Interjúk

Aki lélekben rockzenész

Interjú Hamorszky Andreasszal, a TUI Magyarország vezetőjével.

Szerző: Németh Andrea | Forrás: Turizmus Panoráma | 2012. december 16. vasárnap 13:39 nyomtatás

A neveddel rögtön zavarba hozol mindenkit, hiszen németes csengésű, mégis tiszta magyarsággal szólalsz meg. Felfednéd a titkot?

Szívesen, de a magyarázat sokkal egyszerűbb, mint sokan hiszik. Magyar vagyok, Budapesten születtem 1970-ben. Itt is nőttem fel, igaz, vannak osztrák nagyszüleim, tehát nem teljesen légből kapott a dolog. Az életem úgy alakult, hogy Bécsben vertem gyökeret, de már felnőtt koromban, néhány éves külföldi munka után. Bécs nekem olyan volt, mintha Budapest lenne, a kommunizmus negatív hatásai nélkül. Rögtön otthon éreztem magam, nagyon jó barátaim lettek, gyorsan beilleszkedtem. Izgalmas, sokoldalú város, főleg a kultúrát kedvelőknek.

Osztrák állampolgár lettem, és ott is éltem, sőt fél lábbal ott élek ma is. A nevemet is abban az időben németesítettem az Andrásról Andreasra, azt hittem, soha nem térek vissza Magyarországra. Végül nem így lett, de a nevemet így hagytam. Úgysincs jelentősége, nem ez számít, emberileg ma is ugyanaz vagyok.


Váratlanul bukkantál fel a hazai turisztikai életben. Elmesélnéd, hogyan vezetett az utad a TUI Magyarországhoz?

Nem is tudom, hol kezdjem, elég sok a kitérő. Nem mondhatnám, hogy mindig is az idegenforgalomban szerettem volna dolgozni, vagy hogy már gyerekkoromban ilyen hatások értek. Ez akkor még eszembe sem jutott.

Válogatott sportoló voltam, versenyszerűen vívtam. Nagyon korán fel kellett nőnöm, tizenévesen két sporttáskával indultam neki az életnek. Kemény időszak volt, sokszor azt se tudtam, aznap este hol hajtom álomra a fejem, miközben keményen edzettem, már hajnaltól. Ilyenkor egy hajszálon, egy apró lépésen múlik, hogy az ember negatív irányba indul-e el, vagy a jó utat választja. Nekem is sok minden megfordult a fejemben. De igyekeztem ebből a helyzetből is inkább valami pozitívat kihozni, ez a hozzáállás egyébként általában is jellemző rám.

Aztán abban az időben hazalátogattak a nagynénémék Amerikából, és meghívtak magukhoz, Washingtonba.


Ez óriási változás lehetett!

Leírhatatlanul! Mint amikor a ló szeme elől elveszik az ellenzőt, és kinyílik a világ. Rendesen megtanultam angolul, előtte csak annyit tudtam, hogy New York, meg Cadillac. Nagyon élveztem, hogy mindenféle nációval találkozom. Elég nyitott ember vagyok, és nagyon érdeklődő, úgyhogy mindig hatalmas élmény más kultúrákat megismerni, hogy hogyan élnek, hogyan gondolkodnak.

Tanultam, alkalmi munkákat vállaltam, részt vettem a helyi presbiteriánus templom programjaiban, énekeltem kórusban (fel is léptünk a Capitoliumban) és kint is sportoltam tovább, versenyt is nyertem. A sport révén ösztöndíjhoz is hozzájutottam az egyik egyetemen, de végül nem kaptam meg a vízumhosszabbítást, ezért haza kellett jönnöm, akkor még Magyarországra.


Milyen volt hazatérni?

Nehéz, de nem is voltam itthon sokáig. A spórolt pénzemből és barátok segítségével vettem egy egyszobás lakást Zuglóban, ez megvan a mai napig. Elkezdtem tanulni, nappal iskolába jártam, éjjel dolgoztam. Kacsintgattam külföld felé, amikor véletlenül megláttam egy hirdetést, amelyben sportos embereket kerestek külföldi szállodákba animátornak. Jelentkeztem, pedig azt se tudtam akkor, a 90-es évek elején, hogy ez mit is takar. Felvettek, és innen kezdve több éves külföldi munka következett. Bécsi központú cég volt, Kos szigetén dolgoztam le az első szezont egy klubszállodában. Aztán jött Ciprus, Thaiföld, Korfu, Maldív-szigetek, Kréta, végül Phuket, de aztán éreztem, hogy változtatnom kell, új kihívást kerestem.

Élveztem, világot láttam, nagyon sok élményt szereztem, több ezer embert ismeretem meg mindenféle országból, sőt világsztárokat is. Sok érdekes helyzet is adódott, ráadásul akkor még nem volt internet meg mobiltelefon! Persze mindenhol történt jó és kevésbé jó is. De mindig azt vallottam, hogy a problémákkal szembe kell nézni, és helyben kell megoldást találni, nem pedig elfutni előle. És mindenhol meg lehet találni a szépséget is, csak felfelé kell nézni.


Mi következett, miután felhagytál a világjárással?

Bécsben helyezkedtem el egy belvárosi utazási irodában, 25 évesen. A turisztikai pályám gyakorlatilag innen indult. Először értékesítő (ami Ausztriában repjegyet és csomagtúrát is jelent), majd irodavezető lettem, aztán átvette a céget a Raiffeisen Bank, és én lettem a teljes lánc termékmenedzsere. 1997-ben megcsináltam a második osztrák turisztikai honlapot, ami hihetetlen újdonságnak számított akkor! Mi indítottuk be először az e-mailben történő foglalásokat, online utazási irodaként működtünk, saját útjaink is voltak, de közvetítettünk is. Egész Ausztriában egyedülálló módon már akkor, a 90-es évek végén 94 százalékos rendszerbeli foglalással rendelkeztünk, tehát nagyon ritkán telefonáltunk az utazásszervezővel. Nagyon jól ment az üzlet!

