Kultúrsokk Kairóban, pedig csak a piramisokért és a múmiákért mentünk

Az első kulturális sokk már a kairói repülőtérről a városba vezető úton mellbe vágott, az itteni közlekedés európai szemmel nézve a legteljesebb káosz, a szakadatlan dudálás értelmezhetetlen, de első leckeként gyorsan megtanuljuk, hogy ez a helyi vezetési stílus minden helyzetben alkalmazott eszköze: így jelzik a sofőrök a többi autósnak, hogy előznek, irányt váltanak, vagy éppen figyelmeztetik jövetelükre a túloldalra igyekvő gyalogosokat.

A világ egyik legnépesebb és legsűrűbben lakott városa Kairó

Fotó: 123rf.com

Több emeletnyi rakománnyal zsonglőrködő ütött-kopott autók, utasokkal tömött buszok, egész családdal száguldó kisrobogók, békésen kocogó szamárkordé a sztrádán és néhány luxus terepjáró – ez mind a szemünk elé tárult fél óra alatt a tülkölés kakofóniájával aláfestve.

Az egyiptomi turisztikai minisztérium meghívására érkeztünk a világ egyik legnépesebb és legsűrűbben lakott városába, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) közgyűlésére, több mint 40 utazási irodás és néhány szakújságíró. A szakmai esemény után pedig nyakunkba vettük a 20 millió lakosú Kairót.

Magyar utazási irodások a kairói Citadella előtt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Alabástrom mecset és mészárlás a Citadellában

Sárga város – ez jutott eszembe, ahogy az egyik fő látványosságnak számító Citadella panorámateraszáról lenéztünk az izgő-mozgó, morajló megapoliszra. Talán a sivatagból idekavart porszemcséken megcsillanó napfény teszi, de mintha egy homokszínű fátyol lebegne Kairó felett. A fentről elénk táruló képet Hasszán szultán 14. században emelt – a maga korában a világ legnagyobb – mecsete uralja, körülötte lakónegyedek a látóhatárig, a betontengerből csak égbe szökő karcsú minaretek emelkednek ki ritmusosan, távolabb felhőkarcolók sejlenek fel.

Kilátás az egyiptomi fővárosra a Citadelláról, középen a világ egyik legnagyobb mecsete

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A hatalmas kapukkal, zömök bástyákkal és robosztus védőfalakkal büszkélkedő Citadellát Szaladin, Egyiptom első szultánja, a híres hadvezér építtetett a gízai piramisoktól elhordott kövekből a kora középkorban, és 700 évig volt a mindenkori egyiptomi hatalom székhelye. Legnagyszerűbb látnivalóját, a fellegvárból kimagasló Mohamed Ali-mecsetet azonban jóval később, a 19. században emeltette a nevét adó – eredetileg albán származású – egyiptomi alkirály, akinek érdeméül írják az ország modernizálásának elindítását és kapunyitását Európa előtt, miután magához ragadta a hatalmat.

Ehhez nem átallott cselhez folyamodni: lakomára és ünnepi felvonulásra hívott 500 mamelukot, akiknek az ünnepségre indulva egy kanyargós átjárón kellett keresztül menniük, Ali hirtelen lezáratta a passzázs mindkét végét és muskétás katonáival a fal tetejéről lemészároltatta őket. Egyetlen kivételével mind odavesztek.

A Mohamed Ali-mecset (jobbra) és a sokkal régebbi Mohamed an-Nászír-mecset (balra) két barátságos házőrzővel

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Aki látta Isztambulban a Hagia Szophiát, az könnyen maga elé tudja képzelni Ali mecsetét, amely sírjának is helyet ad, ugyanis annak mintájára tervezték. Alabástrom mecsetnek is nevezik, mivel belső és külső falait, árkádsorát 11 méteres magasságig ezzel a kővel burkolták, gigantikus csillára pedig készítésekor a legnagyobbnak bizonyult a világon.

Érdekes a rituális kúttal díszített udvar fölött látható, vasszerkezetű óratorony-története is: Lajos Fülöp francia király adományozta cserébe azért az obeliszkért, amely napjainkban a párizsi Concorde téren magasodik.

Az Ali-mecset látványos spirális világítása

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A szomszédos, gyönyörű Mohamed an-Nászír-mecset kicsinek tűnik ugyan a Mohamed Ali mecset árnyékában, ám ez a mameluk építészet egyetlen fennmaradt példája a Citadellában, a 14. század elejéről. Annak köszönhetően menekült meg a régi épületek közül, hogy megtartották istállónak.

