Termes Nóra: Ezt a munkát csak mély emberismerettel lehet jól végezni

Emlékszik a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy a turizmusban akar dolgozni?

Két fontos momentum volt ezzel kapcsolatban az életemben, az egyik gyerekkori élmény. A szüleimmel sokat utaztunk, autós-kempinges nyaralással egész Nyugat-Európát bejártuk. Édesanyám azonban egy idő után igazi társasutazásra vágyott, így került az otthonunkba az IBUSZ katalógusa. Csodálva, átszellemülten lapozgattam a füzetet. Atyaég, gondoltam, ha én egyszer itt dolgozhatnék!

A másik ilyen pillanat a pályaválasztáshoz köthető. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem képzéseit éppen a végzős gimnáziumi éveim alatt reformálták meg, új nevét is ekkor kapta az iskola. Kezembe került a tájékoztató füzetük, és megláttam, hogy a következő évben elindítják a turizmus és marketingkommunikációs szakirányt. Éreztem, hogy ott a helyem!

Egyetemi éveim alatt is tudatosan készültem a pályára, nyaranta autóbuszos utaskísérő munkát vállaltam spanyolországi programoknál. Utolsó éves egyetemistaként találtam egy hirdetést az aula hirdetőfalán: a Malév frissen végzett közgazdákat keres. Abban a pillanatban elküldtem az önéletrajzomat. Többfordulós választási folyamatban vettek fel részmunkaidőben, utolsó éves egyetemistaként a kapacitásgazdálkodási osztályra, majd a charterosztályra. A cél az volt, hogy több területet megismerjek, de a charterek világa annyira elvarázsolt, hogy 1992-től egészen 2001-ig (idősebb fiam, Bálint születéséig) itt ragadtam üzletkötői pozícióban.

Egészen pontosan mi volt a feladata és mi tartotta a Malévnél 9 éven keresztül?

Ez az időszak volt a charterezés hőskora! A mediterrán térségbe ekkor már közlekedett néhány járat, de számuk az évek során gombamód szaporodott, rövidesen heti 50-60-ra bővült. Ekkoriban indultak el az egzotikus úti célok: az első charter Bangkokba, majd Dominikára. Részt vettem a szervezési munkálatokban, kapcsolatot tartottam az utazási irodákkal, a saját társosztályainkkal, szerződéseket készítettem – nagyon sokszínű volt a feladat, ráadásul utazási irodai partnereinknél a csomagtúrák összeállításába is beleláttam. Az a kemény, határozott, de nagyon pozitív vezetési szemlélet, amit az akkori vezetőmtől, Nagy Teréztől tanultam, szintén nagy hatást gyakorolt rám.

Termes Nóra: Ebben a munkakörben kifejezetten előny, hogy nagyon empatikus és szociálisan érzékeny (talán túlérzékeny) vagyok

Fotó: Dombóvári Judit

A gyes lejárta után, édesanyaként már az IBUSZ-hoz ment vissza dolgozni. Miért váltott?

Változott a világ, és változtam én is, akkor már nem éreztem azt, hogy a Malévhez szeretnék visszamenni. Megláttam viszont egy hirdetést a Népszabadságban: az IBUSZ üzletközponthálózat-igazgatót keresett a bevásárlóközpontokban és hipermarketekben akkoriban megnyíló irodái összefogására. Pályáztam, felvettek, és ezzel egy új fejezet kezdődött az életemben, immár az IBUSZ kötelékében.

