Európai Bíróság: a tagállamok megtilthatják az utazásokat egy világjárvány alatt

A Covid-19‑világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi válsághelyzet során elrendelt, a szabad mozgást korlátozó nemzeti intézkedések kapcsán hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága 2023. december 5-én.

A C‑128/22. sz. ügy előzménye, hogy 2020 márciusában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárványnak minősítette a Covid-19-járványt, emiatt Belgium megtiltotta a nem alapvetően szükséges utazásokat olyan országokba vagy országokból, amelyek az ott fennálló egészségügyi helyzet alapján „piros színnel jelölt területeknek” minősültek. Ezen kívül az ilyen országokból érkező utazóknak teszteknek kellett magukat alávetniük, és karanténba kellett vonulniuk.

2020 júliusában a belga hatóságok rövid időre „piros színnel jelölt területnek” minősítették Svédországot. E minősítés miatt a Nordic Info, egy skandináviai utazásokra szakosodott, belgiumi székhelyű utazásszervező törölte a Belgium és Svédország között tervezett valamennyi utazást. Ezt követően az így okozott kár megtérítését kérte a belga államtól.

Az ügyben eljáró belga bíróság a folyamatban lévő jogvita keretében azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy az uniós joggal ellentétes volt-e a belga szabályozás.

A szabad mozgást korlátozó nemzeti intézkedések kapcsán hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága

Fotó: 123rf.com

Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy egy tagállam a Covid-19-világjárványhoz hasonló világjárvány elleni küzdelem érdekében megtilthatja a nem alapvetően szükséges utazásokat a „piros színnel jelölt területeknek” minősített más tagállamokba vagy tagállamokból. E tagállam arra is kötelezheti a területére beutazó személyeket, hogy teszteknek vessék magukat alá, és vonuljanak karanténba.

Ezeket az Európai Unión belüli szabad mozgást korlátozó intézkedéseket általános hatályú szabályozás is megállapíthatja. E szabályozásnak azonban indokoltnak kell lennie, valamint olyan egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia, amelyek alkalmazásának a polgárok számára előre láthatónak kell lennie. E szabályozásnak továbbá hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek, valamint bírósági vagy közigazgatási jogorvoslat keretében megtámadhatónak kell lennie.

A szabad mozgás ilyen korlátozásainak továbbá tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét. E korlátozásoknak tehát alkalmasaknak kell lenniük a követett közegészségügyi cél megvalósítására, a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódniuk, nem lehetnek aránytalanok e célhoz képest, ami többek között e cél jelentőségének és az érintett személyek jogaiba és szabadságaiba való beavatkozás súlyosságának egymással szembeni mérlegelését feltételezi.