Mesés történetek Kelet-Lengyelországból – aki nem hiszi, járjon utána

Lengyelország már nagyon régen belopta magát szívem egyik szegletébe, és tudtam, hogy ezúttal is mesés helyekre visznek minket.

Ám arra nem számítottam, hogy a Kárpátaljai és a Lublini vajdasághoz tartozó hét város ennyire gazdag műemlékekben és látnivalókban, s hogy mindezt kellően befogadhassuk a rendelkezésünkre álló négy nap során, vendéglátóink bevetették kreativitásukat, hogy a kötelező köröket – amelyek önmagukban is egyedülálló nevezetességek – megtöltsék szerethető attrakcióelemekkel.

A krosnói örökség

Utunk első állomásán, a szlovák határtól alig 40 km-re fekvő bájos városkában, Krosnón rögtön ráhangolódtunk a lengyel életérzésre – természetesen a gasztronómián keresztül – s a városka főterének egyik hangulatos pinceéttermében, stílusosan a nevéhez hűen (Posmakuj Krosno) megkóstoltuk Krosnót. Hamar asztalra kerültek a tipikus helyi ízek, köztük az elmaradhatatlan célka- vagy káposztaleves és a népszerű pierogik.

Bemutató a krosnói üvegörökség központban

Fotó: Vajk Brigitta

Ezután jólesett a séta a város emblematikus üvegörökség központjában, ahol számos attrakció fűszerezte a látogatást.

Nemcsak az üveggyártás leglátványosabb részét, az üvegfújást és formázást leshettük ki, de mi is tesztelhettük ügyességünket az üvegfestésen keresztül, később forró üvegből formáztunk várospecsétet. Kiderült, ez a móka nem csak a gyerekeket villanyozza fel, főként, hogy az elkészült terméket emlékül magunkkal is vihettük.

Mint megtudtuk, a település a lengyel üveggyártás fellegvára, amelynek első üvegműhelyeiről már a 16. században említést tesznek. Az üvegművesség a 20. századra – hányattatások során keresztül, de – sikeresen fennmaradt, sőt úgy felvirágzott, hogy a Krosno Üveggyár az elsők között került be a Varsói Értéktőzsdére a rendszerváltás után. Ma az EU-tól Amerikáig, Ausztráliától Japánig keresik és vásárolják a krosnói üvegtárgyakat.

A kiállítótérben a mesés darabok közt sétálva a helyi mesterek révén a díszítés folyamataiba (üvegcsiszolás, gravírozás stb.) is beleshetünk, és megcsodálhatjuk a termékeket a háztartási daraboktól az egyedi műalkotásokon át a legkülönfélébb ajándéktárgyakig és ékszerekig.

És ha Krosno, akkor nem maradhat említés nélkül egy protestáns skót borkereskedő, bizonyos Robert Wojciech Portius neve sem, aki a 17. században egészen idáig menekült hazájából vallása miatt, s rövid időn belül felvirágoztatta a városkát, főként a híres tokaji borokkal. Gazdagságát később a város javára fordította számos jótékony építkezéssel, szobra megérdemelten áll a város legszebb templomának szomszédságában.

A krosnói borkirálynak egyébként hazánkban is létezik domborműves emléktáblája, nem máshol, mint Tokajhegyaljai Borok Háza bejáratánál, a lengyel-magyar feliraton az is olvasható, hogy ő volt „a tokaji borok első nagy lengyelországi importőre; európai királyi udvarok szállítója”.

Esti séta Rzeszówban

A Kárpátaljai vajdaság fővárosában, Rzeszówban az egy lakosra jutó egyetemi hallgatók száma a legmagasabb Lengyelországban, tudtuk meg vezetőnktől a sokarcú városban, ahol a történelmi központ képe merőben eltér egykori szocialista arculatától, amelynek egy monumentális, szépnek semmiképp sem mondható szocreál szoborkompozíció őrzi nyomait, nem máshol, mint a város egyik legősibb templomának szomszédságában.

S hogy a szokatlan látványt tovább fokozzák, égbe törő (200 méter magas!), ultramodern lakóházakra is építési engedélyt adtak a helyiek nagy bánatára, mondván, sehogy sem illik a városképbe.

De, amikor a rapid városnézés után az óváros központi részét, a díszes piacteret megpillantom, értem csak meg igazán, milyen lelkületű város Rzeszów, s úgy gondolom, megbocsátható ennyi modernitás, ha ez a gyönyörű „mag” megmaradt.

