Terítéken a „fehér arany” – kastélyok, paloták, porcelánok

Először csak az arisztokrácia tudta megfizetni ezeket az először Kínából importált, majd Európa több országában gyártott törékeny, kézzel festett remekeket, később már a tehetősebb középosztály asztalain is találkozunk velük.

Ahogy a szeptember 2-ig látható kiállítás háttéranyaga fogalmaz, egy terített asztalnak napi, gyakorlati feladatain kívül, ősi, szakrális szerepe is van. Meglétével az összetartozást deklarálja. Maga köré gyűjt, magához húz.

A kastély időszaki kiállításán bemutatott tárgyak jellegzetes 19. századi darabok, az empire korszakától egészen a századfordulóig. Ritkaságokról van szó és nem kizárólag a jeles herendi tárgyak tömeges felvonultatásáról. Fontos szempont volt a tárlat létrehozásakor a gyűjtő magánszemélyek és múzeumok kollekcióinak bemutatása.

Pohárhűtő, a kiállítás egyik nemes darabja

A tárlat szakmai különlegessége, hogy egy kiállításon belül jelennek meg az úgynevezett Alexandra Pavlovna étkészlet darabjai és a budai várban, valamint a gödöllői kastélyban használt királyi porcelánok. A kiállításon bemutatott míves tárgyak – például pohárhűtő, parfés kínáló, csemegéstálka, tejszínes kiöntő – megterített asztalokon, korhű enteriőrökben láthatók.

A Gödöllői Királyi Kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia korát a híres bécsi gyárak termékei, illetve a különleges herendi porcelánok képviselik. Herend történetében fontos tény, hogy a bécsi porcelángyár, a térség második legrégebbi és nagy történeti hagyományokkal rendelkező manufaktúrája 1864-ben beszüntette termelését.