Európai Bíróság: két eset, amikor a légi utas nem jogosult a kártalanításra

A légi utasok a 261/2004/EK rendelet értelmében a légi járatok nagyobb késése esetén alapvetően jogosultak meghatározott összegű kártalanításra. Azonban nem minden esetben tarthatnak erre igényt, amint azt az Európai Unió Bírósága 2024. január 25-én két ügyben (C-474/22. és C-54/23.) hozott ítéletében is kimondta.

Mindkét ügyben a Laudamotion Düsseldorfból Palma de Mallorcára közlekedő járatáról volt szó, amelyre több mint három órás késést jelzett előre a légitársaság. Az érintett utasok úgy döntöttek, hogy fel sem szállnak a gépre, mivel attól tartottak, hogy nem érnek oda időben az üzleti tárgyalásukra. Egyikük meg sem jelent az utasfelvételnél, járata pedig ténylegesen három óra és 32 perc késéssel érkezett meg a célállomásra. A másik utas maga vásárolt jegyet egy Ryanair-járatra, így kevesebb mint három órás késéssel el tudott jutni a célállomásra.

A Flightright jogsegélyszervezet, amelyre az első utas a követeléseit átruházta, valamint a másik utas német bíróságokon perelte a Laudamotion légitársaságot, hogy megkapja a 250 eurós kártalanítást, amelyre a 261/2004/EK rendelet értelmében alapvetően jogosultak az utasok a járat legalább három órás késése esetén.

A német szövetségi bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult azzal a kérdéssel, hogy jogosult-e kártalanításra az a légi utas, amelynek a járata az előzetes bejelentés alapján a tervezett érkezési időhöz képest legalább három órát késik, amennyiben nem jelent meg az utasfelvételnél, illetve az a légi utas, aki maga vásárolt jegyet egy helyettesítő járatra, ami lehetővé tette számára, hogy kevesebb mint három órás késéssel odaérjen a célállomásra.

Az Európai Unió Bírósága úgy ítélte meg, hogy a fenti két esetben nem indokolt a rögzített összegű kártalanítás kifizetése az érintett utasok számára.

Nem mindig jár kártalanítás a repülőjárat késése esetén

Fotó: 123rf.com

A bíróság hivatkozott az ítélkezési gyakorlatára, amelynek megfelelően a késő járatok utasai a kártalanításhoz való jog alkalmazása tekintetében ugyanúgy kezelendők, mint a törölt járatok utasai, ha a késés legalább három órás. A döntő tényező, amely a bíróságot erre késztette, az volt, hogy a késő gépek utasai a törölt járatok utasaihoz hasonlóan olyan kárt szenvednek el, amely három órányi vagy hosszabb terjedelmű visszafordíthatatlan időveszteséget jelent.

A bíróság szerint az az utas, aki nem jelent meg a repülőtéren, minden valószínűség szerint nem szenvedett el ilyen időveszteséget.

Ezenkívül a nagy késéssel induló járatokat is működtetni kell, az utasfelvételt tehát el kell végezni. Ebből következik, hogy az ilyen járatok utasai nem mentesülnek az utasfelvételi kötelezettség alól, ellentétben a törölt járatok utasaival, amelyekre vonatkozóan a légi utasok jogairól szóló rendelet kifejezetten rendelkezik ilyen mentességről.

A bíróság rámutatott: a rendelet célja, hogy gyakorlatilag azonos mértékben kártalanítsa az utasokat. Az üzleti találkozó elmulasztásából eredő kár azonban egyéni kárnak minősül, amelyet csak további kártalanítási igény érvényesítésével lehetne kompenzálni.

Ezen túlmenően az a légi utas, aki szabad akaratából nem kezdte meg az utazást, amelyre visszaigazolt foglalása volt, valamint az a légi utas, aki saját kezdeményezésére helyet foglalt egy olyan helyettesítő járaton, amely az eredetileg tervezett érkezési időhöz képest kevesebb mint három órás késéssel elérte a célállomást, nem szenvedett el olyan időveszteséget, amely jogosulttá tenné őt a rögzített összegű kártalanításra.

A 261/2004/EK rendelet célja, hogy orvosolja azokat a „jelentősebb kellemetlenségeket és kényelmetlenségeket”, amelyeket az utasoknak egy légi járattal kapcsolatban el kellett szenvedniük. Az olyan kényelmetlenség azonban, amely abból adódhat, hogy az egyik utasnak saját magának kellett helyettesítő járatot találnia, a légi utasok jogairól szóló rendelet értelmében nem tekinthető jeelntősnek, ha az utas kevesebb mint három órás késéssel érte el a célállomást – szól a bíróság indoklása.