Pozsonyba vonatoztunk és vad vizekre eveztünk a MUISZ-szal

A szlovák főváros legjellegzetesebb képét a Duna fölött elegánsan emelkedő négytornyú vár látványa határozza meg. De ki gondolta volna, hogy hajszálon múlt a pozsonyi vár sorsa?

A pozsonyi vár Mária Terézia egyik kedvelt lakhelye volt

Fotó: Vajk Brigitta

Vár, UFO és más jelképek

Mária Terézia kedvelt lakhelyét az első világháború után majdnem eltörölték a föld színéről. Igaz, addigra már régen nem az impozáns királyi rezidencia képét mutatta, mivel II. József idejében kaszárnyaként szolgált, később le is égett.

De ha nincs Janko Alexy népszerű szlovák festő, aki felkarolta a vár sorsát, és valóságos mozgalmat indított az újjáépítése érdekében, akkor talán ma nem is gyönyörködhetnénk benne – meséli pozsonyi idegenvezetőnk, aki a vasútállomás parkolójában – a Pestről érkező vonatról – egy városnéző kisvonatra ültetett minket. Utunk valóságos villanegyeden vezetett keresztül, mire a várhoz értünk, s azt is megtudtuk, hogy egynémely villa értéke itt a 3 millió eurót is meghaladja.

A város másik jelképe a múlt század 70-es éveiben épült legendás UFO híd, ahonnan csodás panoráma tárul elénk a várral, a híd másik oldalán álló Szent Márton-dómmal, vagy ismertebb nevén a Koronázó templommal, a templom mögötti történelmi negyeddel és a keleti városrészen emelkedő modern toronyházakkal.

A borús idő sem tudta elrontani az UFO-ról elénk táruló panorámát

Fotó: Vajk Brigitta

Ennek a szállodákkal, üzletnegyedekkel, lakóépületekkel teli modern városrésznek – ahol szálláshelyünk, az az ötcsillagos Sheraton Bratislava Hotel is található – „pozsonyi Manhattan” a nem hivatalos neve, és egy igazi felhőkarcolója is van már: a 168 méter magas toronyház 44 emeletén 440 lakás kapott helyet.

Mielőtt elfoglaltuk szobáinkat, tettünk egy rövid sétát a történelmi városrészben, amelynek valóban magával ragadó a hangulata, itt fordul meg a legtöbb turista, kávézók, éttermek, fagyizók váltják egymást, és a bohókás köztéri szobrok, amelyek népszerű szelfipontok lettek.

Ilyen például a csatornából nézelődő Čumil, vagy a francia követség épülete előtt egy padra könyökölő Napóleon, akinek szobrát abból az apropóból állították ide, mivel kétszer is próbálta bevenni a várost, de sikertelenül.

Azonban ágyúgolyói nyomát még ma is őrzi néhány épület, egyikük éppen a Fő térre nyíló Óvárosháza, amely a város legszebb polgári épülete, homlokzatán és belső tereiben felfedezhetők a gótika, a reneszánsz és a barokk stílusjegyei, mégis az épület csodás harmóniát áraszt, tornyából pedig a városra nyíló panorámában gyönyörködhetünk.

A történelmi városmag egyik legszebb épülete az Óvárosháza, tornyából kilátás nyílik a városra

Fotó: Vajk Brigitta

A mellette emelkedő prímási palota Pozsony kiemelkedő klasszicista épülete, amelynek tükörterme olyan – a magyarok számára – jelentős történelmi események szemtanúja volt, mint például az az országgyűlés, amelyen gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

A kortárs művészet fellegvára a Duna ölelésében

Túránk második napját a természetben töltöttük, ellátogattunk a Pozsonytól alig 20 kilométerre délre található Dunacsúnba (Čunovo), ahol Európa egyik legromantikusabb modern művészeti múzeuma található. A Danubiana Meulensteen Művészeti Múzeum egy kis félszigeten fekszik, szó szerint a Duna ölelésében, s ez a természetközeliség azonnal vonzóvá teszi a látogató számára.

