Termálfürdőipar 2014 – Teljesítménymutató színesben

A Magyar Fürdőszövetség (MFSZ) és a Puczkó László által vezetett The Tourism Observatory (Egészség, Wellness és Spa Obszervatórium) a KSH, az OEP és az ÁNTSZ (OGYFI) adatbázisaiból, továbbá a Magyar Fürdőszövetség saját kutatásaiból származó adatokat egyesítette.

Mennyi az annyi?

„A fürdők számát illetően van az adatokban a legnagyobb különbség, hiszen míg a KSH 584 magyarországi fürdővel számol, az MFSZ csak a 201 turisztikai jelentőségű gyógy- és élményfürdőt, aquaparkot, strandfürdőt tartja számon, figyelmen kívül hagyva az uszodákat és a szállodákhoz köthető fürdőket" – magyarázta az eltérést Juhász Szabolcs, az MFSZ főtitkára. (A szövetség 15 nemzetközi és 45 országos jelentőségű fürdővel számol, a 141 helyi jelentőségű egységből nagyjából 50 csak a nyári szezonban üzemel.)

Figyelemre méltó a gyógyhelyek számának növekedése, az elmúlt években hat új helyszín regisztráltatta magát sikeresen, így 2014-ben már 19 hazai gyógyhelyet tartottak számon. A gyógyfürdők számában (86) is pozitív a változás, miután több egység döntött a gyógyfürdő-szolgáltatások bevezetése mellett.

Sűrű fillér, ritka forint

Az iparági teljesítmény felmérése izgalmas eredményeket hozott. Az MFSZ kutatása szerint a 201 fürdő nettó árbevétele 45,9 milliárd forint. „Ha mindezt egybevetjük a látogatók számával (35,3 millió fő), kiderül, hogy a fürdőzők átlagosan bruttó 1700 forintot költenek alkalmanként a vizes létesítményekben, de ez rendkívül széles skálán mozog. Az összeg annak fényében különösen alacsony, hogy a belépőjegy ára mellett az igénybe vett egyéb fürdőszolgáltatásokat is magába foglalja" – mutatott rá a főtitkár. Mindez világosan jelzi, hiába magas egy-egy fürdő belépőára, a differenciált jegykínálat és a forgalomélénkítő akciók miatt az egy főre jutó átlagár meglehetősen alacsony.

A főtitkár szerint a létesítmények az „inkább a sűrű fillér, mint a ritka forint" elve alapján a forgalom felpörgetésében hisznek, mivel az átlagár emelése csak a szolgáltatási színvonal javításával együtt valósítható meg, olcsó jegyárakkal viszont könnyebb több vendéget bevonzani. Véleménye szerint a fürdők többsége jelenleg a szolgáltatást alulértékelve határozza meg az árait, tehát a rendszerben van még tartalék, de óvatosan bánnak az áremeléssel.

SZÉP-kártyával tavaly 2,5 milliárd forint értékben fizettek a vendégek, a fürdőjegyre és fürdőszolgáltatásra egyaránt fordítható juttatást a látogatók leginkább a belépő megvásárlására fordítják.

A fürdőkben dolgozó munkavállalók száma – az egyéb vállalkozások alá kiszervezett kollégákon kívül – 13 100 fő, az ő bérüket kell a létesítményeknek a személyenkénti nettó 1450 forintos költésből kigazdálkodni.

Nyáron csúcsra járnak

2014-ben a forgalom 60, a bevételek 58,9 százaléka a nyári szezon három hónapja alatt realizálódott (idén ez a szám várhatóan még magasabb lesz), az időjárási faktor tehát nagy kockázatot rejt. A szakember ennek ellenére jónak tartja ezt az arányt, hiszen az elérhető vízfelület a melegebb hónapokban másfélszer akkora (368 ezer négyzetméter), mint télen (256 ezer négyzetméter), a jegyárakat a többi időszakban a téli kapacitáshoz kell igazítani.

A társadalombiztosítás keretében finanszírozott gyógyászati szolgáltatások számában (6,83 millió kezelés) és forgalmában (4,3 milliárd forint) hosszú évek óta nincs változás, a növekedés megakadt, az önköltséget sem fedező támogatás mértékét évek óta nem sikerült emelni. A fürdőgyógyászati szolgáltatások összes árbevétele 5,5 milliárd forint.