Magyarország vár – Pénzes Erzsébet: Az egészen apró dolgoknak is nagyon tudok örülni

Emlékszik rá, hogy mikor kapta az első biciklijét?

Azt gondolná az ember, hogy már csecsemőkoromban bringáztam, pedig nem... De amióta az eszemet tudom, nagyon vágytam egy bicajra, ezért évekig gyűjtöttem rá egy malacperselyben. 9-10 éves lehettem, amikor végre sikerült megvenni az első Csepel kempingbiciklimet, és attól kezdve nem nagyon akartam leszállni róla. Később, már egyetemistaként, a három nyelvvizsgámnak köszönhetően extrém magas egyszeri ösztöndíjat kaptam, amit egy akkor még újdonságnak számító, nagyon menő mountain bike-ra költöttem. Ezt majdnem harminc év után, tavalyelőtt adtam el.

Most hány bringája van?

Egy összteleszkópos monti, egy klasszikus, merevfarú, könnyű monti, amivel akár versenyezni is lehet, és két gravel típusú kerékpár, egy régi – ez volt életem kalandjainak bicaja, amit már csak akkor használok, ha a többit kímélni akarom – és egy újabb verzió.

Ezek szerint a terepbiciklizés szerelmese.

Igen, egyértelmű, én terepen szeretek bicajozni. Eredetileg terep- és tájfutó voltam, ami nagyon jó alapot adott a bringázáshoz. Régebben rendszeresen indultam mountainbike-maratonokon, olimpiai cross- és cyclocross-versenyeken, de ma már inkább száz kilométer feletti gravel rendezvényeken, többnapos, sok száz kilométeres ultraversenyeken veszek részt, ahol a kitartás, a fejben való ottlét sokkal fontosabb, mint a fizikai teljesítmény. Amúgy versenylótípus vagyok, hiába határozom el, hogy lazára fogom, ha megérzem a rajt szagát, mint a versenylónak, kitágul az orrlyukam, és nyomom a pedált.

Pénzes Erzsébet, a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség elnöke civilben is szenvedélyes bringás

Fotó: saját fotó

A Balaton-felvidéken élve milyen tapasztalatai vannak a BalatonBike365 programról, amely a parttól távolabbi területeket is igyekszik bevonni a balatoni kerékpáros turizmusba?

Szerintem zseniális a koncepció, és bizonyos részei különösen jól sikerültek. Ilyen például a déli part középső régiója, ahol szuper útvonalakat alakítottak ki, és aki egy picit is tud térképet olvasni, az nagyon jó köröket tud bejárni. A Balaton-felvidékre is egyre többen jönnek föl. Ezt a déli parton kevésbé látom, de bízom benne, hogy – köszönhetően a bővülő e-bike-kölcsönzési lehetőségeknek is – az emberek nem fognak visszariadni sem az északi, sem a déli parti domboktól. Ehhez szemléletformálásra is szükség van, meg kell mutatni, hogy nem csak a 3,5 méter széles, tükörsima aszfalton lehet bringázni, hanem nagyon sokféle terepen, ezek az útvonalak pedig egészen másfajta élményt nyújtanak, mint a közvetlen Balaton-part.

Az utóbbi években biciklis applikációk és minősített kerékpárosbarát szálláshelyek is segítik a hazai túrázást. Most nagyjából hány kerékpárosbarát szolgáltató van az országban?

Bő egy éve hoztuk létre a MAKETUSZ Kerékpárosbarát nevű applikációját, amelynek azóta 25 ezer felhasználója van. Országos lefedettségű, ingyenes, interaktív közösségi alkalmazásról van szó, amit a visszajelzésekkel maguk a felhasználók is fejlesztenek. A kerékpárosbarát szolgáltatók száma is egyre növekszik, máig közel ezren csatlakoztak az általunk koordinált Országos kerékpárosbarát Turisztikai Hálózathoz, és ezt a számot jövő tavaszig a duplájára szeretnénk emelni.

Ha nem biciklivel, akkor hogyan kapcsolódik ki a legszívesebben?

Nagyon szeretek gyalogolni, futni, túrázni. Hiszek benne, hogy a mozgás a testnek és a léleknek egyaránt jót tesz, kikapcsol, és sok mentális problémát segít megoldani. Ha úgy adódik, a városi felfedező sétákat is nagyon élvezem, de bárhol vagyok, az egészen apró dolgoknak is nagyon tudok örülni.

Pénzes Erzsébet kedvenc úti céljai

1. A Balaton-felvidéken lakom, számomra ez a legkedvesebb hely, egészen varázslatos vidék.

2. Miskolcon nőttem fel, ezért erősen kötődöm a Kelet-Bükkhöz, ahol rengeteg időt töltöttem túrázással, futással, bringázással.

3. Ha létezik természetes bike-park Magyarországon, akkor az a Kőszegi-hegység, amely sajátos talajával, egynyomos ösvényeivel valóságos mountain bike paradicsom.

A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány "Magyarország vár" című magazinjában jelent meg. A lap főtámogatója: