Székely Andrea: Szeretnék visszaadni valamit abból, amit az élettől kaptam

Az egész karrierje a rendezvényszervezéshez köthető. Fiatalkorában milyen pályát képzelt magának?

Teljesen más volt az elképzelésem! Kislányként operaénekesnő szerettem volna lenni, folyton csak énekeltem. Akkoriban azonban Hatvanban, ahol felnőttem, nem lehetett klasszikus éneklést tanulni, így mindez álom maradt.

Érettségi után egy évet Párizsban, a francia kultúra bűvöletében töltöttem, megtanultam a nyelvet, és megszerettem sok mindent, ami Franciaországgal kapcsolatos. Beleszerettem a Loire-menti kastélyokba, kiválasztottam a legérdekesebb helyszíneket, és körtúrát szerveztem magamnak. Szívesen lettem volna ott idegenvezető, de erősebben vágytam haza, így hazatérve beiratkoztam az ELTE bölcsészkarának francia szakára.

Hogyan került a Budatourshoz, ki vezette be a szakma szépségeibe?

Nem volt a látókörömben a rendezvényszervezés, beugróként csatlakoztam a csapathoz Bér Beatrix kérésére. Az iroda az egyik legnagyobb francia inszentív beutaztató volt akkoriban. Hamar mély vízbe kerültem: saját projektjeim lettek, egyre nagyobb csoportok szervezését bízták rám, és végül kilenc évre ott ragadtam.

Nyugat-Európában akkoriban fedezték fel Magyarországot, fantasztikus rendezvényeket szerveztünk, nagy nevű ügyfeleink voltak, én pedig hamar megszerettem a szakmát. Nemcsak magát a műfajt tanultam meg, hanem azt is, hogy nincs lehetetlen. Lezárattuk a Lánchidat, hogy az ügyfél a Duna felett, a felkelő nap fényében reggelizhessen. Olyan is előfordult, hogy a negyvenfős stáb egy teljes estén át csak parfümöt fújt a levegőbe azért, hogy a Calvin Klein bemutatóján a Hajógyári-sziget hangárja kellően illatos legyen.

Az inszentív műfajban elvárás az egyediség, a különlegesség, hogy mindig mutassunk valami újat. Kreativitásban nálunk sem volt hiány: előfordult, hogy a reptérről egyenesen a Hortobágyra, a Kilenclyukú hídhoz vittük az utasokat, ahol az ötcsillagos szállodai szobájuk kulcsát bárányok nyakába kötve találták meg.Talán egyszer mondtam nemet az ügyfél kérésére, amikor az pirosra akarta festetni a Dunát. A szakmában elsajátított gyakorlatias szemléletet később az élet egyéb területein is kamatoztatni tudtam.

Nagyon intenzív időszak volt ez számomra, hiszen a Budatours másik profilja a sportrendezvények szervezése volt, több nagyszabású eseményt (vízilabda Eb, fedettpályás atlétika vb, jégkorong vb) bonyolítottunk le.

Székely Andrea: Nem hiszek az uniformizált vezetésben, a személyiségünket nem tudjuk reggel otthon hagyni

Fotó: Weco-Travel

Több mint 16 éve dolgozik a Weco-Travelnél. Milyen tapasztalatokat szerzett itt rendezvényszervezőként?

A Wecónál új világba csöppentem, hiszen a fő profilt itt a tudományos kongresszusok jelentik, már a kezdet kezdetén többezer fős rendezvényeik voltak. Először el sem tudtam képzelni, hogyan lehet ekkora létszámot kezelni! Ráadásul, amíg az inszentív egyszemélyes műfaj, a kongresszus csapatmunka, ezt is meg kellett szoknom.

A kongresszusszervezés saját világa, különleges atmoszférája nagyon megtetszett. Jó volt fellélegezni, hiszen amíg az inszentív programok jellemzően hétvégén zajlanak, és sok az éjszakázás, itt – bár sokat dolgoztunk – más volt a lépték. Gyorsan beilleszkedtem, és hamar bizalmat szavazott nekem az akkori főnöknőm: a második évben megkaptam a saját, háromszáz fős konferenciámat.

Hogyan változtak a feladatai, amikor 2018-ban MICE-részlegvezetőnek nevezték ki?

A Weco a hazai kongresszusszervezés élvonalába tartozik, patinás ügyfélkörrel és nagy reputációval. Nyugdíjba vonulásakor Morlin Franciska bizalommal és a kollégák támogatásával hagyta rám a részlegvezetési feladatokat, aminek természetesen éreztem a súlyát, de nem éreztem terhesnek.

Ugyanakkor fogalmam sem volt arról, hogy a vezetés önálló szakma, amelynek a minősége nemcsak az év végi számokban mutatkozik meg, hanem vannak egyéb, mélyen átszőtt rétegei is. Jó vezetőnek lenni mindennapos munka, gyakran kell tükörbe nézni, folyamatos önreflexióra van szükség. Operatív feladataim is megmaradtak, továbbra is aktívan részt veszek egy-egy rendezvény szervezésében.

Szerencsére kiváló szakembereket, jól működő csapatot „örököltem". A törzsgárdával tizenhat éve dolgozom együtt, és az új, fiatalabb kollégákat is igyekszünk nagy becsben tartani. Szakmánkban folyamatos megújulásra, kreativitásra, problémamegoldásra van szükség, és én ehhez szeretem meghagyni a kollégák autonómiáját. Ez másképp nem működik, újító gondolataik, elképzeléseik nélkül nem tudunk fejlődni.

Milyen vezetőnek tartja magát?