A Sugárban és a Westendben már működő fiókok mellett néhány éven belül több új irodát nyitottunk bevásárlóközpontokban. Színes, szagos, felelősségteljes munkát kaptam, ami akkor lett igazán kemény, amikor 2006-ban – az egyik kolléganőm váratlan kiesése miatt – hirtelen a marketingosztály vezetését is megkaptam. Igazi mély víz volt, nagyon nehéz volt a két területet együtt ellátni.2006-tól hálózati és marketing-osztályvezetőként, 2009-től már igazgatóként én menedzselem a teljes, jelenleg 35 elemből álló fiókiroda-hálózatot, hozzám tartoznak a HR-ügyek, az üzemeltetési, működtetési feladatok, a Covid óta pedig a válságmenedzselés is. Hosszasan tudnék beszélni róla, mi minden, de a lényeg: mindent megteszünk azért, hogy az irodai értékesítési folyamatot támogassuk, koordináljuk, ellenőrizzük az összes üzletágunkban. A feladat nagyon sokrétű, ez volt az oka annak is, hogy kisebb fiam, Móric 2011-es születésekor mindössze hat hónap születési szabadságra mentem el, aztán visszajöttem dolgozni.

Milyen kihívások és értékek tartják 18 éve az iroda kötelékében?

Továbbra is elkötelezettje vagyok a turizmusnak, ez nem kérdés! Passzol hozzám, hogy maga a munka rendkívül változatos és mozgalmas, hiszen a működő, jelentős ügyfélforgalmat bonyolító hálózatban mindig történik valami. Rugalmas reagálásra rendezkedtünk be, függetlenül attól, hogy kora reggel van, késő este vagy hétvége.

Nagy biztonságot jelent, hogy egy nagy múltú, erős cégnél dolgozhatok, megelégedettséggel tölt el, hogy termékeink minősége felől soha nem volt kétség. További pozitívum, hogy hiába számít az IBUSZ 250 dolgozójával mérete szerint középvállalatnak, kifejezetten családias környezetben dolgozunk, a cégvezetési hierarchia lapos, a felsővezetői kör nagy része évek óta változatlan.Megtartó erővel bír, hogy baráti és ismeretségi körből, valamint az utasoktól rendszeresen jó visszajelzéseket kapok. Ezek legalább annyira fontosak a számomra, mint a kollégáktól érkező pozitív visszacsatolás! Hálózati igazgatóként egyfajta közvetítő szerepem van, hiszen az irodahálózat munkatársait én képviselem a felsővezetés felé, a felsővezetés elképzeléseit pedig én fogalmazom meg a kollégáink irányába. Ha sikerül megteremtenem a kétféle elvárás között az egyensúlyt, abból szintén tudok töltekezni.

Egy-egy jól sikerült marketingkampány szintén feldob és előrébb visz. Egy patinás márkanév (az IBUSZ tavaly ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját – a szerk.) marketingjét vinni egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen meg kell őrizni a múltból, ami értékes, viszont muszáj azt is sugallani, hogy 2023-ban üzemelő, folyamatosan megújuló utazási iroda vagyunk, amely lépést tart a kor követelményeivel. Az IBUSZ imázsát e kettősséget tiszteletben tartva építjük, egyensúlyozva a múlt és a jelen között.

Szakmai életút

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus és marketingkommunikáció szakirányának elvégzése után 1992–2004 között a Malév charterosztályán dolgozott üzletkötőként.

2004-ben igazolt át az IBUSZ Kft. kötelékébe, itt 2004–2006 között üzletközponthálózat-igazgatóként, 2006–2009 között hálózati és marketingosztály-vezetőként, 2009-től pedig hálózati és marketingigazgatóként tevékenykedik.

(Fotó: Dombóvári Judit)

Szaktudáson kívül ma milyen készségekre van leginkább szükség ahhoz, hogy valakiből jó vezető váljék?

A partnerekkel és a kollégáimmal való együttműködés számomra mindennél fontosabb! Talán ezért is találtam meg a helyemet a cégnél, kibontakozhatok, az egyensúlykeresésre az emberi kapcsolatokban is megvan a lehetőségem. Meggyőződésem, hogy ezt a munkát csak mély emberismerettel lehet jól végezni: akkor tudom a felsővezetői elvárásokat hitelesen közvetíteni és a kollégáim érdekeit felfelé képviselni, ha mindannyiukat jól ismerem. Igyekszem nemcsak a teljesítményre figyelni, hanem meglátni a számok mögött az embert is. Ha valamelyiküknek problémája van, támogatnunk kell, hogy újra jól tudjon teljesíteni.