A Duna ihlette a Danubiana egyik kortárs szobrát, a Szirént

Fotó: Vajk Brigitta

Házigazdánk és a programok összeállítója, Soňa Jelínková, Szlovákia budapesti turisztikai képviseletének vezetője elmondta, hogy ez az ő egyik kedvelt helye, sokszor kijár ide, van úgy, hogy csak sétálni, olvasgatni.

És valóban, akár több órát is sétálhatunk itt a kinti, szabadtéri gyűjtemény extravagáns alkotásai közt, vagy éppen bent, az ultramodern épületben, amelynek hatalmas üvegablakai valósággal behozzák a Dunát a műalkotások közé. A múzeumtetőről pedig páratlan kilátás nyílik Pozsonyra, a Kis-Kárpátokra és a fenséges Dunára.

Csoportkép műalkotással a Danubiana parkjában

Fotó: Vajk Brigitta

Lenyűgöző hely, ahol megnyitása óta tucatnyi kiállítás volt látható olyan világhírű művészek munkáiból, mint Joan Miró, Sam Francis, Karel Appel, Magdalena Abakanowicz vagy a katalán Antoni Clavé, de számos szlovák művész is bemutatkozott – köztük ​​Jozef Jankovič, Rudolf Sikora, Vladimír Kompánek, Miroslav Cipár –, valamint kiállított a Danubiana tereiben a most 90 éves magyar festőművész, Keserü Ilona is.

Az állandó gyűjtemény magját – közel 200 szobrot és festményt – a Meulensteen-kollekció alkotja. Különösen büszkék a pop-art irányzat világhírű képviselője, a szlovák származású Andy Warhol itt látható műveire.

Adreanlin vérmérséklet szerint adagolva

A kulturális feltöltődést vízi élmények követték. Az adrenalinéhségben szenvedő vakmerőbbek kipróbálhatták a vadvízi evezést a Danubiana szomszédságában elterülő Vadvíz sportkomplexum (Divoká Voda) egyik pályáján, míg a többiek feszült figyelemmel nézték, hogyan szelik a raftingosok – persze profi kísérővel – a mesterségesen felkorbácsolt, tajtékzó vizet a közel 500 méter hosszú lejtős terepen.

A csapat edzettebbjei háromszor is lementek a tajtékzó vízű pályán

Fotó: Vajk Brigitta

A sportkomplexumban a vízisport más kedvelt fajtája is kipróbálható a jet skitől a vízisín át a szörfözésig, de szárazföldi sportokat is űzhetünk itt az íjászattól a strandröplabdán és a füvespályás focin át a paintballig.

A rafting után szelídebb vizekre eveztünk, de már nem mesterséges pályán, hanem az Öreg-Duna csodálatos medrében katamaránná összekötött kenukban. Igazi csapatmunka volt a közel 6 kilométeres táv megtétele, néhol vidám versengéssel megfűszerezve. Túravezetőnk, Jankó Zoltán elmondta, hogy cégük, a Vodné túry (Vízitúrák) rendszeresen vezet egy- vagy többnapos túrákat a Kis-Csallóközben, kívánságtól függően céges vagy iskolai csoportok, családi vagy baráti társaságok számára.

Indul a vizes kaland az Öreg-Dunán

Fotó: vodnetury.sk

S bár ez utóbbi kaland nem az adrenalinszint növelését szolgálta, mégis felejthetetlen élmény volt néhány órán át a természettel egy „lüktetésben” lenni, mindenkinek szívből ajánlom, aki szeret a kevésbé megerőltető kenuzásban feltöltődni.

Borszalon a történelmi negyedben

A tanulmányút utolsó napján ismét ellátogattunk a történelmi városközpontba, ahol az Óvárosháza melletti, ma több múzeumnak is helyet adó Apponyi-palota pincéjében – amely a Szőlészeti és Borászati Múzeum részét képezi – négytételes borkóstolón vettünk részt, méghozzá a Szlovák Köztársaság Nemzeti Borszalonjának (Národný salón vín) top 100 bora közül kaptunk ízelítőt.