2004-ig dolgoztam itt, akkor ismét több nagy változás is következett az életemben. A Blagusshoz, majd a Neckermann bécsi irodájához kerültem, utóbbinál mint az egzotikus országok termékmenedzsere. Habzsoltam az információkat, borzasztóan élveztem, hogy megint újat tanulhatok. Később ausztriai régióvezető lettem, hozzám tartozott Szlovákia is, ahol még a krízis alatt is növekedni tudtunk 2008-ban. Ez után a TUI következett. Másfél éve kerestek meg ezzel a feladattal, amit nagy örömmel vállaltam el. Sokan nem is tudják, mennyire komoly cégcsoportról van szó! A TUIa legnagyobb utazásszervező Európában! Óriási árualappal rendelkezünk, saját repülőkkel, hajótársasággal… mindez egyedülálló kínálatot jelent Magyarországon, sőt az egész kontinensen.


Milyennek látod a jelenlegi piacot?

Nagyon nehéz és kicsi. Ami nagyon zavar, hogy legtöbben az olcsót keresik, tekintet nélkül arra, mit is kap azért az árért. Talán ez a szemlélet változik majd. Nyaralni, pihenni mindig fognak az emberek, de el kell fogadni, hogy az utazás mégiscsak luxuscikk, és erősen pénztárcafüggő.

Tisztulnia kellene a képnek a szakmai hozzáállás terén is. Mindig vallottam, hogy ha valamibe belefogunk, azt csináljunk jól, vagy ne csináljuk sehogy. Szeretném, ha ezt a szakmában szélesebb körben átvennék, és nem fognának bele olyasmibe, aminek semmi értelme.

Furcsa kicsit a magyar piac az osztrák után, de vannak nagyon jó emberek, és nagyon jó szakemberek.

Fontosnak tartom viszont, hogy a mai világban nyitottnak legyünk az új iránt, mert elszalad mellettünk az élet, az online business. Észrevettem, hogy sokan megijednek a kihívásoktól, nem mernek a megszokottnál többet vállalni, például új rendszereket (mely Nyugat-Európában már bevált) használni.


Sokat dolgozol. Marad időd másra is?

Természetesen szakítok időt a kikapcsolódásra is, úgy vélem, minden csak időbeosztás kérdése. Nem szeretem, és nem is használom azt a szót, hogy stressz. Szerintem ez attól alakul ki, ha valaki nem tudja jól szervezni a dolgait, vagy túlvállalja magát.

Próbálom mindenben megtalálni az egyensúlyt. Ha sok a munka, sokat dolgozom, de amikor kevésbé sűrű, akár már kora délután elmegyek az irodából, és kihasználom másra az időt. Szerencsére viszont szeretem is, amit csinálok!

Azt azonban kevesen tudják rólam, hogy van egy „másik életem” is, a zene. Gitározom, énekelek és számokat írok egy rockzenekarban, amelyet úgy hívnak, hogy The Bandys. Néhány éve kezdődött, amikor a nevelt fiam gitározni tanult egy apácától. Gondoltam, én is veszek néhány órát… Aztán három éve megismerkedtem egy magyar producerrel, akivel jó barátok lettünk. A bíztatására és a segítségével összeraktunk néhány számot. Az egyik dalt beadtuk rock kategóriában egy brit nemzetközi versenyre, ahol neves, komoly szakzsűri értékelt, olyanok, akik már a legnagyobb sztárokkal is dolgoztak, mint az Oasis, Paul Mccartney, Elton John stb.. És kiderült, hogy a dalom egészen a féldöntőig jutott! Most dolgozunk az albumon, sőt az egyik számból készült Angliában egy dance-remix is. Borzasztóan élvezem!

Mindemellett imádok utazni, felfedezni, talán ez szerepel az első helyen, és mindezt a párommal persze, akivel a kétlakiság miatt most kevesebb időt tudok együtt tölteni, mint amennyit szeretnék. Nagyon fontos, hogy kikapcsoljunk néha, muszáj időt szakítani a feltöltődésre!


Profil

Iskolák: Dózsa György Gimnázium Sport tagozat, Hajnik Károly – Manger Assistens, Gordon Training, Számos turisztikai tanfolyam Ausztriában (Alps – Focal Point, Galileo, Amadeus, Vezetőképzések)

Zene: Beatles, Oasis, Slash, Pink Floyd, Foo Fighters, AC/DC, R.E.M, lounge zenék, de hallgatok klasszikust is pl. Grieg, Tchaikovsky, sokrétű, éppen amilyen kedvem van

Könyv: R. Moody: Life after Life

Film, színész: Avatar, A Gyűrűk Ura, Gyalog-galopp -Monty Python, Tom Hanks, Penelope Cruz…

szeretek jó filmeket nézni, szeretem ha elvarázsolnak egy másik világba, valamint imádok nevetni

Sport: jelenleg kerékpározás (nemrég kezdtem felfedezni a fővárost kétkeréken, gyönyörű, mindenkinek ajánlom)

Szabadidő: utazás, koncertek, zenekomponálás

Kedvenc étel: minden, ami olasz

Kedvenc ital: Bourbon whiskey

Csillagjegy: rák

Megosztás: