Popovits Éva: Minden helyzetből a legjobbat próbálom kihozni

Az elmúlt két és fél év a szállodaiparban is nagyon sok tanulsággal szolgált. Ön hogyan élte meg ezt az időszakot?

Az utóbbi időben gyakran mondtam a kollégáimnak, hogy jó lenne egy kristálygömb, hogy lássam, mi fog következni. Ugyanakkor az elmúlt időszak kihívásai nagyon megedzettek bennünket. Most is vannak kérdőjelek, de ma már sokkal magabiztosabban látom a lehetséges forgatókönyveket, azt, hogy miként lehet előre jelezni és lekövetni a trendeket. Azért is szeretek az Accornál dolgozni, mert itt nagyon tudatosak a stratégiák. Tudatos a költséggazdálkodás, tudatosan alakítják a szerződéseket, és ez garanciát jelent sok mindenre.Egyébként személyesen nekem a Covid a lehető legjobbkor jött, 2019-ben ugyanis nagyon el voltam fáradva a sok utazásban. A lezárásokkal hirtelen otthon találtam magam. Először nagyon furcsa volt, hogy vissza kellett venni a nagy pörgésből. De van egy szerencsés tulajdonságom: minden helyzetből megpróbálom a legjobbat kihozni. Úgyhogy élvezni kezdtem, hogy végre mindennap az ágyamban alszom, többet lehetek a családdal, a barátokkal, és saját magamra is több idő jut. Az is a pandémia kedvező hozadéka, hogy ma már nem kell annyit utaznom, a kevésbé fontos megbeszéléseket a Teamsen elintézzük.

Hogyan került kapcsolatba a turizmussal?

Orvos családban nőttem fel, sokáig orvos akartam lenni. De a rendszerváltás idején nem volt a legjobb az orvosok helyzete, így érettségi előtt az utolsó pillanatban úgy gondoltam, mégis valami mást szeretnék tanulni. Nagypapám vendéglátós volt, ő mondta, hogy ez a terület illene hozzám. Mivel jól beszéltem nyelveket, a turizmust választottam.

A főiskolát követően a Swissairnél helyezkedtem el, majd úgy döntöttem, hogy a pécsi közgazdasági egyetemen folytatom a tanulmányaimat. A diploma megszerzése után pedig ott ragadtam a városban – a Vista éppen akkor nyitotta meg az irodáját, amelynek én lettem a vezetője. Amikor visszaköltöztem Budapestre, még jó pár évig a Vista üzleti utaztatási ágazatával (BCD Travel) foglalkoztam.

Popovits Éva: Még 15 éve sem gondoltam, hogy ekkora területért fogok felelni, ha pedig a fiatalkori vágyaimra gondolok, azokat már réges-régen túlszárnyaltam

Fotó: Accor Hotels

Miért váltott az utazási piacról a szállodaiparra?

Ad hoc döntés volt. 2009-ben az Accornál értékesítési igazgatóhelyettest kerestek Magyarországra, aki üzleti utaztatással és a MICE területtel foglalkozna. Ekkor már jól ismertem a corporate piacot, ezért úgy gondoltam, ez a feladat nem áll tőlem távol. Amúgy is engem mindig az motivál, ha új dolgokat tanulhatok. Ebből a szempontból is nagyon jó helyre kerültem az Accornál, itt ugyanis folyamatosan kaptam az új feladatokat, amelyekbe bele kellett tanulni. Klasszikus értékesítéssel kezdtem, utána marketinggel foglalkoztam, majd disztribúcióval, hűségprogrammal, revenue managementtel, és ezeket a topline területeket össze is tudtam kapcsolni egymással.

Eközben mit tudott meg a saját erősségeiről vagy a gyengéiről?

Már értékesítőként megtanultam, hogy a tárgyalások során fel kell mérni a partnert, más-más módon kell kezelni a különböző személyiségtípusokat. Ahogy nőtt a csapat körülöttem, hasznosítani tudtam ezt a tapasztalatot. Manapság sokat találkozom szállodatulajdonosokkal vagy a képviselőikkel, ahol szintén hasznát veszem annak, hogy jó emberismerő és jó kapcsolatteremtő vagyok.

Azt is mindig tudtam magamról, hogy gyorsan tanulok, de azért voltak olyan időszakok, amikor úgy éreztem, bizonyos dolgokat sosem fogok úgy elsajátítani, ahogy szeretném – valahogy mégis mindig túllendültem a holtponton. Természetesen az ember megismeri a korlátait is. Például az évek során vissza kellett vennem az állandó maximalizmusomból, mert rájöttem, hogy ez a fajta hozzáállás komoly határokat tud szabni, főleg, ha nagyon sok a munka. Ez a munkatársakkal szemben is igaz: meg kellett tanulnom, hogy nem lehet mindig minden úgy, ahogy én szeretném. Azért az utólag mindenképpen jólesik, hogy azok a kollégák, akikkel szemben annak idején komoly elvárásaim voltak, és ma már más területen dolgoznak, a mai napig kíváncsiak a véleményemre, és sokszor hozzám fordulnak segítségért.

