Uralkodók és felfedezők nyomában Andalúziában

Sevilla Spanyolország negyedik legnagyobb települése, az agglomerációval együtt közel 1,3 millió ember otthona. A város történelme több ezer évre nyúlik vissza: a vandálok, majd a vizigótok is itt alakították ki fővárosukat. A több mint ötszáz évig tartó mór fennhatóság (712-1248) meghatározó nyomot hagyott a település arculatán, a szűk, kanyargós utcák ideálisak voltak az ellenség megtévesztésére, ráadásul a forró nyarakon enyhülést nyújtottak Sevilla lakóinak. Miután a mórokat kiűzték az Ibériai-félszigetről, Sevilla jelentősége nem csökkent, sőt a tengerjáró hajók számára is alkalmas Guadalquivir folyónak köszönhetően a felfedezések korában még fontosabb szerephez jutott.

Városi paloták sorakoznak a Guadalquivir folyó partján

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Világjáró vitorlások válogatott kincsei

Miután a város 1501-ben az Amerikával folytatott kereskedelem kizárólagos birtokosa lett, innen indultak útnak a felfedezők hajói, majd ide tértek vissza a kincsekkel megrakott vitorlások. A világ minden részéből ideérkező kincsek sokasága a várost is dúsgazdaggá tette, fényűző paloták és középületek sora emlékeztet az aranykorra. Nyilván nem véletlen, hogy a sevillai székesegyház lett a világ legnagyobb gótikus temploma. A lenyűgöző épület a reconquista (az Ibériai-félszeget felszabadulása a muzulmán uralom alól) idején kapta meg mai formáját egy korábbi mecset kibővítésével és átépítésével. A templomban található Kolumbusz Kristóf sírja is.

A sevillai székesegyház olyan hatalmas, hogy nem is fér rá a képre...

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Szépség és gazdagság a királyi palotában

Méretei ellenére a város történelmi központja akár gyalog is felfedezhető, előtte azonban érdemes egy városnéző busszal vagy a folyón egy sétahajózás során betájolni magunkat. A látnivalók sora szinte végtelen, de a székesegyház szomszédságában álló királyi palotát, az Alcázart semmiképpen nem szabad kihagyni, ez ugyanis Európa legrégebbi, ma is használatban levő királyi palotája. Az épület, a szomszédos Giralda toronnyal (amely eredetileg mecsetnek épült, később harangtoronnyá alakították) és az Indiai Archívum Épületével – itt őrzik a spanyol gyarmati uralom összes dokumentumát - együtt a világörökség része. A palota építése több évszázadon át folyt, megjelenésében meghatározóak a mór elemek, de gótikus, reneszánsz, sőt barokk jellegzetességeket is találunk a hatalmas kiterjedésű épületegyüttesben, amelynek megtekintésére legalább 2-3 órát érdemes rászánni. A lenyűgöző kupolák alatt kialakított, mozaikdíszítésű termek mellett figyelmet érdemelnek a gyümölcsfákkal, virágos növényekkel teleültetett belső udvarok is.

Egy csodás kupola

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A palotát ráadásul hat, hatalmas kiterjedésű, történelmi kert is körülveszi, ahol több mint 20 ezer tő, a világ minden részéről származó növény él. A sok esetben több száz éves fákból, cserjékből kialakított geometrikus kerteket érdemes az Alcázart körülvevő várfalak tetejéről is megcsodálni.

Az Alcázart körülölelő kertek egyike

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A palota fontos része a reneszánsz stílusban épült Kereskedőház, ahonnan kétszáz éven át irányították a spanyol flotta hajóinak útját. Ebben a teremben tervezték meg Magellán expedícióit is, és itt fogadta Kolumbuszt Izabella királynő.

A 300 éves borászat, ahol nincsenek pincék

Bár Sevilla felfedezésére egy hét sem elegendő, a környékén is érdemes körülnézni. Csapatunkat a Sevillától 120 kilométerre keletre, Córdoba közelében fekvő Montillába vittek el a házigazdák, ott található Andalúzia legrégebb óta működő borászata, az Alvear. Az 1729-ben alapított, azóta is családi kézben levő borászatban több meglepetés ért minket. Először talán az, hogy pincéket hiába keresnénk itt, az itt érlelődő fehérborokat hatalmas, magas, jól szellőző csarnokokban tárolják. Az épületek kialakításának köszönhetően akár 40 fokos külső hőmérsékletig meg tudják őrizni odabent a borok minőségét, az utóbbi időben rendszeresen előforduló hőhullámok miatt ugyanakkor elkerülhetetlennek tűnik, hogy pár éven belül légkondicionálják a tárolóhelyiségeket.