Luxus és nyomor az út szélén

Habár gyalogosan nem volt módunk barangolni Kairóban, keresztül-kasul buszozva is láttunk meghökkentő utcaképeket: döbbenetes keverékét az ókori emlékeknek és a modern életnek; építészeti kavalkádot, amelyben jól megférnek egymás mellett ókeresztény, bizánci, kopt, iszlám templomok a pazar szállodákkal; a Nílus partján horgonyzó csilivili úszó éttermek hadát és riasztóan lepukkant, szűk sikátorokat, ahova európai nemigen kívánkozik.

Szórakozóhelyek a Nílus-partján

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A lakóházakról sokszor nehéz megállapítani, félbemaradt-e az építkezés, vagy ez már a „kész" állapot. Egészen szürreális látvány, hogy az autóutak kijelölt nyomvonalának útjába eső emeletes házakból a zavaró lakásokat egyszerűen lebulldózerezték, így a megmaradt színes belső szobafalak most külső homlokzatként virítanak.

A Holtak városa, amely ma több százezer élő otthona

Fotó: 123rf.com

Több kilométer hosszan suhantunk az ősi nekropolisz, a Holtak városa mellett is, amely nagyon is az élők birodalma, csakhogy nyomornegyedként. A túlnépesedett Kairó több százezer nincstelenje egyszerűen beköltözött az évezredes kriptákba és a sírkövek között tengeti életét.

Múzeuma nyílt az egyiptomi civilizációnak

Az ország leghíresebb múzeuma a világ legnagyobb ókori egyiptomi gyűjteményével büszkélkedő kairói Egyiptomi Régészeti Múzeum. Itt nézhető meg a fiatal Tutanhamon fáraó híres halotti aranymaszkja, 22 királyi múmiát azonban hatalmas parádéval kísért autókaravánnal, tavaly áprilisban átszállítottak a Fustat városrészben lévő Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumába (NMEC), hogy méltóbb és biztonságosabb körülmények között csodálhassa őket a nagyközönség.

Az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumának kertje a Nílus partján

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A 16 éven át épült, és részlegesen már 2017-ben megnyílt új, világszínvonalú múzeum Egyiptomban és az egész arab világban elsőként törekszik arra, hogy a maga teljességében, látványosan mutassa be az ország történetét, gazdagságát és sokszínűségét a történelem előtti időktől az ókori Egyiptomon, a görög-római koron, a kopt és az iszlám perióduson át egészen napjainkig.

III. Thotmesz bölcs uralkodó és egyben ragyogó hadvezér is volt, Egyiptom Napóleonjaként is emlegetik, de a francia császárral ellentétben 17 csatája közül egyet sem veszített el

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Megnézhetjük itt az ókori Egyiptom legnagyobb osztrakonját (íráshoz használt cserépdarab) a Kr. előtt 13 századból, a Ptolemaiosz-korszak egyik remekművének tartott, jelenetekkel és temetési himnuszokkal díszített, aranyozott főpapi koporsót, a fáraókkal együtt eltemetett szolgaszobrokat, amelyek hitük szerint mágikusan megelevenedve segítik urukat a túlvilágon, míg az ókori orvosi tudást tanúsítja egy múmia nagylábujjprotézise és egy szülőszéken vajúdó nőt ábrázoló relief.

Egy remekmű a múzeumból: ókori főpap aranyozott, berakott szemű koporsója

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A múzeum legnagyobb attrakciója azonban kétségtelenül az Újbirodalom 18 ókori egyiptomi királyának és 4 királynőjének a múmiája.

Mumifikálás az örök életért

Utánozva az eredeti királysírok felépítését, egy hosszabb lejtőn jutunk le azokhoz a sejtelmesen megvilágított, tekervényes járatokhoz, ahol a királyi múmiák speciális, hőmérséklet-szabályozóval ellátott üvegvitrinekben fekszenek, a hozzájuk tartozó fakoporsóval, temetkezési tárgyakkal együtt, a sötét színű falakon festett feliratok, hieroglifák. Fotózni szigorúan tilos, erre többször is figyelmeztettek.

A helyszínen megismerhetjük a fáraók dicső tetteit és a mumifikációval kapcsolatos rituálékat. Az ókori egyiptomiak azért konzerválták hallottaikat, mert hitük szerint a test és a lélek elválaszthatatlan egymástól, és ha a test ép marad, a léleknek is biztosítják az örökkévalóságot, s ezzel azt, hogy újraszülethessen a személy a túlvilágon. Hogy megakadályozzák a szervezet bomlását, először eltávolították a belső szerveket és az agyat, majd a testet 70 napon keresztül nátronnal szárították ki, ezután olajokkal, gyógynövényekkel dörzsölték be, végül gyantával kent vászoncsíkkal körbetekercselték.

