Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában

Az első világháború kataklizmája után kialakuló iparművészeti és építészeti tendencia, az art deco, mely az 1920-as évek egyik legjellemzőbb, egész Európát és az Egyesült Államokat is érintő tendenciája volt, nemcsak a művészetek területén jelentkezett, hanem valójában egy egész korszak életmódját, sőt életérzését is jelöli.

Az éjszakai élet, a modern szórakozás, a mulatók, lokálok képei ugyanolyan dekoratív módon jelennek meg a rajzokon, grafikákon, mint a modern gépek, automobilok, repülők, vagy éppen a zsúfolt nagyvárosok.

Az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállítás alapvetően határozta meg az évtized szellemiségét és formavilágát. Párizsban nemcsak napközben volt élénk kulturális élet, de éjszaka is nagy volt a pezsgés, rengeteg lokál, bár és étterem nyújtott lehetőségeket a szórakozni vágyóknak.

Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós művei Párizs mulatóinak vibráló hangulatát idézik meg

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

Az Amerikából érkező jazz meghódította egész Európát és természetesen Párizst is, a legdivatosabb táncok, a charleston, a shimmy, a boston, a foxtrott és a tangó voltak. A dancing angol szó nemcsak magát a táncolást jelentette, hanem azt a különleges párizsias hangulatot, azt a felfokozott hangulatú életérzést, amit a háború okozta traumát feledni akaró, szórakozni vágyó emberek kerestek.

Ebben az időszakban számos magyar művész élt a francia fővárosban, vagy látogatott ki oda, többek között Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós, akiknek kiállításunkban sorakozó művein keresztül rálátásunk nyílik az „années folles” Párizsára. Kedvelt lokáljaik voltak a Palace, a Casino de Paris, a Chez Maxim’s, a Le Bœuf sur le toit és az Ermitage – revük, táncosok, híres valamint ismeretlen, tömegből kiemelt alakok köszönnek vissza műveikről.

A kiállítás középpontjában Vértes Marcell Dancing című mappája áll. A párizsi mulatók világának minden részletét bemutató anyag mellé az egyéb, témába vágó Vértes-művek mellett jól illeszkednek a két másik alkotó rajzai: Vaszary Jánost és Vadász Miklóst szintén megihlette a párizsi éjszaka.

Az augusztus 28-ig látható kiállítást a korabeli hangulatot még inkább érzékeltető filmhíradórészletek, zene és a húszas évek egyik zseniális újdonsága, a Mikiphone zenelejátszó (Vadász Miklósnak és testvérének, a mérnök Istvánnak a találmánya) gazdagítja.