Egy nem magányos hosszútávfutó

Szerző: Németh Andrea

2012.05.12.

Interjú Polgár Andrással, a Globall Football Park & Sporthotel igazgatójával.

A Polgár fivéreket sokan a Balatonhoz kötik. De valójában hol cseperedtetek fel?

Nem a Balatonnál, bár, ha nyár, akkor Balaton, Füred és környéke, minden mennyiségben. De büszke vagyok rá, hogy eredetileg bajai vagyok! Nagycsaládban nőttem fel, hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. Érdekes, hogy most, ennyi év után, Budapesten teljesen véletlenül 150 méterre lakunk egymástól a testvéreimmel, a bátyámmal, Tiborral és a nővéremmel, aki Judit, de nem sakkozik… Jól érezem magam a városban, de a vidéki lét azért hiányzik.

Aki ismer minket személyesen, tudja, hogy bár Tiborral sok mindenben mások vagyunk, kizárólag szakmai dolgokon tudunk nagyokat vitázni. Ő egyébként mindig szakmai példaképem volt.


Őt követted a pályaválasztásoddal is?

Az biztos, hogy nem a szülői példa vitt a turizmus felé, mivel édesapám fizika-kémia szakos tanár, anyukám programozó matematikus. Egy ideig orvos akartam lenni, aztán mégis a gazdaság felé fordultam. Tiborral pedig mindig is volt egy egészséges rivalizálás közöttünk, úgyhogy amikor ő Szolnokra ment turizmus tanulni, én csak azért is a BGF KVIFK-t választottam, ugyanazon a szakon.

A szállodaipar és a vendéglátás egyébként már a balatoni nyári munkák idején megfogott. A főiskola és a gyakorlat után másfél évet töltöttem Amerikában egy 700 szobás, 1800 alkalmazottat foglalkoztató luxus resortban, mindenféle nációval dolgoztam együtt. Utána tudatosan szerettem volna nemzetközi láncnál kipróbálni magam, hogy megismerjem, milyen sztenderdek szerint, rendszerben dolgozni. Az F&B részlegen voltam, és rengeteg rendezvény is zajlott a házban. Hasznos volt megtanulni milyen, ha párhuzamosan sok mindenre kell egyszerre figyelni, a szállodavezetés ilyen képességeket igényel. Innen tudatosan léptem tovább a Marriottba, sales területre, innen már mint szállodaigazgató kerültem Ausztriába, a hihetetlenül szép Weissensee-hez, amit a Globall Football Park & Sporthotel miatt hagytam csak ott.


A házról a sportéletben és a turisztikai szakmában is elismerően nyilatkoznak. Nehéz kétfelé megfelelni?

Eleinte az volt, főleg a sportéletet tekintve kellett sokat tanulnom. De jó látni, hogy működnek azok az ötletek, amelyeknek a kidolgozásában a preopening időszakban már én magam is benne voltam. Hasonló létesítménynem létezett korábban a hazai piacon, a ház ma szolgáltatási tartalmát és minőségét tekintve megállja a helyét nemzetközi szinten is, amit a külföldi vendégkör sorra visszaigazol. Aktívan sportolok én is, ami jól jön a munkámban, könnyebben megtalálom a közös hangot és beszédtémát a vendégekkel.

Sokat kell foglalkozni azzal is, hogy minden a helyén legyen, állandóan ezen zakatol az agyam.



A helyeden érzed magad a Globallban?

 

Igen, és amíg megvan bennem a belső igény arra, hogy napról napra jobbá tegyünk valamit, amíg úgy érzem, hozzá tudok tenni valamit a munkámmal, addig ez valószínűleg így is marad. Már a jövő évre is vannak tervek. Komoly durranás  lesz a Globall-Figyelő labdarúgókupa, de a Turisztikai Managerek Szövetsége sport tagozatának eseményei, a focikupa, a regatta vagy a legfrissebbek, a gasztrorally és a síkupa is adnak feladatot bőven. Viszont lelkesítenek is!


Befolyásolta a csatlakozásodat a szállodához a sportimádatod?

Világéletemben edzettem, fociztam, kenuztam versenyszerűen. Bár amikor a BGF-re kerültem, inkább a „főiskolai sportokban” jeleskedtem… A telki hotel azonban ilyen értelemben nem volt tudatos választás, sőt, amikor beadtam a jelentkezésemet, fel sem mértem pontosan, mit vállalok. Sportszálloda vagyunk, s bár nem elvárás egyik kollégával szemben sem, nem árt képben lenni, hogy az egyes sportágakban mi történik. Ez is egy piac, a változásokra azonnal reagálni lehet és kell. Ha például az utánpótlás válogatott kijut valamilyen világeseményre, feltételezhető, hogy előtte edzőtábor, felkészülés lesz.