Hálózati igazgatóként nagy szükség van a már említett rugalmasságra, a gyors (sokszor azonnali) és higgadt döntéshozatalra. Tájékozottság, széles látókörűség nélkül szintén nem boldogulnék.

Ebben a munkakörben kifejezetten előny, hogy nagyon empatikus és szociálisan érzékeny (talán túlérzékeny) vagyok. Az emberi sorsok nagyon megérintenek, nem véletlenül lettem a bajba jutott kollégák támogatására létrehozott IBUSZ Alapítvány kuratóriumának elnöke. A társadalmi felelősségvállalás szintén fontos a számomra, az élet egyéb területein is keresem a lehetőséget arra, hogy segítsek.

Ezért lett tagja a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) Marketing- és Kommunikációs Bizottságának is?

A marketingfeladatok ellátása során gyakran érzem, mekkora szükség van az utasok edukációjára. A MUISZ-on keresztül fontos üzeneteket tudunk eljuttatni az utazóközönségnek a tudatos vásárlásról, a biztonságról, a nehézségekre, veszélyekre való felkészülésről. Lényeges tudatosítani, hogy az egyéni szervezésű utaknál is érdemes kollégáink szakértelmére és tapasztalatára támaszkodniuk.

A közösségi médiában megmutatott karakterében két momentum, az anyaság és a hivatás egyforma súllyal szerepel. Örök érvényű kérdés: vezetőként hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a magánéletet?

Bár az átlagembernél talán egy kicsit többet jelent számomra a hivatás, de az első az anyaság! Ugyanakkor folyamatosan keresem az egyensúlyt, viszont az élet rákényszerített, hogy nagy rutint szerezzek ebben is: 6 éve meghalt a fiúk édesapja, azóta egyedül nevelem őket. Egészen kicsi koruk óta kénytelen voltam hazahozni a munkát, megoldásként igyekeztem bevonni őket. Kikértem a véleményüket a katalógus tervezésekor, elmagyaráztam, miért fontos, hogy a kollégákkal szükség szerint este is egyeztessek. Mindennek eredményeként az átlagnál lényegesen többet tudnak a szakmámról, természetesnek veszik a hivatással járó kötelességeket.

Az utazás iránti rajongást ösztönösen adtam nekik tovább, egészen pici koruk óta viszem őket nyaralásra, városnézésre. Bízom benne, hogy a közös utazás még sokáig feltöltődést jelent mindannyiunk számára.

Jut még hely egyéb kikapcsolódásnak az életében? Ha jól tudom, a lakását évekkel ezelőtt az egyik lakberendezési magazinban is bemutatták, a MUISZ egyiptomi tanulmányútján pedig az egész csapat Önnel jógázott.

Megnyugvást és feltöltődést ad, ha szép dolgokkal veszem körül magam, kreativitásomat ezért a lakberendezésben is igyekszem kiélni. Sokat foglalkoztat, hogy tetőtéri lakásunkból és csopaki nyaralónkból mediterrán stílusú, meleg, bensőséges otthont varázsoljak. Szívesen bújom a szakmai lapokat, megállás nélkül vannak ötleteim, és a barátaimnak is szívesen segítek, ha megkérnek rá.

Ragaszkodom a túrázáshoz, erdőjáráshoz, a természet hihetetlen módon megerősít. Meghatározó része a mindennapjaimnak a jóga, amely nemcsak komfortos testérzetet ad, de a harmóniára való törekvésemet is támogatja. Még az is lehet, hogy a jövőben egy alapfokú jógaoktató-képzés elvégzését követően osztom meg a varázsát kezdő jógásokkal.

*

Az interjú eredetileg a Turizmus.com Magazin 2023. májusi számában jelent meg. Legyen az előfizetőnk!