A gólyák, a csodarabbi és a vízi turizmus vonzza a vendégeket ebbe a bodrogi faluba

„Gyerekzsivajt szeretnék hallani a táborban" – sommázta a Turizmus.com-nak a tábor célját a megnyitót követően Rozgonyi István polgármester.

Négy évszakos vízi tábor épült

A közösségi épület mellett, ahol az étkezést is korszerű körülmények között biztosítják, tíz, klimatizált tábori ház várja mind a négy évszakban a Bodrog vízitúrázóit, vendégeit. A házakban emeletes ágyak, tévé, vizes blokk áll rendelkezésre, kerékpár, csónak kölcsönözhető és nem utolsósorban a vendégek csendes, nyugodt környezetben, a Bodrog partján pihenhetnek, fedezhetik fel a település sok évszázados értékeit.

Tíz klimatizált ház várja a vízitúrázókat

Fotó: Irházi János

A belügyminisztérium támogatásával, 250 millió forintból valósult meg a tábor, miután Bodrogkeresztúr bekerült a Kedvezményezett Települések Gazdaságélénkítő Programjába. A további tervek között szerepel egy csónakház, valamint egy stég megépítése. Az avató ünnepségen jelen volt még többek között Réthy Pál közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkár, Koncz Zsófia, a térség országgyűlési képviselője, Szabó Tünde, az Északkelet- magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos, akik a polgármesterrel együtt időkapszulát helyeztek el a helyszínen.

Ki volt Fülöp?

És hogy miért Fülöp, a gólya nevet viseli a tábor? Mert a madár 2018 júniusában pusztult el Bodrogkeresztúron, miután feltételezhetően egy villanyvezetéknek repült. A helybeliek által Fülöpnek nevezett és a Zemplénben legendás madár ekkor már 15 éves volt, és ebből 13 esztendőt töltött úgy Magyarországon, hogy 12 éven keresztül itt is telelt.

Fülöp, a gólya hűségesen visszajárt Bodrogkeresztúrra

Fotó: Irházi János

A madár 2003-ban kelt ki a tojásból Észak-Spanyolországban, az Ebro völgyében, Luceni településen, és egy olasz gólyakutató gyűrűzte meg.

Gólyák kultusza

A táboravatást követően házigazdáink egy rövid sétaautókázás során igyekeztek a település legkiemelkedőbb értékeit megmutatni az újságíróknak. Bodrogkeresztúron ezek az épített örökség, a hagyományok őrzése, a csodálatos környezet és a kilátó. Nem véletlen, hogy elsőként a Gólyavédelmi Központot látogattuk meg, amely az egyik korábbi zsinagóga épületében kapott helyett, de az átalakítás előtt az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága használta, így egy viszonylag jó állapotban lévő épületbe költözhettek be.

A hét vezér szobra a Bodrog partján

Fotó: Irházi János

Bodrogkeresztúron, amint az eddigiekből már sejthető, valódi kultusza alakult ki a gólyáknak, ezt jelzi, hogy sikerült az összes elektromos légi vezetéket a föld alá költöztetni, és túlzás nélkül állítható, hogy majdnem mindegyik közvilágítási oszlopon gólyafészek várja a madarakat. A központ interaktív kiállítóterének fő büszkesége természetesen Fülöp, a 180 négyzetméteres tér pedig három térre oszlik: foglalkoztató bábszínházzal, időszaki kiállítóhely és egy állandó kiállítás, amely a fekete és fehér gólyák életmódját mutatja be. Petrovics Zoltán helyi ornitológus, központvezető, aki saját kezűleg készítette a gyerekeknek a kis sámlikat, a pedagógusoknak pedig a padot, elmondta, alapelv volt a három „gólyaszín", azaz a piros, fehér és fekete alkalmazása a kiállítási terekben.

Feltárul a múlt a Kincsestárban

Bodrogkeresztúron kötelező többek között elsétálni a folyóparton a hét vezér szobra előtt, meglátogatni a három templomot – római katolikus, református, görög katolikus –, a helyi Kincsestárat a polgármesteri hivatal szomszédságában, ahol több nyelvű audio guide segítségével ismerkedhetünk meg a település rendkívül színes és érdekes történetével. Külön idegenvezetést hallhatnak a gyerekek és a felnőttek.A terület a neolit kor óta lakott, ezt jelentős leletek tanúsítják, de büszkeségük a „Dereszla kincse" néven ismert, 1200-ból származó arany ékszerek.

Neolit kori leletek a Kincsestárban

Fotó: Irházi János

A négy teremben audiovizuális technológiával mutatják be a község testvértelepüléseit, a Bodrog folyó halászatát, a „Dereszla kincse" arany ékszerekből álló régészeti anyag hű másolatát, a „Bodrogkeresztúri kultúra" archeológiai fogalomkörbe tartozó leletet, valamint a régi tömlöcöt.

A csodarabbi, aki elindította a turizmust

Megtudtuk, hogy a közel ezer főt számláló településen a turizmust, akármilyen furcsán hangzik, a csodarabbi indította el. Történt, hogy az 1726-tól Galíciából folyamatosan érkező zsidó családok Bodrogkeresztúron a görög kereskedőktől vették át a bor forgalmazását, és nagy szerepet játszottak a szőlőművelés és a bortermelés korszerűsítésében, az általuk készített kóser borok értékesítésében.

Panoráma a hegytetőről

Fotó: Irházi János

A haszid zsidó közösség messze földön híres csodarabbija Reb Steiner Saje volt (1851–1925). A csodarabbi egykori lakhelyén kialakított Reb Steiner Saje Emlékház népszerű zarándokhely lett, csakúgy, mint a Dereszla-domb oldalában a 18. században alapított zsidó temetőben található sírja, ami fölé óhelt (sátorszerű sírt) építettek tisztelői. A rabbihoz, akinek konyhájában egykor félszáz embernek is főztek naponta, hogy senki nem menjen el éhesen tőle, messzi földről, keresztények is jöttek tanácsért. Persze, mindez bevételt hozott a helybelieknek, hisz a konyhát el kellett látni élelmiszerekkel, például, hallal. Most pedig egyre több zsidó telepedik vissza Bodrogkeresztúrra, ami az egekbe tolta az ingatlanárakat. A csodarabbihoz köthető ünnepnapok alkalmával pedig tízezrével érkeznek a turisták a világ minden tájáról.

Természetesen a tokaji szőlőművelés képezi a fő bevételi forrást, az ide látogató turistáknak kötelező végiglátogatni a főutcán, vagy távolabb működő pincészeteket, megkóstolni a hegy világhírű nedűjét, és felsétálni a kilátóhoz is, ahonnan megcsodálható a környék.