Fuerteventura és Lanzarote: két üdülőparadicsom a vulkánok árnyékában

A szigetcsoport két legkeletibb tagjára, Fuerteventúrára és az annak közvetlen közelében fekvő Lanzarotéra a terület specialistája, a Viasale Travel szervezett tanulmányutat. A két szigetet érdemes kombinálni egymással, mivel félóra alatt átvisz a komp az egyikről a másikra, és a járatok egész nap folyamatosan közlekednek. Azért is megéri mindkét szigetet megnézni, ha már arra járunk, mert bár közel vannak egymáshoz, másféle látnivalókat kínálnak.

Fehér, sárgásfehér, sőt fekete is lehet a tengerparti strandok talaja a két szigeten

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Mi volt előbb: a kutya vagy a kanári?

Először azért néhány alapvetést érdemes elmondani a Spanyolországhoz tartozó, de autonóm Kanári-szigetek tartományról. A szigetcsoport az Atlanti-óceánon fekszik, közelebb Afrikához, mint Európához: Fuerteventurától kevesebb mint 100 kilométerre található Marokkó. Lakói eredetileg berberek voltak, bár egy – később megcáfolt – elmélet szerint inkább a vikingek között kellene keresgélni az ősöket. Az egyszerű földművesként és állattartóként élő őslakosok egy részét rabszolgaként vitték el a spanyol hódítók, más részük a behurcolt betegségek következtében pusztult el, aki túlélte, beolvadt a hódítók közé, így mára nyelvük és kultúrájuk csupán töredékes formában maradt ránk. A különlegességek közé tartozik, hogy többféle módon védekeztek a túlnépesedés ellen, Lanzarotén például elterjedt volt a többférjűség: egy nőnek egyszerre akár három férje is lehetett. Azt sem árt tudni, hogy nem a kanárimadárról kapta a nevét a terület, hanem a spanyol hódítókat fogadó nagy testű kutyákról (cano), a madarat nevezték el később a szigetek után.

A barna ötven árnyalata

E rövid kultúrtörténeti bevezető után kezdjük az ismerkedést a Kanári-szigetek második legnagyobb alapterületű tagjával, a 130 kilométer hosszú, viszont csupán 10-20 kilométer széles Fuerteventurával! A vulkáni tevékenység eredményeként született szigetcsoport legrégebbi tagján – amelyet ezért Öreg szigetnek is neveznek a helyiek – már több ezer éve nem tört ki vulkán, ellentétben például La Palmával, ahol tavaly is történt ilyen eset, vagy Lanzarotéval, ahol 1812-ben regisztráltak utoljára vulkánkitörést. Fuerteventurán az egykor a tenger szintje fölé akár háromezer méterre is emelkedő vulkáni tűzhányók az évezredek alatt szépen lekoptak, így mára már a legmagasabb is csupán 800 méteres, ugyanakkor közöttük autózva olyan érzés fog el minket, mint mintha valami földöntúli, elvarázsolt tájon bolyonganánk. Nem véletlen, hogy Fuerteventurát számos más elnevezéssel illetik, ezek közül az egyik legkifejezőbb „A barna ötven árnyalata".

A barna néhány árnyalata Ajuyban

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Kecskék és kaktuszok

A földönkívüli érzést erősíti az erdők és a fák szinte teljes hiánya. Ottjártunkkor ugyan egy szokatlanul bőséges esőzés hatására az egykori lávamezők kizöldültek, fűfélék, virágok, kisebb cserjék keltek életre a kőtengerben. A helyiek szerint ritka szerencsénk volt, mivel évente jó, ha tíz napot esik errefelé az eső, általában ennél sokkal kopárabb a vidék. Egy ilyen helyen csak a legigénytelenebb állatok, például kecskék élnek meg.

Számos kecskefarmot találunk úton-útfélen, ahol díjnyertes sajtokat készítenek az állatok tejéből, de az éttermek is kínálnak kecskehúsos fogásokat. Ha szerencsénk van, akkor útközben valamelyik egykori kialudt tűzhányó oldalában megpillanthatunk egy-egy vadon élő példányt is. A 130 ezer helyi lakosra 200 ezer kecske jut, az utóbbiak közül 5000 szabadon kószál a szigeten. A spanyol hódítás előtt két királyságra oszlott a sziget, és a kettőt azért választotta el kőkerítés egymástól, hogy a kecskék ne kódorogjanak át a szomszéd uralkodó területére.

A kecskék mellett a Közép-Amerikából behozott és a szigeten gyorsan elterjedt kaktuszok élnek meg viszonylag könnyedén az itteni viszonyok között. Van, ahol ültetvényeken termesztik őket, és számos különböző kozmetikai termék készül belőlük.

