Dél-Anatólia: körutazást tettünk a civilizáció bölcsőjében

Az utunkat isztambuli átszállással indítottuk Gaziantep felé. A Turkish Airlines gépein kipróbálhattuk a légitársaság fedélzeti szolgáltatásait, majd az elképesztően modern új repülőteret is megcsodálhattuk, melynek megépítésére a korábbi két isztambuli légikikötő túlterheltsége miatt volt szükség. Itt a Turkish Airlines Lounge-ának szolgáltatásait élvezhettük a háromórás átszállás ideje alatt.

Mozaikok és fűszerek Gaziantepben

Elsőként Délkelet-Anatólia legnépesebb városát, a pisztácia fővárosaként is emlegetett Gaziantepet fedeztük fel. Hiába érkeztünk késő este, a korai kelés garantált volt: a közeli minaretből a müezzin imára szólító éneke már napfelkeltekor ébresztett, majd a nap során még négyszer szólalt meg a város felett. Egy érdekes dolog, ami rögtön feltűnt mindannyiunknak, a qibla nyíl a szállodai szobák plafonján, asztalán, vagy a fiókokban. Ez mindig Mekka felé mutat, jelölve a vallásos vendégeknek, milyen irányba fordulva kell imádkozniuk.

A Zeugma mozaikmúzeum felfedezése után bevetettük magunkat a bazár hömpölygő forgatagába, ahol a színek, illatok és hangok minden érzékszervünket megmozgatták. A tálakban halmokban álltak a fűszerek, aszalt gyümölcsök és szárított növények, a kereskedők, rézművesek helyben készítették portékáikat, miközben emelt hangon alkudoztak egymással, majd az üzletet egy jó török kávéval vagy forró teával pecsételték meg.

Méhkaptárházak a szír határ mellett

Gaziantep egyik elővárosában, a szír határtól mindössze 15 kilométerre elhelyezkedő Harranban folytattuk utunkat. A sumérok, asszírok, újbabilónok, rómaiak, arabok, perzsák és a törökök is elfoglalták, a történelem viharai ellenére a város megőrizte kulturális fontosságát. A mai város helyén alakult ki a kereszténység és a helyi pogány hitek keveredéséből a XI. századra kihalt jazdánita keresztény szekta, de itt működött az első iszlám egyetem is a 8. századtól.

Méhkaptár házak Harranban

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

A település sajátosságainak számítanak a méhkaptárszerű házak, melyeket agyagból és sárból építettek. Felépítésüknek köszönhetően télen benntartják a meleget, nyáron pedig a hideget, így mindig kellemes bennük tartózkodni. Ugyan a legtöbb ház ma már lakatlan, még megtekinthetjük, hogyan éltek régen bennük az emberek, közben pedig megkóstolhatjuk a környék különlegességét, a mirra kávét is. Ennek érdekessége, hogy a kávébabokat nem őrölve, hanem törve forrázzák le, ez kissé keserű, csípős ízt ad az italnak, amit kardamom hozzáadásával „finomítanak".

A világ legősibb körtemploma

Ha Afrika az emberiség bölcsője, akkor Dél-Anatóliát nevezhetjük a civilizáció bölcsőjének. Sokáig azt hitték, hogy az emberiség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősei előbb telepedtek le és utána álltak át a mezőgazdaságra, ennek következtében pedig kialakultak a vallások, építették meg a kezdeti templomokat. Göbekli tepe felfedezésével azonban kiderült, hogy a vallás már 12 ezer éve is központi helyet foglalt el az emberiség életében, itt található ugyanis a világ legősibb temploma, mely több ezer évvel a Stonehenge előtt épült. A hatalmas kőoszlopokra állatokat faragtak és az évek során a korábban gyűjtögető életmódot folytató emberek letelepedtek körülöttük, mezőgazdaságra váltottak, hogy minél közelebb maradhassanak isteneikhez.

Göbekli tepe templomai több ezer évvel a Stonehenge előtt épültek

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

A romoknak jelenleg mindössze 5 százalékát tárták fel, így nem kizárt, hogy még régebbi emlékeket is találnak majd a jövőben.

