Interjú Toldi Gabriellával, a Jet Travel ügyvezetőjével - Csapaterő és elhivatottság - TP 2016. március

Szerző: Németh Andrea

Forrás: turizmus.com

 2016. március 15. 12:31

A Jet Travel 2006-os alapítása óta 2 milliárdos forgalmú, 19 főt foglalkoztató céggé nőtte ki magát, és letette a névjegyét az üzleti utaztatásban. Ügyvezetője, Toldi Gabriella szerint a siker titka egyszerű: elhivatottság, csapatmunka kell, és maximális odafigyelés az ügyfélre.

– Miben vagytok mások, mint a versenytársaitok?

– Valljuk, hogy a minőség nem tett, hanem szokás, illetve, hogy mindig „egy ajtóval beljebb”. Cern­ben például nemcsak a látogatóközpontba visszük el az incentive csoportjainkat, hanem lehetőségeinket kihasználva egészen a részecskegyorsítóig. Amikor szarvasgomba-vadászatot ígérünk, vendégeink garantáltan találnak is szarvasgombát, és nem azért, mert előre eldugdossuk.

Fontos a hitelesség, és hogy az előre látható problémákat kiküszöböljük. Előfordult, hogy az egyik utasunknak haza kellett érnie a gyerekeihez, de sztrájk miatt nem indult a gép. Gondolkozás nélkül vettünk jegyet egy másik légitársaság járatára, és Törökországból Helsinkin keresztül ugyan, de időben hazaért. Fel sem merült, ki téríti meg, nem az volt a lényeg.

Mindig adódhat előre ki nem számítható probléma, nekünk az a fontos, hogy a végén az élmény mindig tökéletes legyen.

– Mindig ekkora elhivatottsággal álltál a munkádhoz?

– Igen. Ha mással foglalkoznék, szerintem nem is lennék boldog. Pedig a turizmus nem volt tudatos választás. Orosz–angol szakon végeztem a gimiben, nem tudtam, merre induljak. Aztán a legjobb barátnőm szólt, ő az IBUSZ-nál fog dolgozni, tartsak én is vele. Néhány év múlva áthívtak a Carlson Wagonlit Travelhez, majd visszacsábítottak az IBUSZ-hoz, ahol rám bízták a Business Travel Center felállítását. Jó csapattal dolgozhattam, sorra nyertük a tendereket. Ekkor jött fel az IBUSZ a top 3-ba a repülőjegy-értékesítésben.

Mire a BTC önállóan működött, már nagyon szerettem volna családot, és emellett a tempó mellett ez nem ment. Eljöttem, és 2007-ben léptem be a Jet Toursba. A gyermekem 2008-ban született, és szinte még abban az évben elkezdtem újra dolgozni otthonról.

– Mi minden változott a Jet Travel alapítása óta?

– Egy sor üzletág került be a portfóliónkba. Az alaptevékenység először incentive utaztatással bővült, utána jött a rendezvény- és kongresszusszervezés, workshopok szervezése itthon és külföldön, sportutaztatás, mi vagyunk a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalos utaztatója, de más sportegyesületek is bennünket választanak. Lassan felépítettük a turisztikai viszontértékesítést is, mely szép forgalmat generál.

Szívügyem Dél-Korea, elkezdtük koreai cégek üzleti utaztatását, amihez felvettünk egy koreai kolléganőt. Belekóstoltunk a beutaztatásba, és tervezzük, hogy a kiutaztatásban is részt vállalunk.

Számunkra sosem a pénz a legfontosabb. Hiszek benne, hogy ha az ember jól végzi a munkáját, szeretettel és megfelelő szakmai alázattal, akkor a profit magától jön.

– Mivel tudod a kollégákat motiválni?

– A munka a lényeg, nem a merev szabályok. Rugalmas a munkaidő, a kollégák sokat utaznak vásárokra, tanulmányutakra, elmehetnek tréningekre, angoltanár jár hozzánk. Hetente két napot home office-ból dolgoznak, sokat beszélgetünk, a konyhában vannak nagy közös ebédeléseink, járunk csapatépítésre. Talán a példamutatás is fontos, a mai napig félreteszem a saját dolgaimat és besegítek egy-egy kalkulációba, tender összeállításába, ha elúsznak a többiek. Jó a csapat.

– Magával ragadó ez a lelkesedés és őszinte segíteni akarás. Sose gondoltál rá, hogy ezt más területen kamatoztasd?

– Nem igazán. De talán ennek is van köze ahhoz, hogy szeretek adni, gondoskodni és nem csak a családomról, barátokról, kollégákról. A Jet Travellel a legkülönbözőbb módon támogatjuk a Csodalámpa Alapítványon keresztül a rászoruló és beteg gyerekeket. Voltak velünk látogatóban a Mikulásnál, Bayern München-meccsen, karácsonyi ajándékozást szerveztünk, játszótérhez járultunk hozzá, mindig kitalálunk valamit. Van egy pártfogolt diáklány Szeged közelében, egy szabolcsi hátrányos helyzetű család, akiknek rendszeresen küldünk csomagot, és még sorolhatnám. Legközelebb futó nagykövetekként gyűjtünk adományokat.

– Jut időd magadra is?

– Kevés, de szakítok. Szeretek jógázni, és heti kétszer tornázom, imádok tanulni, szerintem nyugdíjas éveimben megint egyetemre járok majd. Nagyon szeretek utazni, kirándulni, imádok könyvet olvasni és korlátlanul a kisfiammal lenni.