Milyen feladatok okozzák a legnagyobb örömet?

Van a személyiségemnek egy analitikus oldala, szeretek belemélyedni a számokba, a riportokba. Nagyon élvezem a prezentálást, a tárgyalásokat is, szívesen alakítok ki és tartok kapcsolatot az emberekkel. Az is érdekes motiváció, hogyan kell kezelni a különböző, hozzám tartozó piacokat. Nem vagyunk egyformák, ezért mindig fel kell mérni a partnert. Ugyanakkor, mivel a cél közös, megfelelő beleérző képességgel és szakmai tudással eredményesek lehetünk.

Az Accor hotellánc közép-kelet-európai kereskedelmi igazgatójaként húsz ország 253 szállodája tartozik önhöz. Diplomáciai érzék nélkül bajos lenne ennyiféle kultúrát sikeresen kezelni.

Mondok erre egy példát. Miután megnyitottuk az első szállodánkat Szarajevóban, és – akkor még értékesítési vezetőként – először odautaztam, a bosnyák kollégáim szerveztek egy városnézést. Megkértem őket, hogy vigyenek el a stadionhoz, ahol Kelet-Európa első téli olimpiáját rendezték, mert gyerekkoromban jártam ott. Megkérdezték, tudom-e, hogy a Kosevo stadion, az egykori nyitóünnepségek helyszíne most temető, ahol a Szarajevo ostromában elesett férfiak, nők és gyerekek nyugszanak a jelöletlen sírokban. Mondtam, hogy tudom, pontosan ezért szeretném megnézni. És akkor meséltem nekik arról, hogy a délszláv háború idején Pécsett voltam egyetemista, és láttam, hallottam az amerikai vadászbombázókat, amikor mentek Belgrádot megszórni. Említettem a srebrenicai mészárlást is. Teljesen meg voltak lepődve, és nagyon nagyra értékelték ezt az érdeklődést, figyelmet és empátiát.

Melyik a kedvence a kelet-európai országok közül?

Az egész balkáni régiót nagyon szeretem.

Van olyan szakmai álma, ami még nem valósult meg?

Ezt a kérdést sokszor megkapom, különösen a fiatalabb kollégáktól. A millenniumi generáció tagjai nagyon tudatosak, és mindig gyorsan szeretnének nagy karriert befutni. Nekem sosem voltak hatalmas vágyaim. Mindig elvégeztem a munkámat, és megtaláltak a lehetőségek. Még 15 éve sem gondoltam, hogy ekkora területért fogok felelni, ha pedig a fiatalkori vágyaimra gondolok, azokat már réges-régen túlszárnyaltam. Mindig szerencsés voltam: adódtak újabb és újabb lehetőségek, és tudtam velük élni.

Felsővezetőként folyamatosan követnie kell a gazdasági és politikai híreket. Erre mikor kerít sort?

Reggelente nehezen kelek föl, kell némi idő, míg egy kávéval magamhoz térek. Ekkor szoktam végigpörgetni néhány fontosabb hírportált, és átolvasom a hírleveleket, amelyekre feliratkoztam. Egyébként ezt szoktam tenni ebéd után is, hogy visszarázódjak a munkába.

Másféle olvasásra is jut ideje?

Vannak időszakok, amikor nincs se időm, se energiám a szépirodalomra. De ha igen, akkor főként magyar szerzőket olvasok, mostanában leginkább kortárs irodalmat. A könyvek gyakran beszippantanak, és akkor falom őket mindenhol, amint van egy kis időm. A másik kedvenc kikapcsolódásom pedig az utazás; főleg a kultúra vonz, lehetőleg oda utazom, ahol érezni a város lüktetését.

Szakmai életút

A Kodolányi János Főiskola elvégzése után második diplomáját a JPTE Közgazdaságtudományi Karán szerezte meg.

Dolgozott repülőjegy-értékesítőként a Swissairnél, majd a Vista pécsi irodáját vezette, ezt követően a Vista üzleti utaztatási részlegének vezetője lett Budapesten.

2009 óta dolgozik az Accor Hotelsnél, először értékesítési igazgatóhelyettesként, 2013-tól regionális értékesítési és disztribúciós igazgatóként, 2021-től pedig a szállodavállalat közép-kelet-európai kereskedelmi igazgatójaként.

(Fotó: Accor Hotels)

Írásunk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2022. októberi számában jelent meg. Ha Ön még nem előfizetőnk, ezen a linken rendelheti meg a lapot.