De természetesen jó, ha az itt dolgozók azonosulni tudnak a sport szeretetével, biztosítunk is ehhez lehetőséget, és sokszor együtt is mozgunk. Jó csapat vagyunk, beosztástól függetlenül mindenki egy kicsit sajátjaként gondol a házra.


Véletlenül tudom, hogy ha a hobbidról kérdeznélek, első helyen akkor is a sport szerepelne, konkrétan a futás… Ez hogy kezdődött? Egyszer csak elindultál, mint Forrest Gump?

Valahogy úgy. Sportolók vesznek körül, sok legendás alak, a motiváció megvolt. Meséltek maratoni futásokról, élményekről. Másfél-két éve volt egy stresszes időszakom, sehogy sem tudtam egyensúlyba kerülni, nem volt kerek a világ. Gondoltam egyet, futottam egy szigetkört, aztán kettőt, és egyik vasárnap, amikor háromnak indultam neki, végül lefutottam egy félmaratont, mert jólesett… aztán kitűztem a teljes maratont.

Szigorú edzéstervet dogozott ki számomra az edző barátom, az egésznek ez a lényege, a fokozatosság, a rendszeresség. Mindenben ilyen vagyok egyébként, kitűzök egy célt, és hozzá rendelek egy reális stratégiát. Sőt, cél nélkül nem is tudok szinte semmit teljes lelkesedéssel csinálni. Az első maraton hihetetlen élmény volt, félelmetes, mennyire fejben dől el minden! Emiatt nagyon jó személyiségfejlesztő is. Az is motivál, hogy szeretem feszegetni a határaimat.

Amióta futok, sokkal magasabb az energiaszintem is. Most egy ideje már hajnalban futok, fél hattól, heti három-négyszer, alkalmanként két-három órát. Átpártoltam a hegyi futásra, a Hármashatárhegyen lehet velem találkozni hajnalban, ha még sötét van, lámpával a fejemen… Nyáron lesz egy verseny a Mont Blanc-on, 98 kilométer, 24 óra alatt… erre készülök…


Mi a helyzet a szabadidőd többi részével?

Az állandó tervezés ott annyira nem jellemez, de szeretem azt is jól kihasználni, no és hogy élménydús legyen. A vendéglátás továbbra is közel áll hozzám, például rajongok a finom ételekért és a jó borokért. Sőt, szeretek főzni is, nem meglepő módon bajai halászlét is. Ennek nagy tradíciója van a családban is, a bajai halászlé főzésének pontos mikéntje apáról fiúra száll. Emlékszem, gyerekkoromban a bátyámat tanította édesapám először, és én még csak nézhettem, mi történik… Aztán, amikor elég nagynak ítéltek hozzá, végre nekem is átadták a tudást, amit türelmetlenül vártam… Nagyon kedvelem a magyar és a távol-keleti ízeket is, a csípős ételektől ugyan rosszul leszek, de mindig úgy döntök, így is megéri.

Szívesen fedezek fel új helyeket az országban. Állandó mozgásban vagyok a privát életemben is, nyitottan a világra. Nyáron a Balaton az első, Füred környékének szinte minden négyzetméterét ismerjük már. Szép helyek, jó éttermek, ragyogó programok jellemzik. Sok időt töltünk lent, nagy szerelem!

Én egyébként is azt vallom, ha süt a nap, nagy baj már nem lehet, a telet meg átvészeli az ember valahogy, rozézással, forralt borozással, sajtozással a barátokkal.

 

Profil:

Iskolák: BGF KVIFK – vendéglátó és szálloda szak, Amerikai Szállodaszövetség – F & B Management degree, Pannon Egyetem – MBA

Zene: rock & jazz

Könyvek: Láng György: Terítéken az életem, Andre Agassi: OPEN

Film, színészek: filmőrült és gyűjtő, Al Pacino

Sport: foci, tenisz, minden, ami víz (wakeboard, vitorlázás, úszás) és persze a futás...

Szabadidő: gasztronómia, sport, motor, Balaton

Kedvenc étel: bajai halászlé

Kedvenc ital: egy jó rosé

Csillagjegy: szűz