Itt nem pincében érlelik a borokat

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

További érdekesség, hogy speciális élesztőréteggel védik az amerikai tölgyfahordókban érlelt borokat az oxidációtól. A könnyű száraz boroktól az alkohollal erősített desszertborokig terjed a választék.

Falak közé zárt közösség

A borkóstoló után a környék egy másik nevezetes városában, Lucenában tettünk egy sétát. Az i. sz. 7 században alapított város különlegességét az adja, hogy lakói évszázadokon át szinte kizárólag zsidók voltak. Az itteni egykori kereskedők és iparosok jelentős vagyont halmoztak fel, a település gazdagságáról egy korabeli muzulmán földrajztudós is beszámolt. A mór uralom idején viszonylagos szabadságot és függetlenséget élveztek a helyiek, akik maguknak választottak vezetőt a rabbi személyében, és ítélkezési joggal is rendelkeztek. Számos híres zsidó hittudóst adott a világnak a város. A móroktól 1240-ben III. Ferdinánd, Kasztília királya foglalta el a várost, ezután a helyi zsidó kultúra fokozatos hanyatlásnak indult.

Lucena erődje, a falai között berendezett kiállítás mutatja be a középkorban itt élt, zárt zsidó közösség életét

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Több pogrom és tömeges térítési kísérletek után 1492-ben több tízezer zsidó hagyta el az Ibériai-félszigetet. Jó részük a Földközi-tenger keleti medencéjében, például Itáliában, a mai Görögország területén, vagy például Szarajevóban és Dubrovnikban telepedett le, őket illetik a szefárd névvel. A várban kialakított kiállítás után érdemes megtekinteni a csak zsidók által használt temetőt is.

Tapas(ztalat)

A spanyol hétköznapok része egy-egy pohár bor elfogyasztása baráti társaságban valamelyik helyi bárban munka után vagy akár napközben. A közkeletű etimológia szerint a poharat korábban egy kistányérral (tapa – fedő spanyolul) fedték le, nehogy a légy belemásszon. Később a kistányért arra is felhasználták, hogy a bor mellé némi falatoznivalót kínáljanak. Így alakult ki a tapas-fogyasztás máig élő szokása: gyakorlatilag bármiből lehet tapas, amit kisebb adagokra lehet osztani. Akár egy egész vacsora is elképzelhető úgy, hogy folyamatosan érkeznek tálcákon a falatnyi fogások, ezek a tapasok. Kezdésnek általában kiváló érlelt sonkák, szalámik, sajtok érkeznek, természetesen különféle jobbnál-jobb olívabogyók kíséretében, majd jöhetnek a szószban kínált húsok, halak, tenger gyümölcsei. Egyik esténken a XIII. Alfolz királyról elnevezett luxusszálloda pazar kertjében a megállíthatatlanul érkező tapasáradat közben népszerű operaáriákat hallhattunk. Bizet Carmenjének legismertebb betétdalai nem is hangozhattak volna el ennél autentikusabb helyszínen, hiszen a mű a XIX. századi Sevillában játszódik, főszereplője pedig a város egyik ma is álló, jellegzetes, hatalmas épületében, a dohánygyárban sodorta a szivarokat.

Az ezeréves metropolisz

Lucena és Sevilla között található Córdoba, az egykori Córdobai Kalifátus központja, amely a 11. században egymillió lakosával a világ egyik legnagyobb városának számított. Szoros napirendünk miatt alig egy órás sétát tettünk Córdobában, amely arra mindenképp elég volt, hogy tudjuk: ide vissza kell térjünk! A Guadalquivir folyó partján végigsétálva mindenkit lenyűgözött a város pompája, épületeinek szépsége. Szerencsénkre az egyik macskaköves utcán sétálva bepillanthattunk az egyik ház jellegzetes mór stílusú, zárt, belső udvarába, ahol a háziasszony valóságos zöld oázist alakított ki több tucat különféle virág és növény művészi elrendezésével.