Bizonytalan, gyorsan változó világban élünk, ami nagy terhet ró az emberekre. A számokat hozni kell, de az eszményképem szerint a munkahelynek további terheket már nem szabad tenni az emberre.

Nem hiszek az uniformizált vezetésben: a személyiségünket nem tudjuk reggel otthon hagyni, mások az erősségeink, eltérő választ adunk egy-egy konfliktushelyzetre. Ráadásul a pandémia hatására elmosódott a magánember és a munkavállaló közötti határ: ha elvárjuk, hogy a munkavállaló hazavigye a munkát, akkor a munkahelyén érzékenynek kell lennünk a magánéleti nehézségeire.Egyébként is igyekszem meglátni az embert és az ő aktuális küzdelmeit a folyamat mögött. Ez rengeteg energiát elvisz, de szerencsére közvetlen felettesemre, Horváth Balázsra a nehéz helyzetekben mindig számíthatok.

Kik voltak azok a szakemberek, akiktől pályája során tanulhatott?

Az első munkahelyemen, a Budatours Kft.-nél Bér Bea kolléganőmtől a szakma gyakorlati részét tanulhattam meg. A tulajdonosoktól, Hertzka Györgytől és Hertzka Andrástól az üzleti tisztességről, etikáról, szakmai értékrendről kaptam ma is érvényes szemléletet. Morlin Franciskától nagyon sokat tanulhattam emberségről, elhivatottságról és kitartásról. Túl azon, hogy a kisujjában van a szakma, kivételes személyiség, aki biztos háttérországot jelentett csapatának, és minden tekintetben követendő példa számomra. A mindennapokban sokat tanulok a kollégáimtól küzdeni tudásról és összetartásról. Hiszek a jó szándékban és a tiszta emberi kapcsolatok erejében.

Milyen kihívásokat és örömöket tartogat szakmájában a 2024-as év?

Szeretnénk a 2023-as jó eredményt megtartani és tovább fejlődni. Egy tavaly elnyert pályázat a csapat létszámának bővítését is szükségessé teszi.

Vezetőként kihívásként tekintem a régi és az új kollégák közötti generációs különbség áthidalását. Szeretnék szakmai perspektívát kínálni a céghez érkező fiatal munkaerőnek, olyan értékeket mutatni számukra, amitől valóban elköteleződnek. Megmutatni, hogy az örömmel végzett munka, a belső szakmai önbizalom nagy ajándék, ami az élet viharaiban való navigálást is könnyebbé teszi.

A Magyar Utazási Irodák Szövetsége új elnökséget választott 2023 novemberében, ön lett az érdekképviselet beutaztatásért felelős alelnöke. Milyen feladatot tűzött maga elé?

Nagy megtiszteltetésnek éreztem Molnár Judit felkérését. Folytatjuk a lobbitevékenységet többek között az iparűzési adó szabályozásával kapcsolatban, szeretnénk elérni a nem hivatalos utaztatóként működő utazási tanácsadók státuszának szabályozását. Célunk még, hogy a beutaztatási tevékenység ismét bejelentésköteles legyen.

Az interjú időpontjának egyeztetésekor síelésből tartott hazafelé. Ez is egy módja a feltöltődésnek?

Az egyik legjobb módja! Síelés közben nem lehet telefonon e-mailt olvasni, leköt a mozgás, nem gondolkodom azon, hogy megküldték-e az ajánlatot. Lélekemelő a havas táj látványa, felfrissít az oxigéndús levegő.

A másik töltekezési forma számomra a lovaglás. Gyerekkoromban saját lovaink voltak, a lovaglás mindennapos dolog volt számunkra az öcsémmel. Ma jóval kevesebb erre a lehetőség, mégis az egyik ilyen kilovagláskor készült kép a profilképem a Facebookon: szeretek arra gondolni, amit az a nap felidéz.

Szakmai életút

Székely Andrea az ELTE Bölcsészettudományi Karán, francia szakon végzett 1998-ban, majd 2012-ben elvégezte a KJF Nemzetközi Tanulmányok szakát.

1999–2007 között a Budatours Kft.-nél rendezvényszervezéssel, inszentív beutaztatással foglalkozott.

2007-ben igazolt át rendezvényszervezőként a Weco-Travel Kft.-hez. 2018-tól a cég MICE-részlegvezetője.

Sok a kellemes kötelezettségem, hiszen nagy a család, és a férjemmel széles baráti kört ápolunk. Az éneklésből megmaradt a komolyzene szeretete, sok koncertre járunk, szívesen látogatjuk az utóbbi pár évben felújított hazai kastélyokat.

Életrajzában a szabadidőnél az önkéntes tevékenységet is megemlíti. Hol számíthatnak a segítségére?Sokat kaptam az élettől: nagy család vesz körül, egészséges vagyok, szeretem a munkámat. Úgy érzem, hogy ebből nekem is vissza kell adnom valamit.Anyagilag és tevékenyen is segítjük állatmenhelyek működését, magánemberként és a Weco színeiben egyaránt. Lakóhelyemen rendszeresen főzünk rászorulóknak. A karitatív tevékenységekben a férjemmel közösen nemcsak közösségeknek, hanem egyes rászoruló embereknek is lehetőségünk van segíteni.

A fiatalkori francia szerelemből őriz még valamit?

Sok filmet, zenét, könyvet „fogyasztok" franciául. Az utazás tekintetében mindig kiemelt helyen lesz Franciaország: tavaly a férjemmel körbejártuk Provence egy részét, ahová az idén is visszatérünk majd...

(Az interjú eredetileg a Turizmus.com Magazin 2024. január-februári számában jelent meg. Ha előfizetne lapunkra, ezen a linken teheti meg.)