Turizmus és/vagy olimpia

A turisztikai ágazat az olimpiához sem politikai hovatartozás szerint viszonyul. E helyütt nem is dolgunk pro- vagy kontra érveket felsorolni a „nem az olimpiára, igen a jövőnkre” szlogenhez. Annak ellenére, hogy kevés olyan nemzetgazdasági ágazat van, amelyiknek elemi érdeke fűződne egy ilyen méretű világeseményhez.

Amennyiben Budapest visszavonja pályázatát, s így biztosan nem rendezi meg a 2024. évi olimpiát, akkor a turisztikai ágazatnak nem az lehet a legnagyobb vesztesége, hogy a szállodák, éttermek és egyéb szolgáltatók hét év múlva, 2-3 hétre kiemelkedő bevételtől esnek el, hanem az, ha nem születnek meg olyan infrastrukturális beruházások, amelyeknek olimpia nélkül is nagy lenne a fontosságuk. Például, olimpia nélkül is meg kellene oldani a Budapest Airportról a belvárosba vezető gyorsforgalmi út, illetve vasút kérdését, vagy olimpia nélkül is tovább kellene fejleszteni a fővárosi szálláshely-kapacitást, valamint a jelenleginél nagyságrenddel élőbbé és használhatóbbá kellene tenni a budapesti Duna-szakaszt mint közlekedési útvonalat.

Olimpiai látványterv - íjászat a Parlament előtt

A turisztikai ágazat nyilvánvalóan az egyik olyan, jelentős nemzetgazdasági szereplő, amelyiknek fontosak lennének bizonyos beruházások, sőt, amelyik hosszú távon nyereségessé tudna tenni olyan beruházásokat, amelyeket sokan az olimpiához kötnek, pedig anélkül is kellenek Budapestnek. Ezek nélkül ugyanis a turisztikai kormányzat nem tudja majd beteljesíteni az olyan terveket, mint hogy néhány éven belül megkétszerezi a külföldi turisták egy főre jutó magyarországi költését, s ezzel az országot a top 5 desztináció közé emeli.

Olimpiai pályázat nélkül turisztikai lobbitémává szelídülnek a nagy beruházások. Szép feladat, de megéri. S nem csak az „idegenforgalmároknak”.