Az Oasis Wildlife Park eredetileg állatmenhelyként indult, ma már igazi turisztikai attrakció, ahol meg is etethetjük akár kedvenceinket

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Ékszerdoboz a hegyek ölelésében

Fuerteventura nyugati partvidékén erősek az áramlatok, errefelé óriási hullámokat vet az óceán, ezért ez a szörfösök egyik kedvelt helye. Érdemes egy fél napot eltölteni például La Pared falucskában, ahol jókora sétát tehetünk a látványos sziklák között, illetve a szomszédos homokos parton. Hasonló, mégis kicsit más látvány fogad északabbra, Ajuyban. Innen észak felé folytatva utunkat kacskaringós szerpentineken jutunk el a sziget régi fővárosába, Betancouriába. A tenger felől érkező támadóktól tartva települt a főváros a hegyek közé, ugyanakkor tény, hogy így sem tudott ellenállni a hódítóknak. Nevét a francia Jean de Betancourt lovagról kapta, aki a kasztíliaiak megbízásából hódította meg elsőként a szigetet.

Betancouria tündéri központja a szigetek legrégebbi templomával

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A kisváros valóságos ékszerdoboz, 1410-ben épült temploma – amely az első volt a Kanári-szigeteken – és a körülötte álló középkori házacskák olyan hangulatot árasztanak, mintha többszáz évet visszarepültünk volna az időben. A településen kolostor és néprajzi múzeum is található. Miután megkóstoltuk a főtéren a cukrozott, pörkölt mogyorót és hallgattuk egy kicsit a sarkon üldögélő gitáros játékát, üljünk be egy különleges helyi kávéra, azaz barraquitóra valamelyik kávézóba, nem fogunk csalódni! A barraquito egy speciális, rétegzett, ital, amiben van kávé, habosított tej, édes sűrített tej, fahéj, citrom és narancsos likőr.

Miután elszürcsöltük a helyi finomságot, menjünk még tovább észak és a tengerpart felé, és álljunk meg a szépséges El Cotillo városkában. Ez a környék is nagyon népszerű a szörfösök körében, de találunk fürdőzésre kiválóan alkalmas partszakaszokat is. És ha már erre járunk, nézzük meg a piros-fehér csíkos Toston világítótornyot! Innen kelet felé haladva érjük el a sziget egyik legnyüzsgőbb üdülőhelyét, Corralejót.

Ultrahosszú strandok és homokdűnék

Itt érdemes elmondani, hogy a sziget északi és déli részének üdülőterületei jól elkülönülnek egymástól, és nemcsak amiatt, hogy akár másfél órát is autózhatunk az egyikről a másikra, hanem mert jellegükben is eltérőek. Északon, Corralejo környékén hagyományosan elsősorban angol turistákba botlunk, akik szívesen ülnek be egy pubba, bárba vagy étterembe, ennek megfelelően a szállodák sűrűn teleépített, városias környezetben fekszenek itt, ahonnan sétatávolságra találunk éttermet, boltot, pénzváltót.

Homokdűne, Corralejo

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Délen – az elsősorban a német turisták által kedvelt Costa Calmán és Jandián ezzel szemben a hosszú, fehérhomokos stranddal párhuzamosan, egymástól távolabb épültek fel a szállodák, így ott sokszor akár negyed- vagy félórát is gyalogolni kell, hogy elérjük a legközelebbi sörözőt.

Szálláshelyek minden igényre

A szigeteken szálláskínálata több mint impozáns. A többezer szobás, pálmafás resortoktól a családias hangulatú kisebb hotelekig mindenki megtalálja itt a számítását. Az ellátás változatos, csak reggeli, félpanzió vagy all inclusive szolgáltatás is választható, szállodától függően. Több helyen emelt szintű szolgáltatás is vásárolható némi felárért – aki ilyenre fizet be, külön teremben, a nyüzsgéstől távolabb étkezhet és prémium italokat is fogyaszthat. A tengerpartokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a szállodáknak nincs saját partszakaszuk, a strandokat az állam üzemelteti, és mindenhol fizetni kell a napágyakért és a napernyőkért. Természetesen a szállodai medencék esetében ez nincs így. Egyhetes túránk során legalább kéttucat szállodát megnéztünk, közülük személyes kedvencként hadd emeljem ki a H10 Rubicon Palace-t és RIU Paraisót Lanzarotén, valamint a RIU Palace Janiát és az SBH Maxoratát Fuerteventurán. A szállodák éttermi kínálata mindenhol bőséges és változatos, ha egy kedvencet kellene választani, akkor a Maxoratára szavaznék.

Corralejo központja lehet, hogy kicsit zsúfolt, de a városkától délre több kilométer hosszú, gyönyörű homokos tengerpart terül el, ahol fürödni, szörfözni, vagy sárkányt eregetni is lehet. A strand folytatása a Corralejoi dűnék nevű természetvédelmi terület olyan vadregényes táj, mintha valahol a Szaharában járnánk.

Még hosszasan lehetne sorolni Fuerteventura látnivalóit, de muszáj beszélni a másik sziget, Lanzarote szépségeiről is, íme!