Ékszerdobozként emelkedik Rzeszów főterén a városháza

Fotó: Vajk Brigitta

A teret uraló, 16. századból származó városháza ugyanis valódi „ékszerdoboz”, körülötte a színes polgárházak szinte mindegyike vendéglátóhely, úgyhogy könnyű dolgunk van, ha éppen itt éhezünk meg a város felfedezése során.

A 240 ezer lakosú Rzeszów nemcsak egyetemeiről híres, Délkelet-Lengyelország gazdasági, tudományos, kulturális és rekreációs központja is egyben, sőt idegenvezetőnk azt is kiemeli, hogy az itteni műszaki egyetemről kerülnek ki az ország legjobb pilótái.

A város egyik legpatinásabb épülete a Lubomirski-kastély – ma bírósági székhely –, amely a reneszánsz időkben divatos erődített palota (palazzo in fortezza) mintájára épült. Ide sétáltunk el vacsora után, amikor az időjárás is kegyesen megengedte ezt, hangulatos sétálóutcán, történelmi épületek és templomtornyok közt vezetett utunk, miközben összefutottunk a lengyelek blues királya, Tadeusz Nalepa szobrával is, aki minden arrajáróval szívesen „szelfizik”.Rzeszów másik híres szülötte, a négyszeres Oscar-díjas Fred Zinnemann, az ő emléktábláját is megtaláltuk; egyik leghíresebb műve, a Sakál napja a magyar filmrajongók nagy kedvence.

Łańcut, a fényűző nemesi rezidencia városa

Utunk következő állomása Lengyelország egyik legszebb arisztokrata rezidenciája, az erődfalakkal körülvett olaszbástyás łańcuti kastély, amelyhez hatalmas ősfákkal szegélyezett díszparkon át vezet az út. Virágkorát a 18. század végén élte, amikor is társasági összejövetelek helyszínévé is vált, királyi családok, lengyel és külföldi arisztokrácia képviselői, híres politikusok vendégeskedtek itt.

A łańcuti kastély körül a rózsák sem hiányozhatnak

Fotó: Vajk Brigitta

De a zenei és a színházi élet is virágzott, erről árulkodik a hatalmas koncertterem, valamint az abból nyíló kis színház, ahol a család tagjai és a kastély lakói vettek részt az előadásokon.

A koncertélet ma is aktív, a kastély rendszeres zenei fesztiválok helyszíne, míg a többi részében évtizedek óta a nagyközönség gyönyörködhet, bepillantva a hajdani nemesség életének kulisszái mögé.

Elmondták, hogy a gyönyörű belső terek berendezése 75 százalékban egyezik az eredetivel, így tehát olyan érzéssel sétálhatunk teremről teremre, mintha a hercegek, grófok csupán néhány perce léptek volna ki onnan, és már jönnek is vissza.

A pazarul berendezett termek közül figyelmet érdemel a szoborgaléria, amelynek falait úgy festették meg, hogy a beszűrődő napfényt imitálva a szobrokat állandó „fényárban” lehessen megtekinteni.

A kastély másik híressége a régi istállóépületből és a kocsiszínből kialakított kocsimúzeum, amely európai viszonylatban is egyedülálló dísz- és vadászhintók, fogatok és lószerszámok gyűjteményével, több mint félszáz különleges lóvontatású járművel nyűgözi le a látogatót. De afrikai állatokból álló gazdag trófeagyűjtemény is látható itt, amely a kastély utolsó urának vadászszenvedélyét bizonyítja.

Túlélte a világháborút a łańcuti zsinagóga

Fotó: Vajk Brigitta

De Łańcut büszkélkedik egy másik kihagyhatatlan látnivalóval is, a kastély szomszédságában álló zsinagógával. A 18. században emelt, szerény külsejű épület lenyűgöző belső pompával lepi meg a betérőt, és arról tanúskodik, hogy egykor virágzó zsidó közösség élt a városban.

Élmények ágyúszóval észak Padovájában

A tanulmányút feléhez érve egy világörökségi helyszínre, Zamośćra érkeztünk, amely a hét város közül a legközelebb fekszik az ukrán határhoz. Alapítója, Jan Zamoyski – korának egyik legnagyobb hadvezére, diplomatája és földbirtokosa – itt rendezte be családi rezidenciáját, amely köré komplett várost álmodott meg a 16. században. De a város a łwówi kereskedelmi út védelmét is ellátta, sőt az Európát a Fekete-tengerrel összekötő kereskedelmi útvonal egyik fontos állomása lett.