Hajózás a Tigrisen és az Eufráteszen

Az utazás egyik legszebb része kétségkívül két hajóút volt. Lehetőségünk nyílt mind az Eufrátesz, mind a Tigris vizére szállni, így össze tudtuk hasonlítani előbbi keskenyebb, lassabb folyású útját az utóbbi elementáris erejével. Ami közös bennük, hogy partjukon, Mezopotámia szívében alakultak ki évezredekkel ezelőtt a legkorábbi letelepedett civilizációk. A gátépítések miatt azonban mindkét folyó mentén találhatóak elárasztott városok. Az Eufráteszen Halfeti félig elsüllyedt városát tekintettük meg, amelynek egyik minaretje félig kilátszik még a vízből.

Továbbutazva a Mezopotámiát határoló másik történelmi folyót is útba ejtettük, itt Hasankeyf városában álltunk meg. Egészen furcsa érzés volt egy szinte teljesen új, modern városba megérkezni a Tigris partján, miután a régi települést szintén elárasztották. Miközben tejes-diós török kávét kortyolgattunk, egy kurd fiú gyönyörű szerelmes dalt játszott nekünk, megénekelve több ezer év történelmét.

Halfeti félig elsüllyedt városa az Eufráteszen

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

Ahogy a folyón hajóztunk, többet megtudhattunk az elárasztott városról is: sokan a folyó melletti sziklafalba vájt barlanglakásokban éltek, ezekbe a villamos áram és a víz is be volt kötve, teljesen komfortosak voltak, azonban már a hatvanas években elkezdték átköltöztetni az embereket innen. Később, 2020-ban a Tigrisen épülő gát miatt felduzzasztották a folyót, mely aztán elárasztotta a völgyet. A lakókat és az építészeti, illetve vallási értékeket átmentették az újonnan épült, magasabban fekvő településre. Az utolsó lakók 2020 februárjában költöztek ki, a barlanglakások közül ma mindössze egy lakott.

Diyarbakir: künefe és karavánszeráj

Diyarbakir, Észak-Kurdisztán fő városa a Selyemút mentén fekszik, így a város képét a labirintus szerű apró utcákon kívül a karavánszerájok is alakították. Az útszéli fogadókban egykor megpihenhettek a kereskedők lovaikkal és tevéikkel, ma pedig tömve vannak vendéglátóipari egységekkel, az egyikből pedig luxusszállodát alakítottak ki. Ottjártunkkor éppen egy kulturális fesztivált tartottak a városban.

Egykori karavánszeráj Diyarbakirban

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

Ugyan legtöbbeknek Törökország desszertjeként a baklava ugrik be, a város ikonikus édessége a künefe, a diós, pisztáciás cérnametéltes tészta, melyet édes sajttal párosítanak. Diyarbakir egyik legjobb cukrászdája, ahol a desszertet megkóstolhatjuk – a többi ikonikus török finomsággal együtt –, Sitki Usta és fiai vállalkozása. A család 1968-ban nyitotta meg első üzletét, azóta pedig egy tucat új helyük nyílt már, 2019-ben pedig ők kapták az év desszertje díjat Isztambulban.

A próféták városában

Az egyik legfontosabb kérdés Dél-Anatóliával kapcsolatban az, hogyan is férnek meg egymás mellett a különböző vallások ennyi hódítás és invázió után. Azt, hogy egy város lehet szent zarándokhely több vallás képviselőinek is, talán legjobban Sanliurfában, a próféták városában láthattuk: az itteni mecset az iszlám 5 legfontosabb szent helyének egyike, de a város zarándokhely a zsidó és a keresztény vallás követői számára is, az örményeknek pedig azért fontos, mert itt született meg az örmény ABC.

Itt látta meg a napvilágot Ábrahám próféta is – akit mindhárom vallás tisztel –, a mecset mellett található barlangban. A közeli parkban fekvő halastó is az ő legendájának része: mikor Nimród király tűzbe akarta vetni Ábrahámot, akkor a tűz halastóvá változott, a fák pedig halakká – ezt a tavat, a Balıklı Gölt, ma is meglátogathatjuk, és folyamatosan zarándokolnak ide a muszlimok, keresztények és zsidók is. A legenda szerint, ha fehér halat látunk benne, akkor megnyílik a mennyek országa előttünk. Egy másik tó Nimród lányának állít emléket, aki látva, hogy Ábrahám nem égett el, elutasította apja „isteni hatalmát". Nimród dühében a lányát is a tűzbe vetette, halála helyén pedig szintén egy halastó keletkezett.