Tipikus mór belső udvar Córdobában

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

Kolostor az olívafák árnyékában

Sevilla közvetlen közelében fekszik a loretói templom és kolostor, ahová annak ellenére beléphetnek a turisták, hogy ma is élnek itt szerzetesek. A zarándokhelyen egykor egy remetelak állt, amely fölé a környéket birtokló család adományaiból az 1500-as évektől kezdődött a reneszánsz, majd barokkal jegyeket mutató templom és kolostor építése.

A templom egyik arannyal gazdagon díszített oltára

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A Loretói Szűzanya tiszteletére felszentelt templom gyönyörűen díszített barokk főoltára mindenkit magával ragad, akárcsak a szomszédos kincstár, ahol aranyozott kegytárgyakat, régi kódexeket és miseruhákat is megnézhetünk. Miközben a meseszép belső kertben sétálunk, nyugalomba vonult papokkal és szerzetesekkel is találkozhatunk. A kolostorba nincs belépő, de távozáskor mindenkitől kérnek némi anyagi hozzájárulást a történelmi épületegyüttes fenntartásához.

Szerelem, harag és tűz a színpadon

Andalúziában járva feltétlenül nézzünk meg egy flamenco estet. Csapatunk Sevillában a Taberna del Abardero nevű étteremben a vacsora közben kapott alapos, magával ragadó ízelítőt ebből a zenés-táncos műfajból, amelyet az andalúzok és a spanyolországi cigányok egyaránt a magukénak vallanak. Az előadás meghatározó eleme az ének, amely általában tragikus, szomorú történetet ad elő, ezt kíséri a gitár, miközben a dal ritmusát a táncosok ütemes dobbantása adja. A koreográfia nincs kőbe vésve: a táncosok egy meghatározott motívumkészletből improvizálnak.

Kancák, mének és gének

Nem mindennapi élményeket szereztünk másnap a Sevilla közelében fekvő Yeguada Torreluna Evenhorse lovasközpontban. A versenylótenyésztés mellett elsősorban turisták számára lovasbemutatókat kínáló farmon először a kifutókban csodálhattuk meg a gyönyörű spanyol telivéreket, majd a szaporításuk folyamatába is beavattak minket. Mint kiderült, a legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkező kancákat itt már nem terhelik meg az utódok nemzésével – szintén jó adottságokkal rendelkező, de nem elsőrangú telivér kancák hordják ki a mesterséges megtermékenyítés útján fogant magzatokat. Az ok egyszerű matematika – mint megtudtuk, egy kanca egy év alatt egy csikót képes kihordani, így viszont egy szuperkancának egy évben akár 10-12 utódja is születhet, amelyek között nagyobb eséllyel akad majd 1-1 új csodamén vagy kanca.

Spanyol telivérek és lovasaik

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A szaporítás mellett a lovasközpont lovasbemutatóknak és ehhez kapcsolódva fogadásoknak, rendezvényeknek is helyet ad. Az autentikus öltözetet viselő lovasok látványos műsora után az egyik fedett színben a hely szelleméhez illő fogadásban volt részünk, az italokat jéggel telt itatóvödrökben találtuk, székek helyett pedig szalmabálákon üldögélhettünk.

Fehérre mázolt falak

Útban a malagai repülőtér felé, még megálltunk a 20 jellegzetes andalúziai fehér város egyikében, Antequerában. E települések közös jellemzője, hogy a nyári meleg miatt a házak falait egységesen fehérre meszelik, ráadásul a tetőcserepek is egységesen barna vagy vörös színűek.

Fehérre meszelt falak Antequerában

Fotó: Turizmus.com / Szántó Zoltán

A 33 temploma miatt Andalúzia Firenzéjének is nevezett Antequera mindenképp megér egy látogatást útban a tengerpart és Córdoba vagy Sevilla között. Az ötvenezer lakosú város központjában egymást érik a szebbnél-szebb, több száz éves főúri házak, a település fölé magasodó egykori mór erődből gyönyörű a kilátás a környékre. Az igazi turistaparadicsomban több mint száz étterem mellett egy olyan aréna is található, ahol még mindig rendszeresen rendeznek bikaviadalokat.

Köszönjük a meghívást a Magyar Utazási Irodák Szövetségének és a házigazdáknak: a Spanyol Turisztikai Hivatalnak, továbbá Sevilla város és Córdoba tartomány turisztikai hivatalainak.