A királyi múmiákhoz vezető aulában izgalmas képeket vetítenek a múmiákról, az eredetiket tilos fotózni

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Néhány múmiánál a digitális technológiát és a legkorszerűbb képalkotó vizsgálati módszereket felhasználva azt is bemutatják, mi van a pólya alatt. Például az itteni legidősebb múmia, a 3600 éve uralkodott és csatában elesett Szekenenré Ta-aa fáraónak jól látható a fejsérülése és kicsavarodott keze.

Királyok, akiket elrejtettek a sírrablók elől

A történelemkönyvekből tudjuk, a régészek által feltárt legtöbb királysírt már évezredekkel korábban kirabolták, honnan került hát elő ez a 22 királyi múmia? Nos, egy részüket a papok még a Kr.e. 10. században elrejtették a Nílus nyugati partján fekvő királyi temetőhöz, a Királyok Völgyéhez közel eső Dejr el-Bahari magas szikláiban, ahol egészen a 19. századig háborítatlanul pihentek.

Ugyanaz az aula egy másik kivetített képpel: uralkodói koporsók

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

De akadt egy másik rejtekhely is, pontosabban rejteksír: a völgyben II. Amenhotepé azon kevés sírok egyike volt, amely 1898-es feltárásakor az uralkodó mumifikált testét is tartalmazta. Ez önmagában is szenzációs régészeti felfedezésnek számított, hát még, amikor a sír egyik mellékkamrájában rábukkantak további kilenc újbirodalmi fáraó (köztük Merenptah, IV. Thotmesz, II. Széthi, IV., V. és VI. Ramszesz) koporsókba helyezett múmiájára a temetkezési tárgyakkal együtt, amelyek az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumában láthatók először együtt. Rajtuk kívül megnézhető még itt a legjelentősebb ókori uralkodók között számon tartott I. Széthi, II. Ramszesz, III. Thotmesz, II. Amenhotep fáraó, a királynők közül pedig Ahmesz-Nofertari és Hatsepszut mumifikált teste.

Az ókori világ egyetlen megmaradt csodája

A képeslapok alapján mindig úgy képzeltem, a gízai piramisok valahol a sivatag mélyén, magányosan állnak, távol a nagyvilágtól. Valójában azonban Kairó peremén magasodnak, a városban sok helyről láthatók, és fordítva: a Gizai-fennsíkról látni Kairó épületeit, csak mindig lemaradnak az ügyesen megvágott fotókról.

A gízai piramisok – ennél egyedülállóbb helyet aligha találni a világon a kávézáshoz

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

„Built for Eterntity", azaz az Örökkévalóságnak épült – olvashatjuk a hosszasan kanyargó sivatagi út végén ránk váró Pyramid Lounge étterem szelfipontjánál a feliratot. És ebben nincs semmi túlzás: az ókori világ hét csodája között számon tartott építmények közül napjainkban már csak egyedül a gizai Nagy Piramis áll, immáron 4600 éve rendíthetetlenül.

A nyitott oldalú étterem asztalaitól éppen ráláttunk az UNESCO-világörökség piramisokra, az ebéd mellé frissen sült piták érkeztek egyenesen a fatüzelésű kemencéből, a kilátóteraszon színes kereveteken elheverve ihattuk meg a kávénkat elvarázsolva – a szó szoros és átvitt értelmében is – kolosszális látványtól.

Folyamatosan sütik a hagyományos kenyereket a Pyramid Lounge étteremben

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az ember ezen a helyen menthetetlenül parányinak érzi magát. A piramisok legnagyobbikát Hufu, elterjedtebb nevén Kheopsz fáraó építtette sírhelyének, 1,2 millió kőtömb felhasználásával. Eredeti, 147 méteres magasságával négyezer évig a világ legmagasabb épülete is volt egyben, ma, csúcsát vesztve, kicsivel meghaladja a 137 métert – amikor az 1700-as években a nyugati felfedezők megtalálták, már 40 méteres magasságig betemette a homok.

A királynéknak kisebb piramisokat építettek. Lent a völgyben tevegelni is lehet

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Szomszédai, Hafré (Kefrén) és Menkauré (Mükerinosz) fáraó piramisa valamivel kisebb, bár a középen álló Kefréné nagyobbnak tűnik, de ezt a látszatot csak magasabb fekvése és meredekebb oldalai keltik, de azzal is rögtön magára vonja a figyelmet, hogy a csúcsán megmaradt az eredeti hófehér külső burkolata.

