Somlói galuskás gulyásleves 2.0 – Igény van a sztorizásra

A könyv alcíme ­(Tanulságos történetek a turizmusmarketing világából) sejteni engedi, hogy nem pusztán vidám sztorik gyűjteménye az elmúlt 50 évből, több annál, egyfajta szakmai kézikönyv és módszertani útmutató is egyben.

A szerzőt, aki egy emberöltő óta van otthon a turizmus világában, az újabb kiadás kapcsán kérdeztük.

Erdei János

Fotó: saját fotó

Mennyiben más ez a 2.0-ás verzió, mint az előző kiadás?

Az első, az alapkönyv – ami 13 éve jelent meg – a szakmának készült, és bár maradéktalanul elfogyott, a nagyközönséghez nem jutott el. A mostani „bővítmény”, dupla terjedelemben, nagyobb formátumban, számos fotóval illusztrálva, úgy gondolom, hogy a nagyközönségnek is érdekes és emészthető lehet.

Nagyon inspirált a munkámban Földvári András: Elmentem világgá! című könyve, ami nemcsak a szakmabeliek közt volt népszerű, hanem hangos közönségsikert ért el. Fontosnak tartom, hogy a szakmáról ne csak „külsősök”, riporterek, újságírók írjanak, hanem az igazi „bennfentesek” is, és jelenleg még kevés szakmabeli szólal meg könyv formájában. Földvári az egyik első, aki bennfentesként kifelé, a nagyközönségnek írt, részben ez a célom nekem is.

Miért pont most jelenik meg a kiadvány? Az időzítésnek van szerepe?

Igen, sajnos nagy aktualitása a pandémia, amikor a bezártság alatt az emberek olvasási igénye is megnő. De a fő érv, hogy a teljesen lenullázódott turisztikai szakmának ebben a reménytelennek tűnő helyzetben ezek a történetek kicsit lendületet adhatnak az újrakezdéshez.

És persze a több mint egy évtized távlatából mostanra ért meg bennem az, amit oly sokan kértek az eredeti mű megjelenése után, hogy folytassam és egészítsem ki a korábbi gondolataimat.

Úgy hiszem, hogy eljött az idő egyfajta derűre, vidámságra a szakmában is. Történeteim lényege, hogy ne csak szórakoztatóan elmeséljem a sztorikat, hanem hogy a tanulságokat is levonjam.

Azt gondolom, igény van erre a sztorizásra, a „békebeli időszakok” nem mindennapi eseményeinek megörökítésére, de azt is célul tűztem ki, hogy a történetmesélés mellett egyfajta tippet is kapjon az olvasó arra, hogyan lehet turisztikai vállalkozása sikeres ebben a helyzetben, vagy miként tud visszatérni korábbi foglalkoztatójához.

A könyvben közel 60 derűs sztorit olvashatunk. Önnek melyik a kedvenc története?

A névadó történet számomra a legkedvesebb, mert ez szó szerint így történt, semmi anekdota nem színesítette. Amikor a Rogner Hotel Lotus Terme igazgatója voltam, többször érkezett ­– mindössze egy éjszakára – távol-keleti csoport, amelyet finoman szólva, a szálloda törzsvendégkörétől teljesen eltérő magatartás jellemzett. Az egyik ilyen csoport tagjai – akik az európai körútjuk alatt városi szállodákhoz szoktak, s fürdőruha nélkül érkeztek – a vendégek nemtetszését váltották ki azzal, hogy jobb híján alsóneműben látogatták meg a nagy csodálatukat kiváltó wellnessrészleget.

De az igazi meglepetést a vacsoránál okozták, ahol a hatalmas büfékínálatból az angolul gyengécskén beszélő csoportvezetőjük tanácsára ­– aki próbált hamisítatlan hazai ízeket találni nekik ­– a csípős gulyáslevest választották és hozzá, sőt egyenesen a levesbe az édes somlói galuskát. Így „állították elő az otthonira nagyon hajazó édes-savanyú-csípős ízvilágot. A poén, hogy mindez nagyon ízlett nekik, sokan másodszor is repetáztak. Mindenesetre különböző kultúrák találkozásának forradalmi színhelye lett azon az estén a szálloda, a vendégkönyv pedig szinte megtelt a törzsvendégek panaszaival. S hogy mindennek mi a tanulsága, arról is írok a sztori végén.

Mivel foglalkozik mostanság, amikor nem könyvet ír?

Igyekszem megvalósítani mindazt, amire igazából az elmúlt 50 évben nem volt lehetőségem. Komoly, 16 ezres könyvtárat gyűjtöttem össze életem során, többnyire klasszikus és kortárs szépirodalmat magyar és külföldi íróktól, s míg élek, szeretném elolvasni ennek nagy részét. Szerencsére gyorsan olvasok, napi 1-2 könyv a teljesítményem, ha jól számolom, 100 éves koromra talán ki is pipálhatom mindet.