléseik szerint a hazai vendéglátó vállalkozások hány százaléka élheti túl a krízist?

Ezt nehéz felmérni, hiszen jelenleg szinte mindenki zárva van, de tartok tőle, hogy a vendéglátóhelyek kevesebb mint 50 százaléka lesz képes tartósan talpon maradni a pandémia után.

Sokan teljesen felélték a tartalékaikat, kölcsönökből élnek, már a családi ezüstöt is eladták, csak hogy életben tartsák a céget, plusz fizetik a saját megélhetésük költségeit. Ha majd újraindul az élet, akkor fog kiderülni, hogy ki hogyan tudja finanszírozni a fennmaradást. De ez még hosszú idő, a válságnak nem lesz vége egyik napról a másikra.

Valószínű, hogy az oltás széles körű elterjedése után is sokakban megmarad a félelem és az óvatosság, és az egzisztenciális bizonytalanságok is korlátozhatják a vendégek költési kedvét. Az biztos, hogy az újranyitást követően nem is lesz igény annyi vendéglátó vállalkozásra, mint ahányan 2019 végén működtek.

Kovács László: Fontos lenne, hogy a munkahelymegőrző támogatáson túl fenntartási vagy újranyitási támogatásban is részesüljenek az ágazat szereplői

Fotó: turizmus.com / Dombóvári Judit

Valószínűleg az sem javít a vállalkozók kedvén, hogy jelzésük szerint sokakhoz a mai napig nem érkezett meg a novemberben meghirdetett munkahelymegőrző támogatás első kifizetése sem.

Túlságosan bürokratikus a segélyezési folyamat, egy-egy munkavállaló bértámogatásának igényléséhez négyoldalas kérdőívet kell kitölteni. Ezt sokkal kisebb adminisztrációval meg lehetett volna oldani. Eddig nagyon lassan csordogáltak a pénzek, amihez ráadásul a munkaadók részéről előfinanszírozásra volt szükség. Akik kifizették a béreket, teljesen padlón vannak.

A január 28-ai Kormányinfón elhangzott, hogy a magyar vendéglátó-érdekképviseleti szervezetek kérését is meghallgatva a közigazgatási hivatalokban felgyorsítják a bértámogatások kifizetését, ami örvendetes, de önmagában ez nem fogja megoldani az ágazat helyzetét. A munkahelymegtartó támogatás csak és kizárólag abban segít, hogy ha eljutunk odáig, legyen kivel újranyitni az üzleteket.

Nagyon fontos, de nem elégséges, mert a működésben egyéb költségek is felmerülnek, akkor is, ha a vendéglátóhely zárva van, vagy csak takaréklángon működik: bérleti díjak, energiaköltségek stb., amit a többség már nem tud tovább finanszírozni.

Milyen állami támogatás jelentene valós segítséget?

Életbe vágóan fontos, hogy a munkahelymegőrző támogatáson túl fenntartási vagy újranyitási támogatásban is részesüljenek az ágazat szereplői. Már csak azért is, mert még a munkaerő megtartásából is jóval nagyobb arányban veszik ki a részüket, mint az állami bértámogatás mértéke.

A dolgozók után teljes járulék- és adómentességre lenne szükség, hiszen most ezt is a munkaadó fizeti.

Plusz a cég életben tartásához szükséges egyéb költségeket is a vállalkozók állják, és ne feledjük, hogy 95 százalékban mikro- és kisvállalkozásokról van szó.

Ezért azt mondom, az állam támogassa a bázisidőszakban nyereséges vállalkozásokat. Mondjuk, ha a 2019-es nyereség 50 százalékát megkaphatnák, az biztosan valós segítség lenne. A lényeg, hogy nyereségalapon történjen a támogatás, ami a szektor fehérítését is elősegítené.

Vannak ágazatok, amelyek most is hasítanak, például az építőipar vagy az IT szektor. Azt is el tudnám képzelni, hogy az állam kivetne valamiféle szolidaritási különadót azokban a sikerágazatokban, amelyeknek a teljesítménye 2020-ban x százalékkal felülmúlta a 2019-es bázisadatokat, és ebből finanszíroznák a bajba jutott vendéglátás-turizmus szektort.

Gazdasági szempontból a vendéglátásra mindig is szükség lesz, ez nem egy olyan ágazat, amiről le lehet mondani. A megsegítéséhez igenis nemzetgazdasági szintű összefogásra van szükség.

A kétségbeesés mértékét jelzi, hogy az éttermek pincéiben zajló titkos vacsorától az előre bejelentett kocsmanyitásig mindenféle gerillaakciókról hallani.

Minél nehezebb helyzetben vannak a vállalkozók, annál kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, és annál erősebbek az indulatok. A Magyar Vendéglátók Ipartestülete szeretné enyhíteni a feszültséget, de ehhez minkét oldal partnersége szükséges.

A mi szándékunk az, hogy a vállalkozókkal megértessük, egyéni partizánakciókkal nem lehet megnyerni egy világháborút. Ez egy világháború a vírus ellen. A járvány mindenhol szedi az áldozatait, és nem csak fizikai, hanem gazdasági értelemben is.

A vendéglátás, a turizmus és az előadóművészet szenvedi el a legnagyobb károkat. Nincs más megoldás, csak az, hogy egységesen és fegyelmezetten betartsuk a rendelkezéseket, amelyek az egészségügyi szakemberek tanácsai alapján születnek.

A kormány január 28-ai bejelentése alapján március 1-jéig biztosan zárva maradnak a vendéglátóhelyek. Az MVI milyen újranyitási forgatókönyvet tart lehetségesnek?

Abban reménykedünk, hogy a március 15-ei hosszú hétvégétől kezdve fokozatosan, apró lépésekkel megindulhat a vendéglátóhelyek újranyitása. Ami azért is fontos lenne, mert a gazdasági tragédia mellett a mentális leépülés is erősen érezhető. És nemcsak a vállalkozók, hanem a vendégek körében is.

Szükség van egy szelepre, ami ad egy kis fellélegzést, még az óvintézkedések betartásával is. A vendégek vélhetően úgy fogják érezni, hogy az éttermekben sincsenek nagyobb veszélyben, mint a plázákban most is igénybe vehető szolgáltatások esetében. Az egészségügyi szakemberek tanácsait is figyelembe véve a vendéglátásban is tudunk ilyen feltételeket teremteni.