A boróka kötelező, de baobab és tengeri hínár is fűszerezheti a nyár sztáritalát

„Gyógyszer? Méreg? Kultikus ital?" – ezt a címet adta Merész Nóra, a Drink Station marketing- és értékesítési vezetője rendkívül színes, kortörténeti sztorikkal teletűzdelt prezentációjának, amelynek során igyekezett lerántani a leplet az ital történelmi-gazdasági-társadalmi háttéréről. Megfejteni, hogy mitől ennyire népszerű a mai napig a gin és a gin tonik.

Már az eredete sem egyértelmű, mert létezik egy legenda és létezik egy megalapozottabb elmélet. A legenda az orvostudományhoz köti az italt, a precízebb elmélet pedig a XIII. századi Németalföldre vezeti vissza a gyökerét, ahol az ízesített alkohol párlatnak a neve genever volt. Angliában csak a gazdagok engedhették meg, hogy import genevert igyanak, ezért a szegényebb réteg megalkotta magának az olcsó gint.

Merész Nóra és Békefi Dominika, a ginkóstolás „dzsinnjei"

Fotó: turizmus.com / Irházi János

A szigetországban a ginőrület a XVII. században érte el tetőfokát, hiszen a törvény szerint bárki tarthatott lepárlót a házában. Házilag jobbára rossz minőségű, pocsék ízű italt főztek, a borókát pedig gyakran mérgező összetevőkkel pótolták. A XVII. században aztán a sorozatos gintörvények féket szabtak, szabályozták-korlátozták a fogyasztást, az illegális kereskedelmet is. Merész Nórától megtudtuk, hogy a gin második aranykora az ipari forradalom időszakához köthető, amikor a technológiai fejlődés már minőséget hozott és kidolgozták a magasabb alkoholtartalmú tiszta párlat előállítását, a London Dry stílust. A London Dry-jal szembeni egyetlen elvárás volt, hogy ne tartalmazzon cukrot. Ekkor jelentek meg a fűszerek, ízek – a legmarkánsabb összetevő a boróka –, a kötelezően minimum 37,5% alkoholtartalmú italban.

„Aki betér hozzánk, az ne csak italt vásároljon, hanem ismerje meg magát az italt és a mögötte bújó történetet. Ezért igyekszünk elbeszélgetni a vevőinkkel, akiknek zöme visszatérő" – osztotta meg velünk a Drink Station üzletpolitikáját, hozzátéve, üzenetük a minőségi és mérsékletes alkoholfogyasztás. De segítenek párosítani a gint a különböző ételekhez, a vevők már erre is rá szoktak kérdezni. A kifinomultabb ízlésű vevő már ízeket keres, akárcsak a söröknél.

A kóstolási sor első tételeként a Whitley Neill Original került a poharakba. A cég 1762 óta készít gint, és az egyetlen szeszipari üzem, amelyik London belvárosában üzemel. Az Original márka egyik érdekessége, hogy a tulajdonos afrikai származású felesége iránti tiszteletből baobabbal is ízesítik a gint a boróka mellett. De azt is jelzi, hogy szeretnek kísérletezni, gyakran készítenek különleges, limitált szériájú gineket.

Lehet válogatni

Fotó: turizmus.com / Irházi János

A második pohárból a Whitley Neill Distiller's Cut gint kóstolhattuk, ennek különlegessége, hogy a boróka mellett a kardamom és a narancshéj is visszaköszön ízleléskor. És persze teljesen más az ízvilág bukkan fel, ha az ember tonikot is tölt rá.

A Whitley Neill Connoisseurs Cut az ínyenceknek készült, az íze sokkal markánsabb, mint az előzőeké, csípősség, fűszeresség cseng ki belőle.

Eloszlatva a tévhitet, miszerint a skótok csak whiskyt párolnak és isznak, megkóstoltuk a 150 éves hagyománnyal rendelkező skót Eden Mill Original nevű ginjét. A cég egy egyetemi campus területén áll, és a gin mellett sört és whiskyt is készítenek.A kóstolási sort az Eden Mill Gordon Ramsey ginje zárta, ennek különlegessége, hogy a benne lévő tengeri hínár enyhe sós ízt kölcsönöz az italnak, de többek között mézbogyót, koriandert, rózsaborst is használnak a készítéséhez. A Turizmus.com kérdésére, hogy ez a típus vajon a gyártónak vagy Gordon Ramseynek nagyobb üzlet, Merész Nóra elmondta, ez egy közös projekt, lévén a világhírű sztárséf skót származású. A cég készített egy receptet, ehhez kerestek arcot, nevet, és aztán közösen kidolgozták a megjelenítést.

A prezentációba többször is bekapcsolódott Békefi Dominika üzletvezető, aki szintén sok érdekes információt osztott meg az italkészítésről, a benne lévő ízekről. Elhangzott például, hogy most már a gyártók a tradíciók őrzése mellett a fenntarthatóságra is figyelnek, többek között a szokásosnál könnyebb fajsúlyú üvegpalackokba töltenek.

A bemutató koktélok kóstolásával zárult, vendéglátóink maguk is ajánlottak gintonik-recepteket a kivetítőn, de bárki saját ízlése szerint variálhatta a hozzávalókat az uborkától a málnán át a kardamomig. Persze, tanácsokkal segítettek a keverésben, az arányok meghatározásában, hogy valóban a legjobbat hozzuk ki az italból.