Halászlét főz, üzletágat épít

Szerző: Németh Andrea

2012.11.15.

Interjú Polgár Tiborral, a KÉSZ Holding turisztikai üzletágának igazgatójával.

A közhiedelem balatoniként tart számon. Van ennek bármi alapja?

Csak annyi közöm van a magyar tengerhez, mint bármelyikünknek, aki velem egy idős: a családi SZOT-üdülések állandó helyszíne volt Fonyód, Siófok. A balatoni kötődés későbbre datálódik, ott volt az első munkahelyem. Miután végeztem Szolnokon, szerettem volna rögtön a tettek mezejére lépni. Huszonegy évesen vettek fel a MOL Hotelshez Balatonakarattyára, rögtön szállodaigazgatónak.

Emlékezetes felvételi volt, elég kalandosan indult. Rokonlátogatással egybekötve utaztam édesapámmal a nagykanizsai interjúra, és odafelé elütöttünk egy szarvast… Vontattak minket előző éjszaka vagy 150 kilométert. De ez végül nem bizonyult rossz ómennek.


Ilyen fiatalon azonnal mélyvízben… Hogy érezted magad?

Én voltam a legifjabb, csupa idős kollégával dolgoztam együtt. Szerintem annyit tanultam ott, mint más 8-10 év alatt! A 36 szobás házban mindennel kellett foglalkoznom a gazdálkodástól a rendeléseken át a személyzettel való törődésig. Volt úgy, hogy lebetegedett az egy szem szakácsom, és én főztem, máskor meg felszolgáltam. A recepción is gyakran besegítettem. De élveztem, és idővel a kollégák bizalmát is kivívtam. Másfél évet töltöttem itt, utána bezárták a MOL-hoteleket, megszűnt a cég.


A szállodai vonal azonban végig egyenesnek mondható az életedben.

Így van. Emlékszem, ahogy lapoztam az akkori szaksajtót, épp a Hilton Budapest keresett sales managert. Jelentkeztem, felvettek. Négy évet töltöttem ott, óriási élmény és tapasztalat volt ötcsillagos szállodában dolgozni a fővárosban. Majd a Thermal Hotel Visegrád következett. Eleinte se itt, se ott nem volt könnyű magam huszonévesen elfogadtatni. Viszont mindig inkább a tettek, mintsem a szavak embere voltam, és ez eddig bevált. Látták, hogy nemcsak beszélek a dolgokról. Igyekszem mindig lendülettel, hatékonyan belevetni magam az aktuális feladatokba.

Bár azt mondják, aki nem tudja, az tanítja, nos, én tanítok is… óraadóként. Szállodamenedzsmentet oktatok levelezősöknek a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán. Szeretem csinálni, dolgoznak bennem a szülői pedagógusi gének…



Baján cseperedtél fel, Szolnokon jártál főiskolára, nem hiányzik a vidéki életforma?

Amióta Pesten lakom, szinte folyamatosan kétlaki életet élek, nyolc éven át Veszprém és a Balaton volt az útvonal a Balatontourist miatt, most a KÉSZ Holding Zrt.-nél a Kecskemét-Szeged tengelyt járom viszonylag gyakran. Ha ez nem lenne, talán már hiányozna.

Nem szeretem a reggeli dugókat, és nem vagyok az az irodában ülő típus sem, hiányozna a pörgés, az állandó mozgás.. A terveket is általában a kocsiban szövögetem, a 9-től 5-ig tartó munkaidő nem az én világom. Számtalanszor leülök dolgozni késő este is, ha akkor jut valami eszembe. A jelenlegi munkám egyébként nem is férne bele nyolc órába.

A KÉSZ-nél a nulláról kell felépíteni a teljes turisztikai üzletágat, szakma, pénzügy, kontrolling, HR… Legalább másfél év, mire minden a helyére kerül, s mindezt egyelőre egymagam végzem, most toborzom a kollégákat.


Rád van írva, hogy lubickolsz ebben.

Valóban nekem való feladatot kaptam, amiben sok a kihívás és a perspektíva. Jókor talált meg ez a lehetőség, sőt, így utólag azt mondom, épp ideje volt a váltásnak, bár a Balatontouristnál is mindig új és új feladataim voltak, nem volt idő beleszürkülni. Mindig belekezdtem új dolgokba is, mint például a Turisztikai Managerek Szövetsége vagy a tanítás. De jól látod, most tényleg úgy érzem, a helyemen vagyok.

Két fontos feladat fut párhuzamosan. Az egyik az üzletág kiépítése, egy ernyő alá kell hoznom minden turizmussal és vendéglátással foglalkozó tevékenységet. A másik a kecskeméti Sheraton megnyitásának és piacra vitelének koordinálása, beleértve az építkezéssel, beszerzéssel kapcsolatos tennivalókat, a Starwooddal való egyeztetéseket, a beszállítói háttér összeállítását és a személyzet toborzását is. Emellett a szegedi Hotel Soleil üzemeltetését is rám bízták.

Valamint hozzám tartozik a cégcsoporton belül a Magyar Ízek Kereskedelmi Szövetségének szakmai kontrollja is, ami egy új és izgalmas gasztronómiai feladat!


