Sercli – A Hungária gőzmalomtól a kézműves pékségekig

Ezen a sétán – amelynek „sajtóbejárását” november 12-én tartották – erre is sor került. S a meghívottak megkóstolták a frissen kisült kézműves kenyereket, megnézték, hogy ma hol és hogyan készülnek a legjobb pékáruk, miből lehet manapság egyáltalán kenyeret sütni, s közben bebarangolták a várost: a régi malomépülettől, az évszázados pékkemencén át a high-tech sütödéig megismerkedtek a pékségek és sütödék életével, történetével.

Hagyd, hogy lekenyerezzünk!

A 2,5 órás séta Budapest egykori éléskamrájából indul. Onnan, ahol a századforduló táján öt gőzmalomban őrölték a gabonát, ahol számtalan gyár és üzem működött, s ahol a Közvágóhíd szomszédságában a Magyar Királyi Duna-pályaudvar fogadta az országból érkező terményeket, vágóállatokat, tüzelőt.

A malmok működéséről, a léptékekről és a munkafolyamatokról ugyanúgy szó esik a sétán, mint arról, hogy a malommunkások milyen szűkös körülmények között éltek valahol a Ferencváros szegénynegyedeiben, s hogy nap mint nap el kellett szenvedniük a megalázó motozást, mikor kiléptek a malom kapuján.

Folytatva a gabona útját a város központja felé halad a séta: a közraktárakról és a hihetetlen technikai újításnak számító Elevátor-házról beszélünk, melyek nélkül nem válhatott volna Budapest malomipara olyan meghatározóvá. A közraktárjegy, az Elevátor-ház elképesztő kapacitása és méretei kerülnek itt szóba, s felidéződik az az időszak is, amikor a csarnokok építése előtt még nagy ponyvákról árulták a heti piacokon a sváb kenyeresasszonyok a négy-öt kilós, feketére sült vekniket. A városba beljebb haladva a pékségek témájával folytatódik a séta – követve az immár lisztté lett gabona útját. Kiderül, hogy állítólag nem lehetett pék az, aki balkezesnek született, hiszen a pékségekben szigorú egymásutániságban zajlottak a folyamatok, így egy ember kedvéért nem lett volna értelme átcserélni mindet. Viszont azt is megtudjuk, hogy a kemencék előtt, a lábgödörben álló, komoly fizikai munkát végző sütőpékek előbb-utóbb mind X-lábúak lettek az állandó terheléstől.

A séta egy finom kóstolóval folytatódik a Butter Brothers kézműves pékségében, majd a Ráday utcában a Koshari látja vendégül a csoportot: itt szír és egyiptomi lepénykenyereket kóstolhatunk.

A Királyi Pál utcában, a Budapest Pontban egy kis időre megpihenhet a csoport: Vajda József, a Pékműhely alapítója tart rögtönzött pék-képzést.

A séta végén egy különleges helyszínre érkezik a csoport: egy nagyon régi pékkemencéhez ereszkednek alá egy belvárosi ház pincéjében, mely vélhetően az 1700-as évekből maradt itt. A pincében állva elképzelhetjük, amikor az 1838-as árvíz idején cipók és veknik ragadtak a plafonra, melyet az ár levonultával alig győztek lekaparni onnan az ott lakók….

Útvonal: Hungária Malomudvar – Közraktárak – Butter Brothers (Lónyay utca) – Koshari (Ráday utca) – Bástya utca – Egyetem tér – Cukor utca