Hogyan tud alkalmazkodni a hazai és nemzetközi dunai hajózás a rekordalacsony vízálláshoz, és milyen következményekkel járnak az egyre súlyosabb vízügyi problémák az ágazat szereplőire nézve? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az „Újratervezés a Dunán – válságkezelés és alkalmazkodás a folyami hajózásban” című kerekasztal-beszélgetés résztvevői a MICE Business Dayen.
Sarlós Katalin, a SVÁDA Office tulajdonos-ügyvezetője, Lassú Lilla, a MABEUSZ alelnöke és az Inspiration Travel Hungary ügyvezetője, valamint Somodi László, a MAHART - PassNave ügyvezetője egyetértettek abban, hogy a rekordalacsony vízállás miatt idén példátlan szervezési és gazdasági nehézségekkel szembesült az ágazat.
Sarlós Katalin felidézte, hogy július elején vált kritikussá a helyzet, amikor két, már úton lévő hajójuk nem tudott megérkezni Budapestre, ezért összesen 320 utas programját kellett átszervezniük a Vukovár és Pozsony közötti szakaszon. Lassú Lilla elmondta, hogy Esztergomban június vége, Mohácson pedig július eleje óta nem jártak hajók, és Budapestet is ekkor lehetett utoljára vízi úton megközelíteni az idén.
Somodi László rámutatott, hogy a Duna vízhozama évek óta csökken, idén július 12-étől azonban gyakorlatilag leállt a budapesti szállodahajós forgalom.
„Most abban a tanulási folyamatban vagyunk, hogy ezt a helyzetet a legkomolyabban kell venni. A Duna vízállása évek óta csökken, de most derékig érő vizek vannak a főmederben is” – érzékeltette a helyzet drámaiságát.
Rugalmasabb útvonalakra és gyorsabb alkalmazkodásra van szükség
A szervezők folyamatosan keresik a klímaváltozáshoz alkalmazkodó megoldásokat: a városnézéseket a kora reggeli vagy esti órákra időzítik, míg a legmelegebb napszakokra árnyékos, beltéri vagy vidéki programokat kínálnak, hogy a jellemzően idősebb utasok számára is komfortos maradjon az utazás. Az idei nyár után azonban úgy tűnik, hogy a helyzet ennél mélyebb, strukturális változásokat követel.
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy meddig tartható fenn a hagyományos, évekre előre megtervezett hajóutak rendszere. Somodi László úgy véli, a hajózási piac működésének is át kell alakulnia:
a hosszú távra rögzített útvonalak helyett rugalmasabban alakítható programokra és dinamikusabb alkalmazkodásra lesz szükség.
Ez azonban nem minden utazói kör esetében valósítható meg egyformán. A más kontinensekről, például Kínából, az Egyesült Államokból vagy Kanadából gyakran életük egyik utolsó, nagy utazására érkező turistáknál nehéz elképzelni az ilyen mértékű rugalmasságot, az Európán belüli utazásoknál viszont jóval nagyobb mozgástér kínálkozik.
Sarlós Katalin egy konkrét példával is szemléltette, hogyan lehet a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. Az egyik szervező rendkívül rövid idő alatt dolgozott ki egy Passautól Bécsig tartó alternatív programot, amelyet a vendégek közül sokan vonzónak találtak az eredeti út helyett. „Várhatóan egyre többször fogunk ilyen spontán összeállított, az adott vízálláshoz alkalmazkodó programmal találkozni” – vélekedett.
Emellett az információáramlást is hatékonyabbá kell tenni, hogy az érintett szereplők mindig naprakészen tudják, aktuálisan mely kikötők és buszmegállók használhatók.
Az utasok és a partnerek folyamatos, átlátható tájékoztatásának szükségességét hangsúlyozta Lassú Lilla is, hiszen a kedvezőtlen élmények hosszú távon a keresletre is hatással lehetnek. Emlékeztetett arra, hogy bár Budapest csak néhány napra kapcsolta le az épületek díszkivilágítását, az eset még hetekig téma maradt az amerikai sajtóban. Ez is mutatja, mennyire meghatározó az utazás során szerzett személyes élmény és annak utóélete.
Hozzátette:
a Covid-időszakhoz hasonlóan most is fontos, hogy az utazók is felkészüljenek a váratlan változásokra, és rugalmasabban kezeljék azokat.
Súlyos veszteségek és megoldatlan infrastrukturális problémák
A pénzügyi veszteségek súlyosak. Sarlós Katalin érzékeltetésképpen elmondta: egy amerikai turistacsoport egynapos budapesti szállodai elhelyezése önmagában 25–30 ezer euróba kerülhet, amihez még a transzferek és az ellátás költségei is hozzáadódnak. A kiesések ráadásul nemcsak a hajótársaságokat sújtják, hanem a hazai utazásszervezőket és szolgáltatópartnereiket is. (A hajózás ellehetetlenülésének ugyanakkor nyertesei is vannak: az ötcsillagos budapesti szállodák vendégforgalmának például kedvezett a kényszerű átszállásolások miatt megnövekedett kereslet.)
A kialakult helyzet súlyosságát a résztvevők összességében mégis a Covid utáni időszak nehézségeihez hasonlították, azzal a különbséggel, hogy a folyami hajózás jövőjét most még nagyobb bizonytalanság övezi. A problémák így akár tartósabb következményekkel is járhatnak a magyar Duna-szakasz turizmusára nézve.
A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy az „új normális” elfogadása elkerülhetetlen: a kiszámíthatatlan körülményekre hosszú távú üzleti és infrastrukturális megoldásokkal, valamint folyamatos együttműködéssel kell reagálni.
Ehhez nélkülözhetetlen a közszféra, az ágazati szereplők és a szolgáltatók összefogása, különösen a Duna hajózhatóságának fenntartása érdekében.
„Járható vízi utak nélkül az iparág ellehetetlenül, miközben jelenleg hiányzik a vízi út fenntartásához szükséges intézményi struktúra, és nincsenek műszaki tervek sem ennek biztosítására” – zárta szavait Somodi László.
KAPCSOLÓDÓ
Megfeneklett dunai szállodahajózás: a Covidot idéző visszaesés miatt válságkezelést sürget a szakma
A rendkívül alacsony vízállás a magyar turisztikai szolgáltatási lánc egészére és Budapest nemzetközi megítélésére is hatással van – állítják a beutaztatók.