Nemcsak szépségének ment híre, de vallási toleranciájának is, ahol a soknemzetiségű betelepedett kereskedők, a rutének, örmények, zsidók is szabadon gyakorolhatták vallásukat.

A zamośći főtér árkádos, reneszánsz házai

Fotó: Vajk Brigitta

Úgy mondják, ez volt Európa első tervrajz alapján épített városa, és az Itáliába szerelmes dúsgazdag Zamoyski olasz építészre bízta megtervezését. A tervekkel valószínűleg elégedett lehetett, a munkával megbízott Bernardo Morando végül nem tért vissza hazájába, a város polgármestereként halt meg 1600-ban.

Az észak Padovájaként vagy az árkádok városaként is ismert Zamośćt ötszög alaprajzú, fülesbástyás erődfal vette körül – nagy része még ma is áll –, és a sakktábla-elrendezésű utcahálózat központjában reneszánsz stílusú kereskedőházakkal körülvett főtér alakult ki.

Így jött létre a lengyel puszta közepén ez a reneszánsz gyöngyszem, amelynek épületei szerencsésen túlélték a háborús pusztításokat, és a megtervezett városka pompás szerkezetében ma is gyönyörködhetünk. Ráadásul vendéglátóink felvittek minket a főteret uraló városháza tornyának tetejére is, ahonnan szinte karnyújtásnyira éreztük az ország egyik legszebb késő reneszánsz temploma, a Szent Tamás-templom harangtornyát. Ez utóbbiba turisták is felmehetnek.

Folyik az oktatás, hamarosan eldördül az ágyú

Fotó: Vajk Brigitta

Tiszteletünkre városfal egyik még létező kapujánál ágyúlövés is eldördült, méghozzá egyik kollégánk segédletével, akinek kiváló asszisztálását pecsétes oklevéllel jutalmazták. Igazi turistahívogató attrakció családok vagy baráti társaságok számára, és még az is előfordul, hogy a végén – az évszázados hagyományt ápolandó – jó barátságok köttetnek.

Az inspirációk városa ősi tornyokkal és brutál modernizmussal

Lublinban egy teljes napot töltöttünk el, s ezalatt – a lenyűgöző építészeti és kulturális emlékek segítségével – valósággal végigszáguldottunk a 700 éves város cseppet sem unalmas történelmén.

Lublin óvárosának látképe a Donjonról

Fotó: Vajk Brigitta

A látogató útja – ahogyan a miénk is – általában a lublini várban kezdődik, amely a város egyik jelképe. Az itteni nemzeti múzeum őrzi a legnagyobb lengyel történelmi festő, Jan Matejko monumentális festményét a lublini unióról (Unia Lubelska), de a magyar vendég szívesen időzik Báthory István lengyel király egész alakos festménye előtt is.

A kép mellett találjuk Lublin egy másik jelképét, az asztalfába beégett ördögtenyérnyomot, amelyhez az oly sok városi legenda egyike fűződik. Annyit elárulok róla, hogy a hamis bíráskodás utáni ördögi igazságszolgáltatás még a Jézus-szobrot is könnyre fakasztotta.

Az ősi várból mára már csak a Donjon néven ismert 13. századi román stílusú torony és a Szentháromság-kápolna maradt meg, az előbbiből a város fenséges panorámájában gyönyörködhetünk, az utóbbiban megtapasztalhatjuk a nyugati gótikus építészet és a bizánci ortodox templomfestészet páratlan összefonódását.

Nem lehet betelni a Szentháromság-kápolna falfestményeivel

Fotó: Vajk Brigitta

A város panorámáját érdemes főszékesegyház melletti Trinitárius-torony tetejéről is megszemlélni, ez Lublin legmagasabb kilátópontja, ahová 207 lépcsőfok vezet fel, és a látvány mellett meglepetésként hangulatos büfé is fogadja a látogatót.

Az óvárosába a vár melletti Grodzka-kapun léphetünk, be, s a Grodzka utcán ódon házak sora vezet minket a piactérig (Rynek), főként este telik meg itt az élet, rengeteg étterem és bár sorakozik egymás mellett, köztük Lublin leghíresebb zsidó étterme, a Mandragóra is.

