Tündérkerttől barlangtúrákig – Budapest rejtett kincsei

Szerző: Vajk Brigitta

Forrás: turizmus.com

 2020. szeptember 14. 09:23

Készüljenek egy üdítő, szívet melengető, ugyanakkor felkavaró utazásra a fővárosban! Olyan túrára, amit sokáig nem felejtenek majd el.


Készülj Fel!

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) budapesti ökoturisztikai kínálatának izgalmas helyszíneit mutatta be a szaksajtónak. A „Menedékek a betontengerben” című sajtóbejárás elnevezése igen találónak bizonyult a forró augusztusi napon, mivel a helyszínek egy részében inkább fáztunk, mint izzadtunk.

 

Aki fityiszt mutatott a filoxérának

A sajtóút kiinduló állomása Jókai Mór egykori svábhegyi rezidenciája, a Jókai-kert volt. Ma természetvédelmi terület és történeti kert is egyben, de itt van az otthona a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának is.

Jókai rózsái

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

Mint vezetőnktől megtudtuk, Jókai Mór életében meghatározó volt a természet- és kertszeretet. Kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg első komoly írói sikerei jövedelméből az elvadult svábhegyi telket. A hajdani kőbányából termő gyümölcsöst, mintakertet, dús vegetációjú pihenőhelyet varázsolt. Ötven nyarat töltött „tündérkertjében”, madarai, gyümölcsfái személyes barátai lettek, beszélt hozzájuk és rengeteget írt is róluk. Legenda szól arról, hogy a dolgozószobájának ablaka alatt illatozó májusfa az író nagy betegsége alatt kiszáradt, s szó szerint együtt épültek fel.

Az író szőlője helyén kialakított történelmi kertben jelenleg a Kárpát-medence jeles dűlőiből származó tőkék sorakoznak

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

A kertben az egykori présházól Jókai-emlékszobát alakítottak ki, a házon a felirat – „Kertész vagyok és ez büszkeségem” – is tanúskodik arról, hogy az író által hosszú évek szívós munkájával létrehozott édenkert egyszerre jelentette Jókainak a korszerű gazdálkodás reformkori eszméjének megvalósítását, s a tevékeny, alkotó, szemlélődő ember természettel való összhangját. Jókai szőlőt is művelt kertjében, saját bora volt, még a szakirodalom is megemlékezik arról, hogy szőlője a korabeli gondos művelés mintapéldája volt, olyannyira, hogy a Magyarországot is sújtó filoxéra ellen egyedül ő tudott sikeresen védekezni.

A kert egyik romantikus zuga

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

Az egykori szépségében megkopott, de ma is lenyűgöző kertben sétálva nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy magunk elé varázsoljuk a hajdani szüretek hangulatát, s a korabeli művészeti élet pezsgését. A kert ma is látványos rózsaligetéből Budapest megunhatatlan panorámája tárul elénk.

 

Borsókövek és karfiolok birodalmában

Utunk második állomását, a Szemlő-hegyi-barlangot Budapest „földalatti virágoskertjének” szokás nevezni, mintegy 500 méter hosszú, kiépített túraútvonalán (eddigi feltárt hossza 2230 méter) meg is csodálhattuk ezeket a szépséges ásványkiválásokat – borsókövek, kalcitlemezek és úgynevezett karfiolok változatos formáit –, melyek vastag paplanként borítják be a kellemesen hűvös barlang falait.

Borsókövek és karfiolok a Szemlő-hegyi-barlangban

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

A magas páratartalmú, pormentes és állandó hőmérsékletű (egész évben 12 °C fok van) levegő egyébként igen jótékony hatással van a bronchitises, asztmás betegekre, ezért 1990 óta a barlang gyógyterápiás célokat is szolgál.Az sem mellékes, hogy a látogatása megoldható babakocsival, sőt kerekesszékkel is. A barlang egyéb attrakciói – az interaktív kiállítás, vetítőterem, a barlang fölötti park kőzettanösvénye – különösen az óvodás és iskolás csoportokra fókuszálnak, azonban a belépőjeggyel megtekinthető 3D filmet különösen ajánlom a felnőtt látogatónak is.

A Szemlő-hegyi-barlangban gond nélkül lehet babakocsival is közlekedni

Fotó: Egri Csaba

Nekem ez a 3D-s „túra” nyújtotta a legnagyobb élményt, hiszen segítségével barlang azon különleges részeit tudtam virtuálisan bejárni, melyek a nagyközönség előtt zárva vannak. Már-már éreztem a szűk hasadékok hűsét, a titokzatos aknák mélységét, s rácsodálkozhattam számos érintetlen, csak a barlangászok által látogatott területre, káprázatos képződményekre, egy valóságos mesevilágra.

