Milyen jövőt képzeltél magadnak gyerekkorodban, és hogyan kerültél kapcsolatba a turizmussal?

Édesapám a bajba jutott magyar állampolgárok konzulja volt, így Bécsben kezdtem iskolába járni. A Bankgasse és a Herrengasse sarkán, egy Windischgrätz barokk palota falai között éltünk a nagykövetségen amolyan nagy családként, és keresztül kasul beutaztuk Ausztriát. A nyelv és az utazás szeretete tehát alap volt, az elegancia és a divat világa is vonzott, így sokáig stewardess szerettem volna lenni. Édesapám azonban ezt nem engedte, így a Külkereskedelmi Főiskolát választottam. 

Első munkahelyem az alakulóban lévő OTP-Penta Tours lett. Eleinte Aczél György titkárnőjeként a magyar és osztrák kollégák közötti kapcsolat megteremtése volt a feladatom, de egészen hamar a kiutaztatásra kerültem, és 23 éves koromban megbíztak a részleg vezetésével. Rövidesen azonban, a hatodik hónapra, 90 dekagrammos súllyal megszületett kislányom, Zsuzsi, és nehéz időszak következett az életünkben. Egy évig tartották nekem a pozíciót, de nem tértem vissza, és közel nyolc évre főállású anyuka lettem. Nagyon szép időszaka volt ez az életemnek, és nagyon hálás vagyok azért, hogy megadatott. Az otthonlét alatt sem voltam tétlen, gyakran fordítottam, több idegenforgalmi vállalkozás kérte a segítségemet. 

Később, szintén a nyelvtudásomnak köszönhetően, a filmgyártásban kezdtem dolgozni, majd a divatszakmából kaptam ízelítőt. Magyarországon gyártott, magas minőségű női ruházat értékesítésével foglalkoztam, olyan cégek számára, mint az S-modell, és divatbemutatókat szerveztem szerte az országban. Van néhány ruhadarabom, kabátom ebből az időszakból, amit ma is örömmel viselek!

Hogyan tértél vissza újra az utaztatás világába? 

2008-ban, Molnár Gabival közös ismerősünk ajánlására kerültem a MUISZ-hoz. Nagyon inspirált az öröm, amellyel a régi kollégák fogadtak, és az akkori titkártól, Véha Zsuzsától rengeteget tanultam. A MUISZ abban az időben teljesen más volt, mint manapság, sokkal kötöttebb, formálisabb, a saját rendezvények háttérbe szorultak. Talán a nagykövetségről hozott minta segített ráérezni arra, hogy a közösségépítés a szövetségünk igazi feladata. 2016-ban lettem titkár, azóta ezt az irányvonalat képviselem. Sok-sok személyes jellegű beszélgetés után igazi közösséggé formálódtunk, ma már olyan a szakmánk, mint egy nagy család. Nagy szerepe volt a változásban Erdei Bálintnak, aki fiatalos lendületű elnökként szinte berobbant a szövetség életébe, és alaposan felkavarta az állóvizet. Bálint mást és többet akart csinálni, csakúgy, mint később Molnár Judit, és ez engem nagyon inspirált. 

A MUISZ-nak ma 141 rendes és 38 társult tagja van. Jó látni, hogy a többség már nem versenytársat lát a másikban, hanem segítőkész kollégát, aki hasonló gondokkal küszködik. Társult tagjaink is aktívak, jelen vannak az életünkben ajánlataikkal és a rendezvényeken személyesen is.

Pontosan mi ma titkárként a feladatod?

Kapocs vagyok a tagság és az elnökség között, közvetítem a szakmánkban felmerülő problémákat az elnökséghez, tolmácsolom a hétköznapi munka során felmerülő kérdéseket a bizottságokhoz. A rendezvények, belföldi és külföldi tanulmányutak szervezése és a szakma tájékoztatása is az elfoglaltságaim közé tartozik, legyen szó a konzuli főosztály desztinációkra vonatkozó utazási ajánlásáról, vagy a belföldi szolgáltatók, szakmai szervezetek, partnerek, turisztikai képviseletek tájékoztatóiról.

Az utasok is rendszeresen fordulnak a szövetséghez kérdéseikkel, vélt vagy valós panaszukkal. 

A covid időszaka nagyon nehéz volt, sok hívást kaptunk csalódott utasoktól, amit igyekeztem megértéssel és empátiával kezelni. Hétfőtől vasárnapig nálam is égtek a telefonok, de nagyon jó érzés, hogy a beszélgetések végén a legtöbb esetben kedves szavakkal köszönték meg az utasok a tájékoztatást.

Mindemellett nyitott szemmel és füllel járok, keresem azokat az új attrakciókat, belföldi és külföldi desztinációkat, amelyek érdekesek lehetnek kiutaztatással vagy beutaztatással foglalkozó tagjainknak. 

Milyen a kapcsolatod Molnár Judit elnökkel?

Judittal pont „elkerültük” egymást az OTP-Penta Toursnál, én anyukává váltam, amikor Judit csatlakozott az irodához. A MUISZ-nál viszont már a negyedik kétéves elnöki megbízatását kísérem, és bízom benne, hogy a novemberi tisztújítás után együtt folytatjuk tovább!

Egy percre sem felejtem el, hogy az egyetlen fizetett alkalmazottja vagyok a szövetségnek, hiszen a vezetők társadalmi munkában végzik a feladatot, az utazási vállalkozások vezetése mellett. Amiben csak tudom, segítem Judit munkáját, igyekszem a „részfeladatokat” átvenni tőle, hogy a fontos témákra tudjon koncentrálni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy gyűjtöm a kérdéseket, és amikor „résidőt” érzékelek, igyekszem hatékonyan kihasználni. Sok segítséget kapunk az elnökségtől is, amelynek tagjai az adott témákban igyekeznek tehermentesíteni Juditot. Érzékelem azt is, milyen kihívásokkal néznek szembe és mennyire leterheltek a tagjaink. Én is elérhető vagyok 0–24 órában, de ez a szakmánkban így normális!

