Előadása felütésében Baráth Gergely a szektor jövőjét illetően határozott optimizmusának adott hangot. Bár a világjárvány kényszermegoldásai – a virtuális terek és a videókonferenciák – tartósan beépültek a mindennapokba, a hivatásturizmus alapvető motorja továbbra is a személyes jelenlét maradt. A MICE-szektor éppen ezért kifejezetten dinamikusan fejlődő terület - hangsúlyozta.

Szakítás a „laissez-faire” turizmuspolitikával

Baráth Gergely ezután kritikus látleletet adott a budapesti turizmusirányítás elmúlt évtizedes gyakorlatáról. 

Mint fogalmazott, a főváros vezetése „egyszerűen hagyta, hogy a turizmus megtörténjen”: sem tudatos támogatást, sem világos szabályozási kereteket nem adott, a folyamatok passzív szemlélője maradt. Ennek az irányítatlan állapotnak az lett a következménye, hogy a fővárosi kerületek koordináció nélkül kezdtek helyi rendeleteket alkotni. Ez a széttöredezett, szigetszerű szabályozási környezet mára kifejezetten károssá és átláthatatlanná vált mind a lakosság, mind a turisztikai szolgáltatók számára.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (NTS 2.0) Budapest nem kapott kellő hangsúlyt. Baráth Gergely azonban hangsúlyozta: a közelmúltban ezen a téren is érdemi fordulat következett be. A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) és a Visit Hungary új vezetésével egy konstruktív, szakmai alapokon nyugvó együttműködés indult el, amely tiszta feladatmegosztásra és közös desztinációépítésre törekszik.

A látogatógazdaság koncepciója és a „Budapest 2036” vízió

A készülő fővárosi stratégia alapvető fordulatot hoz a fogalmi keretekben is: a szűken értelmezett turizmus helyett a látogatógazdaság (visitor economy) modelljére épít. Ez a megközelítés a turizmust egy komplex városi ökoszisztéma részeként kezeli, szerves egységben vizsgálva azt a helyi kultúrával, a mikromobilitással, valamint a klímaadaptációval.

A stratégia legfőbb tézise: „Jó itt élni, ezért jó ide megérkezni.” Baráth rámutatott, hogy a vendégélmény minősége elválaszthatatlan a budapestiek mindennapi közérzetétől. Egyetlen desztináció sem lehet sikeres hosszú távon, ha lakói idegennek vagy kiszorítottnak érzik magukat saját városukban – utalt ezzel a belső pesti kerületek túlterheltségére. 

A klímaváltozás hatásai a MICE-szektort is érintik. A városvezetés feladata, hogy orvosolja az olyan kirívó problémákat, mint a nyári kánikulában elviselhetetlenné váló, fátlan betonfelületek hőszigethatása, élhető és árnyékos köztereket biztosítva a delegációknak és a családoknak egyaránt – hangsúlyozta Baráth Gergely.

Nemzetközi modellek: Lisszabon, Bécs és Koppenhága tapasztalatai

A Visit Budapest csapata három eltérő logikájú, de Európa-szerte mintaként szolgáló nagyváros gyakorlatát elemezte a stratégiaalkotás során.
Lisszabon – integrált városi élménycsomag: A portugál főváros mesterfokon kapcsolja össze a konferenciákat a város teljes kínálatával. Olyan komplex csomagokat kínálnak a szervezőknek, amelyek a plenáris üléseken túl magukban foglalják a gasztronómiát, a kulturális programokat és a folyóparti élményeket. Budapest számára elengedhetetlen, hogy a Duna adta lehetőségeket és a kreatív ipart hasonlóan közvetlenül csatornázza be a MICE-ajánlatokba.

Bécs – megbízhatóság és adminisztratív fegyelem: Az osztrák főváros legfőbb erénye a stabilitás és a transzparens, professzionális háttérrendszer. A rendezvényszervező pontosan tudja, milyen sztenderdekre számíthat. Baráth önkritikusan megjegyezte: Budapest ugyan kulturálisan sokrétűbb és izgalmasabb, a bürokratikus folyamatok terén bőven van mit tanulnia a szomszédos metropolisztól. Tarthatatlan, hogy egy közterületi rendezvény engedélyezéséhez ma Budapesten akár három külön hivatallal kelljen párhuzamosan egyeztetni; a cél a gyors, szolgáltatóbarát ügyintézés kialakítása.

