A szállodabejárás jó gyakorlata - Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! - TP 2014. február

A jó házbemutatást választotta az MSZÉSZ legutóbbi közgyűlésén előadásának témájául Parti János, a Kempinski Hotel Corvinus értékesítési vezetője, aki olyasmikre hívta fel a figyelmet, amelyek első hallásra talán evidenciák, mégis, jellemzően tízből kilenc alkalommal nem tartják be.

Készüljünk fel!

Vegyük komolyan a háznézéseket, érdemes előre felkészülni, nem pedig improvizálni, még akkor sem, ha váratlanul esik be valaki – a szállodának legyen bejáratott módszere.

Aki a házat bemutatja, azon túl, hogy a megjelenése legyen makulátlan, rendelkezzen azzal a képességgel, hogy könnyedén, de nem tolakodóan teremt kapcsolatot, mindig van a tarsolyában egy-egy jó sztori, amivel oldható a hangulat, például egy-egy híres vendégről vagy emlékezetes történetről. Ügyeljen a testbeszédére is.

Ismerje úgy a házat, mint a tenyerét, ne csak a szobaszámot és a szobatípusokat, vagy a wellness-szolgáltatásokat. Azzal is legyen tisztában, hogy aznap épp mi zajlik az épületben, nagyon kínos, ha a csoport épp egy rendezvénybe csöppen bele.

Lelkesedjen a munkája iránt, ezt sugározza a vendégek felé, de legyen lényegre törő is, hiszen az időfaktor ma mindenkinél szűk keresztmetszet. Sokkal eredményesebb egy rövid, de tartalmas és jó hangulatú, informatív séta, mint egy hosszú, de unalmas. Ugyanez vonatkozik az információs anyagokra.

Az egyik legfontosabb, hogy mindig az adott csoport érdeklődését szolgáljuk ki, az utaztatók, a rendezvényszervezők, az újságírók konkrét igényei szerint mutassuk be a házat, interaktív módon, hogy a csoport tagjai aktív részesei lehessenek a sétának, és a teljes látogatás legyen élményszerű.

Nincs jó visszhangja, ha az igazgató legalább egy köszöntés erejéig nem üdvözli a csoportot. Rendszeres hiba az is, hogy a társaságot egy leharcolt, még ki nem takarított konferenciaterembe viszik.

Jó és rossz példák

De valószínűleg mindenki tud jó és rossz példákat hozni saját tapasztalataiból is.

Előfordult például, hogy a hotel nem igazolta vissza a viszonteladók érkezését jelző e-mailt, de ez a szervezőknek nem tűnt fel, és úgy toppant be a csoport a külföldi szállodába, hogy javában zajlott a szezon előtti festés, takarítás, bútorcsere, az igazgató is ott dolgozott mackónadrágban.

Aranyszabály, hogy a szálloda munkatársa győződjön meg róla, a vendég nincs a szobában – de az egyik csoportnál ezt elfelejtették, s épp egy nászutas párra sikerült rányitniuk. Megtörtént az is, hogy a szobába belefeledkező kolléga majdnem ott maradt, az ajtót rácsukták, a busz elindult.

Amikor szakmai program keretében több hotel is szerepel a programban, még nehezebb követni és megjegyezni az információkat. Ezért ha valaki ilyet szervez, 5-6 háznál többet semmiképp ne zsúfoljon be egy napra.

Amire sokáig emlékezünk

A legemlékezetesebb háznézések mégis azok, amelyeket valamilyen nem szokványos elem színesít – s itt most nem a beragadt liftre gondolunk, ami szintén megesett már. De azon túl, hogy egy-egy üdvözlőital, üdítő vagy pezsgő, kávé jólesik a vendégeknek, számos aprósággal fel lehet dobni a bejárást.

Az egyik ötcsillagos hotel például először leültette a kis csapatot egy pohár pezsgővel egy rendezvényteremben (a bejárat elé kedves gesztusként kiírta mindenki nevét), ott egy rövid filmet vetített a házról, aztán kezdődött csak a séta, mely során stációszerűen pezsgő, aprósütemény, majd kávé és koktél várta a társaságot.

Egy másik szálloda bemutatott szobájában ott ült a „vendég”, és dolgozott a laptopján, amikor a csapat megérkezett. A meglepődést gyorsan felváltotta a nevetés, amikor kiderült, ő is csak kellék, a bemutató része.

Az ilyen ötletes házbejárásokat garantáltan nem felejtik el a résztvevők.