Ábrahám halastava

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

Sanliurfában egy táncos-zenés vacsorán is részt vettünk, melyet egy régi hammamból kialakított étteremben tartottak. A hangulatos, dél-anatóliai ízekkel teli vacsorát mezítláb, a földön, törökülésben költöttük el, miközben helyi zenével és tánccal szórakoztattak bennünket. Itt kóstoltuk meg a déli régiókban népszerű ciğköftét is, a „nyers fasírtot", amelyet bulgurból, fűszerekből és marhahúsból gyúrnak (létezik vegetáriánus változat is) közel egy órán keresztül, hogy egy homogén masszát kapjanak, ezt szolgálják fel salátalevéllel, apró hengereket formázva belőle. A sanliurfai verzió nagyon csípős, érdemes vigyázni vele.

Naplemente a Nemrut-hegy tetején

Egy másik csodás élmény volt a Nemrut-hegy meglátogatása. Kisebb buszokkal egészen magasra tudtunk feljutni a hegyen, de a tetejére, 2134 méter magasra már gyalog kellett felmásznunk. A csúcsot körbe is járhattuk: a hegy egyik oldalát hatalmas szobrok foglalják el, melyeken görög és perzsa istenek, félistenek (Héraklész, Zeusz, Apollón, Mithrász) feje és teste elevenedik meg, egymástól elválasztva, de itt található I. Atiochius király 9 méter magas mauzóleuma is.

Istenek és félistenek szobrai a Nemrut hegy tetején

Fotó: 123rf.com

A hegy tetejéről néztük meg több száz másik turistával együtt a naplementét, majd lassan hömpölyögtünk le a hegytetőről, miközben egy török idegenvezető imát dalolt a csoportjának, búcsúzva a naptól.

A bakancslistás Kappadókia

Dél-Anatóliából nyugat felé vettük az irányt és közel 7 órás buszút után érkeztünk meg Kappadókiába. A két régió közötti különbség egyből szembetűnő volt: míg a szír határ mentén a belföldi turizmus volt jellemző, addig Kappadókiában rengeteg különböző nemzetiségű utazó gyűlt össze. Először a táj jellegzetes szikláit, az úgynevezett tündérkéményeket csodáltuk meg, majd Göreme felé vettük az irányt. Itt megnéztük a 2. századból származó, élénk színű freskókkal borított, sziklákba vájt templomokat, melyeket később, a 7. századi arab invázió alatt a rejtőző keresztények telepítettek be, akik kivonultak a társadalomból, és itt kezdtek új életet. A tufakőzet könnyű megmunkálhatósága miatt közel 400 templomot és lakóépületeket, illetve közösségi tereket is vágtak a sziklákba. A terület ma az UNESCO világörökség része.

Megnéztük még a török fazekasság központját, Avanost, ahol a mesteremberek 2000 éve készítik kézzel az edényeket, ezt a szerencsésebbek ki is próbálhatták, illetve hazavihették a profik által készített tálakat, figurákat is.

Igazi bakancslistás élmény: hőlégballonok a napfelkeltében, Kappadókiában

Fotó: Kaszás Fanni/Turizmus.com

Kappadókia különlegességei a barlanghotelek, melyeket a Göreme Nemzeti Parkban található épületekhez hasonlóan sziklába vájtak – a csodásan megmunkált kőépületek hűvösében nyáron tökéletes a pihenés.

Az utolsó előtti reggelen hajnali 5-kor indultunk el, hogy megnézzük, ahogy 150 hőlégballon emelkedik egyszerre a magasba a tündérkémények fölött, a napfelkelte fényében. Bár nem mindenki vállalta a borsos áron – közel 280 euróért – kínált repülést, a ballonok a közeli kilátópontokról is nagyszerű látványt nyújtottak, és csodás képeink születtek a napfelkeltében. A program keretében megtekinthettük a hőlégballonok felfújását és felereszkedését, majd a kilátópontokról fotózhattuk a színes ballonoktól nyüzsgő égboltot.

(Köszönjük a meghívást a Mettravelnek! Írásunk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2022. decemberi számában jelent meg.)