Ahol májasból és kolbászból van a kerítés

Ezért aztán még le sem szálltunk a buszból, máris megkóstolhattunk többféle, kenőmájassal készült falatkákat és csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, a fáradhatatlan, remek humorú Gila Éva, a Gyulahús Kft. marketingvezetője.

A bemelegítő program az Almásy-kastélyban rajtolt, ahol az újonnan felújított szárnyban Lengyel Brigitta osztotta meg velünk a szendvics falatkákra való „májas spriccelés” technikáját. Persze, a spriccelés azért nem pontosan fedi a módszert, amely abból áll, hogy egy fogpiszkálóval megszúrjuk a kenőmájas csomagolását, majd a cérnavékonyan kifolyó májast ízlés szerint terítjük a kenyérfalatokra, vagy amint láttuk, a speciálisan erre a célra sütött pogácsafélére. A falatka díszítésének pedig csak a fantázia szab határt.

Lengyel Brigitta bemutatja a „májas spriccelés” technikáját

Fotó: turizmus.com/Irházi János

Ennyi „májas” bevezetést követően az Almásy-kastélyban gyertyafényes esti tárlatvezetést szerveztek számunkra, számos izgalmas információt megosztva az úri élet hétköznapjairól, szokásairól, a kastély mozgalmas történetéről.

Persze, a gyulai kenőmájas mindössze egy bő órára surrant ki az életünkből, mert a kastélytúrát követően az épületben májas vacsorával „lepték meg” a csapatot.

S hogy miként lehet beépíteni az ételekbe a kenőmájast, annak megoldására Hunyaddobrai Csaba séfet kérték meg, így szerepelt a menüben, a már megismert „májasos” fogadó-falatkák után szarvasraguleves májas galuskával vagy gyulai májassal töltött sertésszűz. Kár, hogy a desszert már kifogott a séfen, mert ebből hiányzott a májas.

Ínycsiklandozó májas falatkák

Fotó: turizmus.com/Irházi János

Az viszont már természetes volt, hogy a vacsorához a Gyulai Pálinka Manufaktúra Kft. méltán híres nedűit töltögették, pontosan 12 félét, de szerencsére egyiket sem főzték májasból.

Közben Fabulya Attila okleveles pálinkabíró, a kóstolóház vezetője beszélt a cégről, a kapott díjakról, avatott be a pálinkafőzés néhány kulisszatitkába kezdve a fő alapanyag gyümölcs termesztésétől a fogyasztói szokásokig. Azért ők sem mindegyik pálinkájukat főzik gyümölcsből, hisz a tormapálinkát is megkóstolhattuk, ami szerintem erős idegzetűeknek való, hisz messze cövekelt le a selymes ízű kajszitól vagy ágyas szilvától.A természetesen kizárólag a felszolgált ételek mennyisége miatt fárasztóan zárult érkezés másnapján a Gyulahús Kft. két üzemegységét látogathattuk meg.

Elsőként a kenőmájas-gyáregységbe vittek bennünket, ahova nyilvánvalóan csak szigorú egészségügyi feltételekkel – köpeny, hajháló, cipővédő, maszk – léphettünk be. De kizárólag a keverő, fűszerező töltőrészleget mutatták meg, ahol a gépsorról kenőmájasfüzérek sora pattogott le, valamint a raktárat láthattuk.

Kenőmájasfüzérek az üzemben

Fotó: turizmus.com/Irházi János

Gila Éva pedig a termelésről, értékesítésről beszélt, és nem rejtette véka alá, hogy a kenőmájas a gyulai kolbász „mostohatestvére”. Nyilván csak képletesen, mert hát a fogyasztóknak, itthon vagy külföldön, a kolbász a legismertebb, legnépszerűbb.

Elmondta még többek között, hogy az ilyen csomagolású kenőmájas külföldön egyáltalán nem keresett, ugyanakkor a fő alapanyagok – hús, máj – java része külföldről származik, mert itthon képtelenek elegendő mennyiséget beszerezni, miután a környéken is több vágóhíd bezárt. A gyulai májas immáron negyven éves, magyarországi sikere, népszerűsége töretlen, amit termékbővítéssel erősítenek, így született meg a legújabb ízesítésű, a medvehagymás. Megtudtuk, hogy a Covid-idején eladást tekintve nagyobb volt a felfutása mint a szárazkolbászoknak, mert sokan ebből (is) bespájzoltak.

S azért, mert a sajtóút a kenőmájasra volt kihegyezve, nem kerülhettük meg a kolbászt. A kenőmájas után ezért a központi telephelyre, a szárazkolbász-érlelőbe kukkanthattunk be. Ami a kolbászkedvelők számára, a mennyezeti, földszinti tartórudakon lógó, vélhetően sok ezer, száradó rúd láttán valóságos földi paradicsom. A technológiába itt Hajduk Zoltán vezetett be bennünket.A 8000 tonna kapacitású Gyulahúsnál egyébként 2021-ben 5500 tonna terméket értékesítettek, ebből 2000 tonna volt a kenőmájas.Mindezeket az adatokat már Daka Zsolt ügyvezető igazgató osztotta meg velünk a székházban egy rövid sajtótájékoztató keretében.

Az ügyvezető elmondta, hogy az önkormányzat eladná a cégben őrzött 49 százalékos részesedését, melynek célja a „hosszú távú jövő tervezése”. Tulajdonképpen a szalámigyárat szeretnék átköltöztetni a májasüzem mellé, mert azon a telephelyen lenne elegendő terület ennek is. A költöztetés viszont drága, ezért tulajdonostársat szeretnének bevonni, a tárgyalások még folynak.

A szárazkolbász-érlelő a kolbászkedvelők földi paradicsoma

Fotó: turizmus.com/Irházi János

Daka Zsolt szerint a Covid nem okozott számukra ellátási gondokat, az energiaárak emelkedése viszont igen, ezért is terveznek energetikai korszerűsítéseket. Egyelőre megtartják jelenlegi termékpalettájukat, maximum a csomagolásokon módosítanak azzal, hogy új, környezetbarátabb és csökkentett mennyiségű csomagolóanyagokat vezetnek be. Tavaly a termékek 90 százalékánál volt arculatmódosítás. A cég idén 2-3 százalékos bővülést tervez, ami a szakember szerint elérhető.

A Turizmus.com rákérdezett a Csabahússal való konkurenciaharcra, amire Daka Zsolt annyit mondott, hogy hatalmas. Arra a kérdésre pedig, hogy vakteszten való kóstoláskor simán megkülönböztetné-e a gyulait a csabaitól, természetesen igennel válaszolt, hozzátéve, hogy még könnyebben megkülönböztetné a Békéscsabán gyártott gyulait a náluk készült gyulai kolbásztól.