A Grodzka-kapun léphetünk be Lublin óvárosába

Fotó: Vajk Brigitta

De térjünk kicsit vissza a Grodzka-kapuhoz, amely fölött egy különleges labirintusos múzeum, kortárs színház (Brama Grodzka – Teatr NN) és egyfajta dokumentációs központ található, amely megrendítő kiállítással állít emléket annak a 40 ezer helyi zsidó lakosnak (Lublin akkori népessége harmadát tették ki!), akik a holokauszt áldozatai lettek, és városnegyedüket is lerombolták a II. világháborúban.

A város egy teljesen más arcát látjuk, ha felkeressük a beton és üveg minimalista kombinációjából létrejött Kultúrák Találkozásának Központját (Centrum Spotkania Kultur), ami a szocialista érában megrekedt gigamániás projekt kreatív és innovatív befejezése az egyik legjelentősebb lengyel építész, Bolesław Stelmach tervei alapján.

A beton, az üveg és némi tégla és habarcs kombinációjából létrejött ultramodern kultúrpalota lépcsőháza

Fotó: Vajk Brigitta

Nemcsak első, de második látásra is megosztó az épület, magam sem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy nem, egy biztos, hogy a lubliniak hatalmas ovációval vették birtokukba, mert végre lezárult a betonkolosszus több évtizedes tetszhalotti állapota a város közepén.

Ma már pezsgő kulturális intézmény, koncert- és színházhelyszínnel, galériákkal, ahol ottjártunkkor épp egy nemzetközi kiállítás előkészületeit láthattuk.

Egy kicsit a zöldbe is kiszabadulunk, ha ellátogatunk Lublin központjától nyugatra, a Czechówka patak völgyében kialakított falumúzeumba, az ország egyik legnagyobb skanzenjébe. Békés, vidéki környezetben, háziállatok társaságában fedezhetjük fel a lublini régió egyes tájegységeire jellemző kisvárosi és falusi épületeket, udvarházakat, műhelyeket, fából ácsolt szélmalmot vagy görögkatolikus fatemplomot.

Takaros udvarház a lublini skanzenben

Fotó: Vajk Brigitta

Javaslom annak, aki ide eljön, és autentikus helyi ételt szeretne megkóstolni, üljön be a Karczma Kocankába, és rendeljen forszmakot.

Ha pedig a lublini városnézésbe annyira belefeledkeztünk, hogy nincs időnk beülni étterembe, a Furmańska utca 4. szám alatti családi pékséget ajánlom, ahol egy újabb lublini jelkép, a cebularz kapható számos egyéb édes és sós finomság társaságában.

Az aranysárgára sütött, kör alakú laposcipó tetejét hagymával és mákkal ízesítik, s a helyiek szerint a 80 éve itt működő Kuźmiuk pékség kínálja a cebularz legízletesebb változatát.

Lublin egyik jelképe, a cebularz vajjal megkenve a legfinomabb

Fotó: Vajk Brigitta

Nem tudom említés nélkül hagyni a város turista információs irodáját, ahová vendéglátóink rövid időre meghívtak minket, és ahol megértettem, hogy Lublin valóban az inspirációk városa, ahogy a szlogenjük is mondja.

Az iroda mennyezeti festése emlékeztet a Szentháromság-kápolna díszítésére, az egyik szoba falán a város „habarcsba vésett” lenyűgöző ábrázolása kapott helyet,igazi kreatív megoldások, ahogy az a több tucatnyi ajándékötlet is, amit az ide betérő megvásárolhat. Lublin az egyik esélyes jelöltje az Európa Kulturális Fővárosa 2029 címnek, őszintén drukkolok nekik, hogy ők nyerjék el ezt a megtiszteltetést.

Kalapos kirádulás Nałęczów löszszurdokaiban

A nałęczówi gyógyüdülőhelyen a makacs eső miatt kissé kelletlenül vártuk a programot, de borús hangulatunk egyből derűssé vált, amikor elénk toppant virágos kalapjában helyi idegenvezetőnk, és nyitott old timerébe tessékelve minket, fejünkbe virágos kalapot nyomva (a férfiakéba elegáns feketét), máris útnak indult velünk.

A kocsi a kalapokkal előállt, indulhat a városnéző túra

Fotó: Vajk Brigitta

A gyógyvízéről híres fürdővárosban tehát így dukál az idegenvezetés, az esőnek fricskát mutatva töviről hegyire bejártuk a környéket. Gyönyörű villák, gondozott parkok mindenfelé.