Koppenhága – iparági fókusz és tudatos pozicionálás: A dán főváros felmérte saját tudományos és gazdasági bázisának csomópontjait, és tudatosan azokra a szektorokra (pl. zöldtechnológiák, élettudományok) koncentrálja rendezvény-akvizícióit, amelyekben globálisan is élen jár. Budapestnek szintén ki kell jelölnie azokat az ágazatokat – mint az egészségipar, az innovatív mobilitás vagy a kreatívipar –, amelyek köré nemzetközi konferenciákat képes vonzani.

Hiányzó önkép és kihasználatlan kulturális fölény

Az előadás egyik legérdekesebb megállapítása Budapest nemzetközi pozicionálási hiányosságait érintette. Jelenleg a magyar fővárosnak nincs egységes, karakteres narratívája: a romkocsmákra vágyó fiatalok egészen más városképpel találkoznak, mint az operalátogató elit. Nincs világosan megfogalmazva a világ felé, hogy miről szól Budapest, és kik alkotják a közösségét.

Ez a kommunikációs űr azért is érthetetlen, mert a város elképesztő kulturális kincsekkel büszkélkedhet, amelyeket alig használ ki az üzleti turizmusban. Baráth felhívta a figyelmet arra a ritkán említett tényre, hogy Budapesten több professzionális, folyamatosan működő szimfonikus zenekar és több kortárs magángaléria található, mint Bécsben. Ezek olyan prémium tartalmak, amelyekkel a MICE-értékesítés során azonnal versenyelőnyt lehetne kovácsolni.

Új intézményi korszak és hasznosulási mutatók

A tervek gyakorlati megvalósítása érdekében a Visit Budapest január 1-jétől szervezetileg is megerősítve, professzionális szakmai stábbal kezdi meg a működését. A feladatok tiszta elosztása garantálja, hogy a városi és az országos turizmusmarketing ne oltsa ki egymást, hanem szinergiában dolgozzon – hangsúlyozta az előadó.

A jövőben a konferenciák és szakmai rendezvények elbírálásakor bevezetik a többszempontú hasznosulási mutatókat. A siker mércéje nem kizárólag a közvetlen költés vagy a vendégéjszakák száma lesz. A város azt is mérni fogja, hogy egy adott kongresszus mit tesz hozzá Budapest szellemi, társadalmi és környezeti tőkéjéhez: megjelenik-e a zöld közlekedés, a helyi termelők bevonása vagy a tudástranszfer. 

Emellett olyan gyakorlati ösztönzőkben is gondolkodnak, mint egy egyéves érvényességű, háromnapos családi Budapest Kártya ajándékozása a konferencia-delegáltaknak, ami növeli a szabadidős visszatérési hajlandóságot.

Kilábalás a „tanult tehetetlenségből”

Zárásként Baráth Gergely a szakmai közhangulat és mentalitás megváltoztatását sürgette. Bírálta a hazai közeget gyakran gúzsba kötő „tanult tehetetlenséget” – azt a reflexszerű hozzáállást, amely szerint „úgysem lehet megcsinálni” és „úgysem fog sikerülni”. Kijelentette: a turizmusfejlesztés arról is szól, hogy milyen várost építünk a következő generációknak. Ehhez pedig elengedhetetlen a szakmai optimizmus.

Erre a gondolatmenetre fűzte fel az esetleges 2036-os vagy későbbi budapesti olimpia kérdéskörét is. Leszögezte: egy ekkora horderejű megarendezvény értelmét nem a szűk pénzügyi megtérülési mutatók határozzák meg. Egy ilyen volumenű globális esemény igazi értéke a közösségformáló és városfejlesztési katalizátor szerepében rejlik. A végső kérdés az, hogy a felkészülés során megvalósuló beruházások hozzájárulnak-e a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatósághoz, és segítenek-e abban, hogy 2040-ben egy élhetőbb, büszkébb és harmonikusabb Budapesten élhessünk. 

(Nyitókép: 123rf.com)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!