Benke Laci bácsi kanalas partija

Benke Lászlót már a 90-es évek közepén is bácsiztuk, pedig akkor még csak a negyvenes éveiben járt. Volt benne valami tanárbácsis, nyilván nem véletlenül, hiszen akkor már vagy két évtizede tanított a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakmunkásképző- és Szakközépiskolában.

Ennél is nagyobb érdeme volt, hogy vélhetően ő volt az első séf, aki még az ezredforduló előtt a televízió nyilvánossága előtt főzött, aki több száz adás alatt sok tízezer emberrel szerettette meg a főzés tudományát.

Akkor persze még szó sem volt molekuláris gasztronómiáról, vagy fine diningról, s még azt is túlzás lenne állítani, hogy ő a gasztronómia forradalmasításának előfutára lett volna. Viszont kedves volt, segítőkész, szórakoztató, s a maga műfajában remekül is főzött.

Egyszer, a Turizmus Kft. 1993. évi megalapítása után néhány hónappal, a Rubin Hotel séfjeként segített ki minket. Nagyon kicsi büdzséből szerettünk volna partnerpartit tartani (a turisztikai szakmában nem voltunk ismeretlenek, hiszen, ha nem is önálló cégként, de szerkesztőségként, akkor már évek óta együtt dolgoztunk szállodákkal, utazási irodákkal, éttermekkel). Laci bácsi csak mosolygott, s azt mondta, főzünk abból, amink van, s varázsolt nekünk egy „kanalas partit”, azaz csupa olyan hideg- és meleg ételt tett fel az asztalra, amelynek fogyasztásához csak kanálra volt szükség. Elegáns nem volt, de emlékezetes igen. S egyetlen – amúgy elegáns fogadásokhoz szokott – vendégünk sem reklamált.

Laci bácsi, mi a mosolyodat őrizzük meg magunknak.

Laci bácsi (a kép előterében) az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend Nagymestereként avatásra készül 2016-ban, Kecskeméten

Fotó: Csárdás Ferenc