Holdbéli táj a Timanfaja Nemzeti Parkban

Fotó: [forrás]

Talpunk alatt izzó parázs

Holdbéli tájon, éles peremű, kővé dermedt lávamezőn keresztül kanyarog az út, mire elérünk a Timanfaya Nemzeti Park látogatóközpontjába. A környezetbe tökéletesen illeszkedő, sötétszürke lávakövekből épült lapos épület parkolójából hihetetlen kilátás nyílik a környékre, az álmélkodó szemlélődésből azonban óriási pukkanások zökkentenek ki minket. Még nem tudjuk, mi vár ránk, de hamarosan kiderül! Elsőként egy rövid sétán mutatják be a nemzeti park munkatársai a turistáknak, hogy mit is rejt a föld a lábunk alatt. A túra első állomásán egy lapáttal alig 30 centiméter mélyről ad a kezünkbe egy marék kavicsszerű lávakövet a vezetőnk. Nem árt óvatosnak lenni, a kövek 80 fokosak, így gyorsan dobáljuk őket egyik markunkból a másikba. A következő állomáson újabb meglepetés következik: egy 1,5 méteres üregbe száraz cserjét dob a park munkatársa, amely pár másodperc múlva lángra lobban. Nem is csoda, hisz odalent 200 fokos már a hőmérséklet! Na de honnan jött a pukkanás? Ez is kiderül a következő állomáson, ahol 10 méter mélyre fúrt vascsövekbe öntenek egy vödör vizet, amely pár másodperc múlva gejzírként lövell a magasba – odalent pedig már a 350 fokot is eléri a hőmérséklet. A tanulságos séta után 45 perces buszozás következik a lávamezőn, rövid fotószünetekkel a leglátványosabb helyeken.

A táj mint művészi nyersanyag

Bár Lanzarotén is bőséggel találunk szálláshelyeket, még olyan nagy kiterjedésű resortokat is, ahol akár el is tévedhetünk, mint a Barcelo Active Resortban, ugyanakkor a sziget látképe hihetetlenül egységes: egyetlen tengerparti toronyházon kívül itt nincsenek felhőkarcolók, és az épületek színvilága is visszafogott: fehér, szürke vagy fekete. Mindez egyetlen ember, a művész Cezar Manrique érdeme.

Manrique művészetét áthatotta a játékosság

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A sziget szülötte – bár többféle művészeti ágban is kipróbálta magát a fotózástól a festészeten át a szobrászatig – gyakorlatilag legnagyobb műalkotásának a szigetet tekintette. A művész egy kétéves New York-i tanulmányútról hazatérve élete hátralevő részét Lanzarotén töltötte, és közben hihetetlen módon átformálta a sziget arculatát. Az élet élvezetét hirdető művész egykori otthona, illetve műterme ma múzeumként működik.

Manrique első művészeti központja a Jameos del Agua vagyis a vízi barlang volt, amelyet egy lávában kialakult hatalmas barlang környezetében alakított ki. Leereszkedve a hatalmas üreg aljába, egy olyan étteremben találjuk magunkat, ahol fantasztikus tengeri fogásokat szolgálnak fel, a tér közepén pedig egy óriási pálma nyúlik a magasba. A barlangban koncertterem, úszómedence és különleges fehér, vakrákoknak otthont adó tó is található, fölötte pedig a Vulkánok Háza Múzeum.

Jameos del Aqua

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A Manrique Alapítvány központját szintén föld alatti vulkáni buborékok felhasználásával alakította ki a művész. A 70-es évek divatos narancssárga műanyagból készült gömbfoteljeivel díszített termekben korabeli fotókon és filmfelvételeken elevenednek meg a művész mindennapjai: félpucér nők, állandó vendégsereg, jó borok között teltek az évek a vulkánikus üregekben.

Széltől óvott szőlőtőkék

Amint az alkotóházban láthatjuk, Manrique asztaláról sosem hiányozhatott egy üveg finom helyi bor, melyet nekünk is volt alkalmunk megkóstolni. A kietlen vidéken különleges módszerrel művelik a szőlőt. A növény számára a szárazság nem okoz problémát, de mivel szinte állandóan fúj a szél, attól muszáj védeni a tőkéket. Ezért különleges, félgömböt formázó mélyedésekbe ültették a szőlőt egyesével, hogy a gödör pereme megvédje őket a széltől.

A széltől óvják így a szőlőtőkéket

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Mivel egy ilyen ültetvény művelése csak kézzel végezhető, ezért viszonylag drágák az itteni borok, de aki szereti a különleges minerális ízeket, az semmiképpen ne hagyja ki a lehetőséget, például az El Grifo pincészetben.

Egy lanzarotei körút nem lehet teljes a sziget legészakibb részén fekvő kilátópont, a Mirador del Rio felkeresése nélkül. A többszintes épület mindegyik emeletéről más-más nézőpontból tárul elénk a végtelen Atlanti-óceán, illetve a keskeny tengerszoros túloldalán fekvő La Graciosa szigete.

A távolban Graciosa szigete

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Lanzarote számtalan további természeti csodát kínál még, ezek közül, ha marad időnk, mindenképpen keressük fel a sziget déli részén az El Golfót, vagyis a Zöld tavat!