Turistákra vadászó tevehajcsárok a Kheopsz-piramis előtt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Persze, minden látogatóban ott motoszkál a kérdés, miként voltak képesek az ókori egyiptomiak ilyen kolosszális építményeket emelni komoly segédeszközök nélkül. Ezzel kapcsolatosan azt tudjuk megosztani, amit helyi, nem mellesleg régész végzettségű idegenvezetőnk, Zein mondott: nincs meggyőző bizonyíték arra, miként készültek a piramisok. Az egyetlen teória, ami igaznak bizonyulhat: sártéglákból épített rámpán húzták fel a több tonnányi súlyú köveket, és egynek eljuttatása a helyére 45 percig tartott. Semmi mást nem tudnak biztosan, minden más csak feltételezés – hangoztatta.

A gízai piramisoknál is készült egy MUISZ-csoportkép

Fotó: Nagy Róbert

És egy cáfolat: a közhiedelemmel ellentétben nem rabszolgák, hanem fizetett munkások építették a piramisokat, ezt támasztja alá egy Merer nevű ókori hivatalnok papiruszra vetett számadása arról, hogy a Kheopsz piramisán dolgozó 24 ezer munkás milyen ellátmányban részesült.

A Kheopsz-piramis belsejében

Bár a hivatalos programunknak nem szerepelt, ki hagyná ki az élményt, hogy bemehessen a világ leghíresebb piramisának belsejébe? Így szívesen kifizettük a plusz 440 egyiptomi fontot (kb. 6600 forint) azért, hogy belülről is megcsodálhassuk Kheopsz giga sírhelyét. Az már eleve izgalmas, hogy a hajdani sírrablók által a falon kibontott kis lyukon át léphetünk be az ókori csodába.

A piramistúra első szakasza: kétrét görnyedve

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A barlangszerű járat első, keményebb szakaszán szűk és alacsony járatban, kétrét görnyedve, rámpán kapaszkodtunk felfelé, hogy elérjük az ún. Nagy Galériát, amely egy nagyjából két méter széles, 8 méter magas kőfalakkal övezett, folyamatosan emelkedő folyosó.

A 8 méter magas Nagy Galéria a piramis belsejében

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A tetején még át kellett bújni egy rövidke alagúton, hogy elérjük célunkat, a Király Kamráját, ahol a fáradó törött szarkofágja árválkodik. A kamra építészeti érdekessége, hogy egyébként dísztelen falát szabályos formára vágott gránittömbök alkotják, amelyek tökéletesen résmentesen illeszkednek egymáshoz.

Természetesen megejtettük a kötelező fotózkodást a szarkofág körül, amiben az itt posztoló őr készségesen segédkezett némi baksisért, aztán ugyanazon az úton, amerre jöttünk, visszaereszkedtünk a kijárathoz.

A Királyi Kamrában csak ezt a törött szarkofágot találtuk

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az egész túra alig 20 perc, nem is megerőltető, de az irtózatos páratartalom miatt szakadt rólunk a víz, mire kijutottunk. Ezért a magas vérnyomással küzdőknek, szívbetegeknek nem is ajánlják, ahogy a klausztrofóbiásoknak sem.

Puszizkodás a rejtélyes Szfinxszel

A piramis belsejében nem is volt tolongás, nem úgy a világ legrégibb ismert monumentális szobránál, a rejtélyes Szfinxnél, amellyel a legtöbb turista úgy akar trükkösen fotózkodni, mintha csókot váltana vele.

A keletre néző Szfinx a turisták gyűrűjében

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az egyetlen óriási mészkőtömbből kifaragott, oroszlántestű, emberarcú, az ősi egyiptomiak tradicionális fejdíszét viselő szobor csupa talány: Mikor készítették? Mi célból? Melyik fáraót ábrázolja? És ki törte le az orrát? Egyik kérdésre sem tudnak az egyiptológusok meggyőző választ adni, de talán nem is baj, mert odaveszne a misztikuma. Napnyugtakor különösen jó fotókat lehet készíteni, amikor a lemenő nap fénye szinte bearanyozza a Szfinxet, de képét a 100 fontos egyiptomi bankjegyen is hazahozhatjuk emlékül.

Az emberarcú, oroszlántestű mitikus szobor több mint 70 méter hosszú

Fotó: 123rf.com

A mitikus szoborhoz csak a bazársoron keresztül lehet eljutni, így ki-ki alkudozhat kedvére az egyiptomi szuvenírekre, de akár tevegelhet is, mi azonban ezzel búcsút intettünk Kairónak, és felkészültünk a másnap induló Nílusi hajóútra, amelyről egy következő cikkünkben számolunk be.