Útközben kiderült, hogy a hölgy évek óta viszi férjével a Retro Meleks névre hallgató családi bizniszt, és a nyitott autónak a kalapos utasokkal láthatóan a helyiek körében is nagy a sikere, több járókelő is odaintegetett, mikor elhaladtunk mellette.

A gyógyfürdő eredete a 18. század végére nyúlik vissza, amikor a Małachowski család – aki már ismerte az itteni víz jótékony hatását – úgy döntött, megépíti az első professzionális gyógyfürdőt, amely ma is üzemel, Stare Łazienki néven. A 19. századra már olyan hírességek törzshelyévé lett Nałęczów, mint a magyar olvasók körében is népszerű írók, Bolesław Prus és a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz. A fürdő ott van Lengyelország tíz legjelentősebb gyógyhelye között, ahol szívkórház és szanatórium is működik, a vendég pedig több mint százféle terápiás kezelés közül választhat.

A fürdő épületei gyönyörű parkban, egy kis tó mellett sorakoznak, a látogatók sokat fotózkodnak itt Prus padon ülő szobrával vagy a tóparton „totyogó” kacsacsalád szoborcsoporttal. De akár esőben is ücsöröghetünk egy olyan pad jóvoltából, amely mögött esernyőt tart fölénk egy oltalmazó lámpaoszlop.

Komfortosnak tűnő, teraszos lombház, ahová mindennap kosárban húzzák fel a  reggelit

Fotó: Vajk Brigitta

Az eső dacára és már sokkal jobb hangulatban – és természetesen még mindig virágos kalapokban – végigjártunk egy izgalmas erdei ösvényt is az itteni különleges löszszurdokok egyikén, útközben hívogató lombházakban gyönyörködve.

A Visztula Szentendréje, Kazimierz Dolny

A study utolsó állomását úgy is nevezhetném, hogy ez volt a „hab a tortán”, s nem véletlenül, hiszen a Visztula partján fekvő festői Kazimierz Dolnyt Lengyelország egyik legszebb városának tartják. Örülök, hogy vendéglátóink ezt a kis „reneszánsz ékszerdobozt” is megmutatták nekünk: amilyen csöpp és bájos, olyan hatalmas és gazdag történelemmel büszkélkedik.

Már a neve is árulkodó, a korai történelmi időkből való, amikor II. Kázmér lengyel fejedelem itt adományozott birtokot a premontrei rendnek a 12. században. Adta tehát magát, hogy tiszteletből az adományozóról Kazimierznek hívják a városkát. A „Dolny” (magyarul Alsó) ragadványnév később került mellé, hogy a krakkói – szintén a Visztula melletti – Kazimierz városrésztől megkülönböztessék.

Építészeti remekművek sora köszönti a látogatót, akit egyből megkap a városka bohém hangulata is. Gyönyörű fekvése és művészgalériái nem véletlenül emlékeztetnek minket, magyarokat Szentendrére.

Kázmér fejedelem most is őrzi a bohém városka békéjét

Fotó: Vajk Brigitta

A műemlékeinek sorából kiemelkedik a reneszánsz stílusban átépített, orgonájáról is híres plébániatemplom, valamint a fő téren álló, Mikołaj és Krysztof Przybył testvérpár 1615-ben épült házai; homlokzatukon a névadók, Szent Miklós és Szent Kristóf alakjai jelennek meg rendkívül dús díszítőelemek között.

Érdemes a folyópartra is elsétálni, ahol a 16. és 17.  század fordulóján épült gótikus-reneszánsz gabonamagtárak felújított épületei sorakoznak, ma már persze nem ez a funkciójuk, de a hajdani virágzó gabonakereskedelem lenyűgöző emlékei.

S ha már a folyónál vagyunk, és kicsit megfáradtunk a dimbes-dombos városka felfedezésében, bátran térjünk be az egyik vízparti étterembe, tiszta szívvel ajánlom a Filikset, ahol autentikus lengyel ízeket kóstolhatunk családias környezetben. A teraszról bármelyik irányba is nézünk, festői a látvány: fent, a dombtetőn gótikus kastély romjai bukkannak elő a fák sűrűjéből, szemben a Visztula szelíd hullámai csillognak…

Köszönjük a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet meghívását!