Mint elmondták, minden évben a száz legkiválóbb szlovák borból – közülük jó néhány aranyérmet is nyert nemzetközi megmérettetésen – kínálnak kóstolót. A teljes kollekció mindig októberben változik, akkor lehet bekerülni a legjobbak közé.

Borkóstoló az Apponyi-palota pincéjében, balra Soňa Jelínková

Fotó: Vajk Brigitta

A szőlőtermesztés és a bortermelés mindig is fontos szerepet játszott Pozsony történelmében, amelynek környékén éppen a legjelentősebb szlovák borvidék terül el. Kiváló nedűit a borvidéken áthaladó Kiskárpáti borúton ismerhetjük meg közelebbről. A Pozsonyból induló és a környező kiskárpáti falvakat érintő borút Nagyszombaton (Trnava) ér véget. A vidék népszerű fehér szőlőfajtái az olaszrizling, a rajnai rizling, a zöld veltelini és a fehér burgundi. A vörösborokat többnyire az itt népszerű kékfrankosból és a Szent Lőrinc szőlőből készítik.

A pozsonyi kiflitől a Kék templomig

Ha utunkról eredeti pozsonyi emléket szeretnénk magunkkal hazavinni, érdemes felkeresni a város legrégibbnek mondott boltját a Biela utcában, ahol az Obchod v múzeum névre hallgató boltocska a régi szép idők hangulatát idézi. Egyrészt esztétikai élményt nyújt a betérőnek múlt század eleji reklámtábláival, a régi pénztárgéppel, másrészt úgy érezni, hogy a múltba csöppen, aki ide betér. De amiért érdemes itt sorban állni, az a hamisítatlan diós és mákos pozsonyi kifli, amelyhez foghatót máshol nem találni. Aki pedig a régi ízek után nosztalgiázik, macskanyelvet is vihet innen haza, de ajándéktárgyakból és szlovák borokból is szép választék van.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom Lechner Ödön egyik kései remekműve

Fotó: Vajk Brigitta

A szecesszió rajongóinak feltétlenül ajánlom, hogy keressék fel a történelmi központtól séta távolságra található Bezručova utcát, amelynek ékessége a helyiek által Kék templomnak hívott Árpád-házi Szent Erzsébet-templom. Lechner Ödön egyik kései remekművének alapkőletétele Szent Erzsébet születésének 700. évfordulóján, 1909-ben volt.

Múltidéző Pullman kocsik és vörös szőnyeg

A 3 órás utazást Pozsonyba és onnan vissza, Budapestre a Continental Railway Solution felújított „Pullman Express” névre hallgató különvonatán tette meg a társaság, s mivel a Pullman név kötelez, le- és felszálláskor élvezhettük a lépcső elé kiterített vörös szőnyeg luxusát is.

Az út során a kényelemről és a jókedvről Belák Viktor, a cég project managere gondoskodott, kávé, üdítők, alkoholos koktélok, macaron és finom falatkák felszolgálásával.

Mint tőle megtudtuk, a cég széles variációját kínálja a külföldről vásárolt és felújított kocsiknak az étkezőtől a bárkocsikig. Különvonataikat az utasok igényeire szabva indítják, 42 férőhelyes étkezőkocsijuk a 60-as évek akkor elérhető minden luxusával felszerelt, s mivel a konyha kapacitása 200 fő, így több, mellé sorozott kocsi is kiszolgálható belőle.

Vörös szőnyegen vezetett az út a különvonatra

Fotó: Vajk Brigitta

A cégnek négy 42 fős ülőhelyes kocsija van, ezenkívül rendelkezik még egy exkluzív belső elrendezésű, 10 férőhelyes szalonkocsival – amelyben négy hálófülkét, egy lakosztályt és egy bárt alakítottak ki –, továbbá a Continental Lounge & Bar névre hallgató kocsival, amelynek utastere a megrendelő igényei szerint rendezhető be akár étkezőkocsiként, akár bárként, és kialakítástól függően 16 vagy 32 fő részére kényelmes.

(Köszönjük a MUISZ meghívását és a Szlovák Turisztikai Képviselet gondoskodó vendéglátását!)