Saját tapasztalatom is megerősíti, hogy a tanulmányutakat milyen nagy odafigyeléssel, már-már anyai gondoskodással szervezed. Milyen tulajdonságok tesznek még alkalmassá erre a feladatra?

Türelem, empátia, elfogadás, alázat – ezeket tartom a legfontosabbnak. A legnehezebb talán a türelem, ezt nekem is tanulnom kell. Passzol a pozíciómhoz, hogy nem kedvelem a reflektorfényt, jobban szeretek a gépezet része lenni. A mostani interjúnkra való felkérést is emiatt fogadtam el ilyen nehezen. Nyitottnak kell lenni az újra, a közelmúltban például egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzésen vettem részt a Magyar Turizmus Akadémia szervezésében.

Ha már szóba került a türelem, könnyű vagy nehéz a szakmának utakat szervezni?

Nagy kihívás, hiszen a profi szakemberek olyankor hirtelen utasokká válnak. Szerencsére ezzel a feladattal sem vagyok egyedül, mindig olyan belföldi vagy külföldi partnerek állnak mögöttem, akik szívvel lélekkel mutatják be az adott desztinációt. Nagyon fontos megemlíteni a kiutaztató, beutaztató, közlekedési bizottságok tagjait, akik nélkül nem tudnám teljesíteni ezt a feladatot.

Igyekszünk minden olyan úti célra eljutni belföldön és külföldön, ami a tagjaink számára érdekes lehet. Szerencsére nagyon sok a felkérés, és igyekszem proaktív lenni, így évente legalább hat-hét utat viszünk. 

Idén voltunk már a MUISZ szervezésben Albániában, Borneóban, Kínában, volt egy Jangce-folyó hajóutunk, belföldön Sátoraljaújhelyen és Vácott jártunk. Terveink között szerepel Szekszárd, valamint Bilbao és környékének a bejárása. 

Kétségtelen, hogy az áprilisi, Hainan szigetén megtartott MUISZ-konferencia megszervezése volt titkárként az eddigi legnagyobb kihívás számomra. Nagy volt a távolság, több mint egy napig utaztunk, és népes, 68 fős volt a csapat. Mindez a meleg, párás éghajlaton, az érkezés után szinte azonnal induló programmal, nem volt egyszerű! Mindenki fáradt volt, gyakran váltottunk szállodát, ráadásul mivel az út végére maradt a közgyűlés, ezért mi az utolsó napig őrizgettük és pakolásztuk a vendéglátóinknak szánt ajándékokat. Az út elején a kollégák még nem értették az e-mailben megfogalmazott kérésemet: legyünk egymás iránt türelemmel és elfogadással! De remeknek bizonyult a csapat, mindenki csillagos ötösre vizsgázott, nagyot mentünk együtt! 

Vannak ugyanakkor „hálátlan” feladatai is a szövetségnek. Melyek a beérkező problémák közül a legaktuálisabbak?

Az egyik, „örökzöld” témánk a jogosulatlan utazásszervezés. A kiutaztatás az egyik legjobban szabályozott ágazat hazánkban, ám hiába van minden „kőbe” (rendeletekbe) vésve, egyre jobban teret hódítanak az „utazási tanácsadók”, a zárt Facebook-csoportok és különböző aktivitásokat tömörítő egyesületek, az utazó pedig sokszor nem is tudja, kinek fizeti be a részvétei díjat. A tendenciát látva a MUISZ hamarosan elérhetővé tesz egy felületet, amelyen keresztül utazási irodák (nem csak MUISZ-tagok) bejelentést tehetnek, ezeket továbbítani fogjuk Budapest Főváros Kormányhivatala (BFKH) felé. Ezt a folyamatot készítettük elő az Utazás kiállítás B2B-rendezvényén, a BFKH jelenlétével. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a szövetség naponta legalább két-három telefonhívást kap utasoktól, akik az adott út hirdetőjét kívánják ellenőrizni. A MUISZ elkészítette ezzel kapcsolatos javaslatait, bízunk benne, hogy előbb-utóbb ezeket a legfelsőbb szinten is elfogadják! 

A másik fő lobbitémánk, hogy a beutaztatási tevékenység is legyen újra engedélyköteles, azaz egy buszos cég vagy idegenvezető ne szervezhessen csoportokat.

Mivel kapcsolódsz ki ennyi teendő között? 

Nagyon szeretek főzni. A gasztronómiai műsorok, a magyar és nemzetközi szakácskönyvek, illetve a főzés és az utazás kombinációja köt le leginkább. Kedvencem a francia és az olasz konyha, de a magyaros ételeket, a csirkepaprikást, a paprikás krumplit, sőt a pacalt is nagyon szeretem. Szeretnék eljutni mindenhová, ahol eddig nem jártam: Észak-Európába, Írországba, Skóciába, Izlandra, Skandináviába, de Németországba és Lengyelországba is. Hazánk minden szeglete egy csoda, az elvonulás helyszíne nálam Balatonszemes. A divat, az öltözködés szintén hű társam maradt. 

ÉLETÚT

Tukacs Zsuzsanna a Külkereskedelmi Főiskolára járt, első munkahelye az OTP-Penta Tours volt, ahol rövid idő után kiutaztatási vezetőként dolgozott. 1987-ben, gyermeke születésekor hagyta el a pályát. 2008-ban került a MUISZ-hoz, 2016 óta a szövetség titkára. 

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!