Érdekes ívet írt le a pályád: kempingektől az ötcsillagig mindent bejártál, s most egy teljes üzletágat vezetsz. A szállodaiparnak melyik része állt hozzád legközelebb?

Alapvetően értékesítés-központú ember vagyok, hiszen ha nincs vendég, hiába üzemeltetek nagyon jól. A sales-ben és a kontrollingban hiszek leginkább, utóbbiba beleéve a racionális működést is. De persze mindezt csapatban, ekkora méreteknél már nem kivitelezhető a „one man show”. Viszont fontos, hogy olyanok vegyék körül az embert, akikben megbízik, akik képesek az adott feladatra, és akiket inspirálni tud.


Bevallom, amikor pár éve megismertelek, morózusnak képzeltelek, szigorúnak és kritikusnak. Talán keveset mosolyogsz!

Ha munkáról van szó, lehet, hogy van benne valami, de a magánéletben egyáltalán nem ilyen vagyok. Viszont ha dolgozom, tényleg elsősorban arra koncentrálok, és megtartom a három lépés távolságot, amiért egyesek nagyképűnek is gondolhatnak. De nem, nem erről van szó.  Vezetőként pedig általában szigorúan, de igazságosan járok el, és fontosnak tartom a következetességet.

Azt mondod, keveset mosolygok? Na igen, amikor a Turizmus-vendéglátás Törvényt kell véleményezni a Parlamentben, mint a TMSZ elnöke, ez talán nem is lenne helyénvaló, pláne, hogy ami benne van, az nem is feltétlenül ad erre okot…

De, ahogy ezt sokan a szakmából, és ti is megtapasztalhattátok többször is, teljesen más a helyzet egy TMSZ-rendezvény után, Turizmus-focin vagy MSZÉSZ-közgyűlés estéjén, amikor folyton ugratjuk egymást és én is elengedem magam.

Igen, lehet mondani, hogy fegyelmezett ember vagyok, ha munkáról van szó, ez talán otthonról jön…


Magatartás, szorgalom… Melyikből voltál jobb?

Ha már itt tartunk, inkább magatartásból! De a kötelességtudat, a céltudatosság is mindig erős oldalam volt.


A magánéletedben is ugyanilyen tudatos vagy?

Érdekes, ott nem ennyire tervszerűen működöm. Célok csak nagy vonalakban léteznek, de arról azért vannak elképzeléseim, hol szeretnék tartani tíz vagy húsz év múlva.

Összetartó, nagycsaládban nőttem fel. Hárman vagyunk testvérek, és szoros kapcsolatot tartunk fenn a rokonokkal is, mindez nekem nagyon fontos, valahogy hasonlóan szeretném majd én is. A karrieren túl a család és a nyugalom, ami még előkelő helyen áll a tervek között, és az sem kizárt, hogy mindezt egyszer majd nem Budapesten.

Érdekes ez. Mindenkinél eljön egy időszak, amikor felismeri, hogy végtére is nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy  éljen. Néhány éve már én is odafigyelek erre, és a kettő egyensúlyára. A sportra például mindig szorítok időt. A Malév SC-ben (még mindig így hívják) kosárlabdázom már hosszú évek óta, és bármi van, ha Szegedről, ha Kecskemétről kell is utaznom, a szerda esti edzésre mindig odaérek. Ez hat éves korom óta része az életemnek.. Szeretek biciklizni is, gyakran tekerünk ki például Szentendrére. Az új szerelmem pedig a síelés, amit 32 évesen tanultam meg. Kicsit mókás jelenet volt, ahogy kétméteresen bukdácsoltam a gyerekpályán. Konkrétan halálfélelmem volt az első egy-két lecsúszásnál, ám belejöttem, és nagyon imádom, egy évben többször is elmegyek síelni, ha tehetem.

A TMSZ-ben elharapódzni látszó futómániának viszont határozottan ellenállok! Mi értelme csak úgy szaladgálni, labda nélkül, céltalanul?! De a viccet félretéve: a sport fontos, testileg és szellemileg is feltölt.


Mi az, ami még kikapcsol?

Hazautazni Bajára, illetve koncert, színház, beszélgetés a barátokkal – viszont ezekre jut mostanában egyre kevesebb idő. Nagyon szeretek horgászni is, de ehhez is idő kellene! Épp most hétvégén fogtunk egy kétkilós csukát a Tisza-tavon, bevetettünk mindent, mire horogra akadt…

Összeszokott és kiterjedt baráti társaságunk van minden évben fix, jól bejáratott programokkal, ezek sosem maradnak el. A főiskolás csapattal például 1996 óta minden éven főzünk a Bajai Halászléfőző Fesztiválon július második hétvégéjén. Egyszer érdemes a halászlénket megkóstolni!


Profil

Iskolák: Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok, Vendéglátó-Szálloda szak,

Közgazdász;

Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Szak .

Zene: Sting, Andrea Bocelli, James Blunt

Könyv: John Grisham regényei

Film, színész: Spygame, Al Pacino

Sport: kosárlabda, síelés

Szabadidő: Duna, horgászat, biciklizés

Kedvenc étel: bajai halászlé, mákos guba

Kedvenc ital: jelenleg Günzer rosé

Csillagjegy: szűz