Milyen volt régen a fedélzeti catering a SAS járatain?

Ha hiszik, ha nem, egy időben igazi svédasztalt toltak be – nem a stewardessek, hanem a séfek! – az utasok elé, hogy azok eldöntsék: homárt vagy inkább rákot választanak-e előételnek a rénszarvas sült előtt, aperitifnek pedig Camparit vagy Aquavit-et töltsenek-e a poharaikba, persze a pezsgő mellé. Egy időben sommelier is szolgálatot teljesített a fedélzeten, olyan széles volt a borválaszték – emlékezik vissza a párévtizeddel ezelőtti időkre a Vagabond svéd online újság.

A cég archívumában olyan fotók is fellelhetők, ahol az utasokról többnyire hiányzik a biztonsági öv, az ülések feletti csomagtartó pedig nyitott. Turbulencia esetén így könnyen leeshettek a csomagok, ezért aztán idővel bevezették a zárható csomagtartókat.

A repülés ekkor még kevesek kiváltsága volt, nem pedig a tömegturizmus és az üzleti élet magától értetődő közlekedési formája. Porcelánszerviz járta a MALÉV-nél is, de a skandináv légitársaság is megversenyeztette a leghíresebb északi porcelánmanufaktúrákat, hogy ki tervezze és gyártsa le a tányérokat, tálkákat. Az időközben megjelent több száz főt egyszerre utaztató gépmonstrumok már nem bírták volna el ennyi személyre a nehéz alapanyagból készült készleteket.

A low cost korában a repülés nem erről szól, a milliárdosok gyakran magángépein repülik keresztül-kasul a Földet, míg a fapadosok esetében a szendvicsért is fizetni kell, az olcsó jegy fejében.  Egyre kisebbek és könnyebbek a szervizek, és a gép fedélzetére még az üres üdítős üvegek felvitele is veszélyhelyzetet teremthet.