Portrésorozat készült a Hableány mentőiről

A Hableány sétahajó elsüllyedt, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval a Margit híd közelében 2019. május 29-én este. A sétahajón harmincöten utaztak, harminchárom dél-koreai és a kéttagú magyar személyzet. Hét dél-koreait sikerült kimenteni a Dunából, huszonhét áldozatot megtaláltak, egy dél-koreai utast még mindig keresnek a hatóságok.

Kutsera-Juhász Bettina alezredes, a BRFK közrendvédelmi főosztályának osztályvezetője

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Ahogy minden jóérzésű ember, én is megrendültem, amikor tudomást szereztem a szerencsétlenségről, és mint rendőr, az volt az első gondolatom, hogyan tudnék segíteni” – mondta Kutsera-Juhász Bettina. Kollégáival, elsősorban kegyeleti okokból, lezárták a gyalogosforgalom elől a Margit híd északi oldalát és a rakpart érintett részét. Ugyanakkor azt is biztosítaniuk kellett, hogy a hozzátartozók, és azok, akik meg akartak emlékezni az áldozatokról, meg tudják közelíteni a baleset helyszínét.

Ezt a pro domo képet egy 39 fotóból álló összeállítás követi a baleset mentőiről, akiket rendhagyó módon, őket megszólaltatva mutat be Balogh Zoltán fotóriporter sorozata.

A turizmus.com szubjektív válogatását közöljük.

Dajka László, a Monarchia rendezvényhajó kapitánya

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Szívszorító volt, hogy a nő, akit kimentettünk, nem merte elengedni a matrózunk és barátnője kezét akkor sem, amikor már biztonságban volt a hajón. Mintha az életébe kapaszkodott volna” – mondja Dajka László, a Monarchia hajó vezetője, aki a baleset közelében hajózott a tragédia idején.

A kapitány a hajózórádióból értesült arról, hogy emberek vannak a vízben. Rettenetesen hideg volt a víz, nagyon erős volt a sodrás. Két ember közeledett nagy sebességgel feléjük, megpróbálta megközelíteni őket, de egyiküket, aki félájultan feküdt a mentőgyűrűben, nem sikerült elérniük. Őt egy szállodahajó motorcsónakjának legénysége mentette meg. A másik hánykolódót, egy nőt, sikerült kimenteniük. Egy matróz és barátnője emelték ki a vízből, aztán a felszolgáló és egy erős férfi vendég segítségével vitték be a belső térbe. A kapitánynak ez volt élete legdrámaibb mentése.

Jánosik Ágnes törzsőrmester, a BRFK vízi rendészetének hajóvezetője

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Csak jöttek és jöttek a cipők, ruhák, mentőmellények, mentőgyűrűk, a Hableányról leesett székek a Dunán a déli M0-s hídnál, ezek között kellett megtalálni az áldozatokat” – idézi fel a tragédia éjszakáját Jánosik Ágnes hajóvezető, aki kollégáival hajnalig a vízen volt.

Gedei Péter, az Országos Mentőszolgálat budai mentőállomásának vezető mentőtisztje

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Sokan meghaltak és csak kevés emberen lehetett segíteni. Ez volt a legnehezebb ennél a tragédiánál” – mondja Gedei Péter vezető mentőtiszt, aki kárhelyparancsnokként irányította a munkát a baleset után.

Bajtársaival este fél tízkor érkeztek a helyszínre. Az első információk még arról szóltak, hogy felborult egy csónak, és három könnyű sérültet mentettek ki a vízből. Később derült ki, milyen nagy a baj. Kollégái több embert is megpróbáltak újraéleszteni, sajnos senkit nem sikerült visszahozni. A túlélők szerencsére csak könnyebben sérültek, a kihűléstől kellett védeni őket, plédbe, lepedőbe, izolációs takaróba, vagy buborékfóliába csavarták őket, miután vizes ruhájukat levették.

Kakuja Izabella rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi technikai főosztályának referense

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„A találkozó a hozzátartozókkal nagyon megérintett minket, mert láttuk a szenvedésüket, de nem tudtunk rajtuk segíteni. Az azonosításhoz szükséges adatfelvétel miatt kellett felkeresniük a balesetben eltűnt emberek rokonait” – mondja Kakuja  Izabella rendőr őrnagy.

Ádám Tamás, a Szökőár Kft. ipari búvára

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Hétfőn, a baleset után öt nappal a szonárképek alapján úgy gondoltuk, hogy van némi esély a merülésre, mivel láttunk egy szélárnyékot a hajó mellett. Alámerültem, két holttestet találtam a hajó ablakában, kiemelésig biztosítottam őket a víz alatt” – emlékszik vissza Ádám Tamás, a mentőcsapat tagja, aki vezetőbúvárként dolgozott a katasztrófa helyszínén.

A két holttestet dél-koreai és katasztófavédelmis búvárok hozták fel. Az újabb merülésnél talált holttestet – noha nem volt a feladata – ő maga juttatta fel.

Pusztai László, a Clark Ádám daruhajó úszómunkagép-vezetője

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Megrázó élmény volt, amikor megláttam a Hableány halott kapitányát, mint kolléga szembesültem vele, mi történhet az emberrel” – mondja a daruhajón dolgozó Pusztai László.

Emeléskor ő felügyeli, irányítja, ellenőrzi a daruzást külső területről. A Duna magas vízállása miatt nem volt könnyű áthaladni a Margit híd alatt. Mentek már alatta korábban, de ez kemény volt. Ilyenkor nehezen fér át a hajó széles kormányállása. Ennyire szűk helyen abból lehet baj, ha a szél, vagy a víz mozgása a maximum egyméteres oldalkilengésnél nagyobb mértékben mozdítja el a hajót. Ezért kellett a segítség, és jól jött, hogy a Szent Flórián tűzoltóhajó be tudott avatkozni, amikor kellett.

Kreitz Zsuzsanna rendőr alezredes, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Technikai Főosztályának vezetője

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„Lenyűgöző volt látni, hogy mindenki, aki részt vett ebben a munkában –hivatásosok, civilek, szakértők – a feladatát a lehető legmagasabb szinten hajtotta végre, tudta a kötelességét, és segíteni akart” – mondja Kreitz Zsuzsanna rendőr alezredes.

Szerinte azért volt sikeres a művelet, mert professzionalizmus jellemezte mindenki tevékenységét, a dél-koreai hatóságokkal való együttműködés példaértékű volt, mellőzte a bürokráciát, ennek eredményeként a lehető legrövidebb időn belül közösen tudták azonosítani az áldozatokat.