Panoráma-tanösvény a város felett

Túránk következő állomása újra a város feletti magasságokba vitt, méghozzá főváros egyik legszebb panorámájú kilátópontjára, melyet a Sas-hegyen találunk. A természetvédelmi területen helyet foglaló megújult látogatóközpont rendezvényhelyszínként is funkcionál, sőt a panorámaterasz és a kilátópont fotózás céljára bérbe is vehető. Sas-hegyi látogatásunk mottója a „mindent  szemnek, semmit a kéznek (lábnak)” lehetne, hiszen látogatásunk alkalmával vendéglátóink nem győzték eléggé hangsúlyozni, hogy olyan különleges területen járunk, ahol majd' minden virág, bokor, cserje, fa védettséget élvez, ezért van az, hogy az itteni tanösvényt kizárólag vezetővel lehet végigjárni, s az útról semmiképp sem lehet letérni, hiszen laikusként észre sem vesszük, mikor taposunk le egy védett fajt, egyetlen lépéssel sok tízezer forintos kárt okozva.

A sas-hegyi védett terület valóságos élő múzeum

Fotó: Kálmán Gergely

S hogy miért különleges ez a 850 m hosszúságú, szinte a teljes hegyet körbefutó tanösvény? Elsősorban a hegy egyedi mikroklímája miatt, amely maradványfajok és bennszülött fajok fennmaradását egyaránt lehetővé tette. Állatvilágából a pannon gyík és a bikapók (a több mint 170 itt élő pókfajból négy csak itt honos a világon), növényei közül pedig a nőszirom, a budai nyúlfarkfű és a magyar gurgolya érdemel különös figyelmet, de természetes élőhelyén figyelhetjük meg a zöld gyíkot, sőt akár még az itt élő haragos sikló család egyik – valóban mérges, de ártalmatlan – tagjával is összefuthatunk.

A Sas-hegy tetejéről Budapest kevésbé megszokott, de annál gyönyörűbb panorámáját élvezhetjük

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

Érdemes a család aprajával ellátogatni ide, hétvégenként tematikus túrákkal várják a különböző korosztályt, Kökörcsin-túrával az óvodásokat, Cincér-túrával a kisiskolásokat, a felső tagozatos diákokat pedig a dolomitok titkaiba avatják be.

De ha túránk célja csupán annyi, hogy Budapest panorámájában gyönyörködjünk, kicsit más szemszögből, mondjuk a Gellérthegy mögül, akkor is a legjobb helyen járunk.

 

Természet és történelem határán

A sajtóbejárás a budai Vár alatt húzódó titokzatos barlangrendszerben ért véget. Sokan mit sem sejtenek arról, hogy Várnegyed turistáktól nyüzsgő utcái alatt termek és folyosók labirintusából álló, szövevényes barlangrendszer húzódik. Mintegy 3 kilométeres vezetett sétán derül fény arra, hogy az évszázadok során az ember hogyan hasznosította ezeket a termeket a legkülönfélébb módon a borospincétől a börtönön át az óvóhelyig. Szakavatott barlangász vezetőnktől megtudtuk, hogy a budai Vár-barlang Magyarország talán egyik legrendhagyóbb barlangjává vált, mivel jelenlegi arca az ember és természet közös munkájának hosszú-hosszú évszázadok alatt kialakult eredményét tükrözi.

A Vár-barlang hatalmas termét az ember és a természet együttes munkája hozta létre

Fotó: Egri Csaba

Vezetőnk a túra előtt hangsúlyozta, hogy a várhegyen több föld alatti objektum is működött (kórház, világháborús kormánybunker, ÁVH-központ, börtön, titkos rádióállomás stb.), de természetvédelmi szempontból csak a Vár-barlang egyes részei tekinthetők természetes eredetűnek, itt figyelhetők meg azok az üregek, barlangok, amelyeket még valóban a természet ereje alakított.

Mint azt magunk is tapasztalhattuk, ahogy az út során egyre mélyebbre haladtunk, a Vár-barlang 3 szinten terül el, az első a házak pincéinek mélysége, majd 12-14 méterrel lejjebb a barlangrendszer terül el labirintusszerű járatokkal, és van egy harmadik, üreges szint is, amit csak a természet alkotott, az egyik ilyen üregben például egy kis tó is található. Egykor a Várnegyed legtöbb házához kapcsolódott kút, néhányat ma is felfedezhetünk a sétán, de ezek vize már nem iható.

A kútban ma is van víz, de már nem iható

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

Viharos történelme során a barlangrendszer leginkább védelmi funkciót szolgált, már a tatárjáráskor bővítették és összekötötték a járatokat, láthatóak még török kori építési nyomok is, de főként 20. századi vasbeton tartóoszlopok. Az ideiglenesen lakhatóvá tett termek „plafonjai” azonban a barlang természetes voltáról árulkodnak: jól kivehetők az örvénylő hévizek által kioldott gömbfülkék, gömbüstök.

A túra során ambivalens érzések kerítenek hatalmukba: tényleg nem tudom, hogy a természet évezredes munkájában gyönyörködjek, vagy inkább a történelem rémségein töprengjek el.

Katonák voltak, rabok, netán megunt háremhölgyek?

Fotó: turizmus.com/Vajk Brigitta

Egyik helyen ugyanis egy kétökölnyi, recés mamutfog lenyomatára hívja fel a figyelmünket túravezetőnk, aztán megérkezünk egy „csontvázterembe”, s ki tudja, kiknek a koponyái, csontjai „sorakoznak katonásan” előttünk. Felkavaró látvány. A régészek szerint lehetnek akár a várostromok hajdani harcosainak, vagy a török pasák megunt és kútba vetett háremhölgyeinek maradványai is.