Határon átnyúló utazásszervezés a gyakorlatban – a MUISZ reagált cikkünkre

A cikk – amelyben Neiger Kata utazási szakjogász foglalta össze a határon túli szolgáltatók működésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat – pontosan leírja a határon átnyúló szolgáltatás jogi feltételeit és lehetőségeit, de a gyakorlatban sajnos nem ennyire egyszerű és átlátható ezen cégek működése – írta a MUISZ a lapunkhoz eljuttatott összefoglalójában, amelyet az alábbiakban közlünk.

A szövetség szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy hiába kötelező erejű minden EU- tagállamra az utazási csomagokról szóló package irányelv, csak elvileg egységes a szabályozás; gyakorlatilag teljesen eltérő megoldások születtek az egyes tagállamokban a vagyoni biztosíték előírásokra, és szinte sehol nem biztosított a korlátlan helytállás.

Végső lehetőségként felmerülhet az állam felelőssége, amennyiben nem elegendő az utazók kártalanítására a vagyoni biztosíték összege, ahogy Magyarországon az 5 Kontinens esetében, illetve legutóbb épp a – turizmus.com cikkében is említett – Fáraók Tours esetében is született ilyen bírói ítélet, de ez az eljárás nagyon hosszadalmas, főleg, ha egy adott tagállam utasa egy másik tagállam ellen szeretné a pert megindítani.

Az összes tagállamra érvényes előírás az, hogy az utazásszervezők vagyoni biztosítékára vonatkozó feltételeknek publikusnak, bárki által hozzáférhetőnek kell lenniük. Magyarországon a package irányelv előírásaival összhangban ez az utazási szerződés kötelező része, és a Budapest Főváros Kormányhivatala (BFKH) nyilvántartásában is szerepelnek az alapvető információk, de csak a letelepedett szolgáltatóknál. A legtöbb tagállamban ezek az információk elérhetőek a cégnyilvántartásból, vagy az utazásszervezők publikus nyilvántartásából.

Eltérő kauciós szabályozások

Az eltérő vagyoni kauciós szabályozásra egy példa Ausztria, ahol a legtöbb utazási irodának a vagyoni biztosítéka korlátozást tartalmaz a részvételi díj befizetésére vonatkozóan. A vagyoni biztosíték csak abban az esetben érvényes, ha a befizetett előleg összege maximum 20%, és a hátralék összegét legkorábban 20 nappal indulás előtt fizeti be az utas.

Nem vonatkozik a vagyoni biztosíték azon szerződésekre, melyeknél az előleg befizetése és az utazás dátuma között több, mint 11 hónap telik el. Magyarországon ilyen feltételt tartalmazó vagyoni biztosíték nem felelne meg a hatályos jogszabályoknak. Magyarország nem enged semmilyen korlátozást a vagyoni biztosítékra vonatkozóan, de Ausztriában ez megengedett. A MUISZ kiemeli, hogy ez az előírás az utazó és az utazásszervező között létrejött szerződésre vonatkozik, függetlenül attól, hogy a közvetítő a beszedett előleget mikor utalja át az utazásszervezőnek. Amennyiben a szerződés nem felel meg a feltételnek, a vagyoni biztosíték nem nyújt fedezetet a befizetett előlegre.

Minden tagállamban eltérő a vagyoni biztosíték összegének meghatározása, mind a minimum összegre, mind az árbevétel arányára vonatkozóan. Így lehetséges az, hogy Magyarországon letelepedett szolgáltatónak charterjárattal utazásszervező tevékenységet végezni csak az árbevétel 20%-nak megfelelő (de minimum 50 millió forint) vagyoni biztosítékkal lehet, de például Bulgáriából ugyanezt a tevékenységet határon átnyúló szolgáltatásként akár egy alig 5 millió forintnak megfelelő vagyoni biztosítékkal is lehet végezni. Magyarországon 2020 óta vizsgálja a hatóság a kibocsátott utazási utalványok aktuális értékét, és ez is szerepet játszik a vagyoni biztosíték összegének meghatározásánál, a legtöbb tagállamban nincs erre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség, sőt, azzal kapcsolatban is eltérő az álláspont, hogy a vagyoni biztosíték kiterjed-e a kibocsátott utazási utalványokra vagy sem – jelezte a szövetség.

Magyarország nem enged semmilyen korlátozást a kiutaztató irodák vagyoni biztosítékára vonatkozóan, de ez nem minden uniós országban van így

Fotó: 123rf.com

Problémák az ÁSZF körül

Mind az utazásszervezőnek, mind az utazásközvetítőnek kötelező tájékoztatni az utazót a szerződés megkötését megelőzően többek között arról, hogy a szerződés milyen szolgáltatásra vonatkozik, utazási csomagnak, utazási szolgáltatásegyüttesnek vagy egyelemű szolgáltatásnak minősül, pontosan meghatározva, hogy a szolgáltatást melyik szolgáltató nyújtja, és a vagyoni biztosíték fedezetet nyújt-e a szolgáltatásra fizetésképtelenség esetén.

Gyakori probléma a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó cégeknél, hogy az ÁSZF-ben rögzítik: a szerződésre a szolgáltatást nyújtó tagállam jogszabálya vonatkozik, sőt az is előfordul, hogy az adott tagállam egyik bíróságát kötik ki kizárólagos illetékességgel. Ez utóbbi feltétel a turizmus.com említett cikkében részletezett okból egyértelműen semmis, még abban az esetben is, hogy ha az ÁSZF kifejezetten utal arra, hogy ezt a feltételt az utazóval egyedileg tárgyalták meg – mutat rá a MUISZ. Fokozottan érvényesült ez a probléma 2020-ban, mikor a COVID-járvánnyal kapcsolatban a tagállamok különböző jogszabályokat hoztak, akár a kiutazásra vonatkozóan, akár az előlegek utazási utalványban történő visszafizetésére vonatkozóan.

A magyar jogszabályokhoz kell igazodni

A szakmai szövetség felhívja a figyelmet, hogy a Magyarországon letelepedett utazásközvetítő szolgáltatókra a magyar jogszabályok érvényesek, függetlenül attól, hogy határon átnyúló tevékenységet végző utazásszervezővel kötnek együttműködési megállapodást (pl. közvetítői szerződés).

Problémát okozhat például az, ha az együttműködési megállapodás az utasoktól beszedett előleg fizetési határidejét a visszaigazolástól számított 8 napon belül vagy az indulást megelőző 20. napig határozza meg, hiszen a magyar jogszabályok szerint az utazásközvetítő köteles az utazótól beszedett előleget 4 napon belül átutalni az utazásszervező részére. Ennek betartását a BFKH hatásköre vizsgálni, és nem mentesíti ezen kötelezettség alól az utazásközvetítőt az együttműködési megállapodás – szögezi le a MUISZ.

A szövetség hangsúlyozza, hogy a határon átnyúló utazásszervező szolgáltatás megfelelő bejelentési kötelezettség teljesítése mellett szabályos tevékenység és elfogadott az Európai Unióban. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az együttműködés során nagyobb körültekintést igényel az utazásközvetítők részéről, és érdemes minden esetben ellenőrizni az együttműködési megállapodást, valamint az utazó és utazásszervező között létrejött utazási szerződés általános szerződési feltételeit.