Akár egy busóval is ujjat húzhatunk a Kanizsai Dorottya Múzeum megújult kiállításán

Egy kiállítás megújítása hosszan tartó folyamat, és a munkálatok híre egy vidéki múzeum esetében is gyorsan terjed. Ahogy a mohácsi kiállítás újragondolása és átépítése megkezdődött, úgy indult meg egy fokozott érdeklődés a múzeum gyűjteménye, gyűjteményezési módszere iránt. Ennek eredményeként számos egyedi és korábban a múzeum gyűjteményében nem fellelhető műtárggyal gazdagodott a déli szláv bázisintézmény.

"Az állandó kiállításunk megújítása során többen érdeklődtek, hogy a birtokukban lévő régi tárgyakat befogadjuk-e. Körülnéztek a padláson, háztartásban, vagy számot vetettek összegyűjtött tárgyaikkal, és a helytörténetileg érdekes darabokat behozták múzeumunkba" – meséli a történetet Dr. Hasanovic-Kolutácz Andrea, igazgató. "Ennek köszönhetően több olyan értékes tárggyal gazdagodott gyűjteményünk, amelyeket ki is állítottunk, hogy a helyi történelemről és szokásokról minél részletesebb képet mutathassunk a látogatóknak."

Így került a múzeum gyűjteményébe egy levente vándorzászló 1925-ből, abból az évből amikor az intézmény múzeummá alakult; egy római katolikus papi miseruha; és egy egyleti kürt. Több tárggyal bővült a múzeum sváb gyűjteménye is: házi textíliák, ágyterítők, eredeti pacsker gazdagítják a kiállítást.

Megújult a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum állandó kiállítása

Fotó: Kanizsai Dorottya Múzeum

A megújuló kiállításban helyet kapott egy igazán különleges installáció is, amely már régi vágya volt a múzeum jelenlegi és korábbi munkatársainak. Egy 20. század eleji bosnyák-horvát szoba, illetve egy Dráva menti sokác konyha rekonstrukciója díszíti a kiállítótér egyik sarkát, igazi autentikus élményt szolgáltatva a látogatónak.

Az interaktív elemek révén élményszerűen ismerkedhetnek meg a látogatók a kiállítás tematikájával. A busójárás felidézéseként próbára tehetik merészségüket, és ujjat húzhatnak egy busóval.

Az interaktív elemek közül is kiemelkedik az az asztal, amely egyszerre szolgál múzeumpedagógiai foglalkoztatóként, társasjátékként és hangszerként: az asztallapon egy társasjáték révén ismerhető meg Mohács és az itt élők története, illetve az átalakított fiókok segítségével különböző, helyi pengetős hangszerek hangja elevenedik meg, amelyeket egyszerre megszólaltatva egy tamburazenekar hangzása idézhető fel.

Az állandó kiállítás megújítása a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program keretében valósult meg – olvasható a múzeum sajtóközleményében.