Áfáról és iparűzési adóról a Vezinfó konferenciáján

Az utazási irodai áfaszabályok és az iparűzési adó alapjának csökkentése körül még mindig nagy a bizonytalanság. A 2018. október 12-én megtartott rendezvény előadója, Vadász Iván okleveles adószakértő, az Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint az utazási irodák könyvelői számára tovább fokozza a nehézségeket, hogy az elérhető kiadványok nem foglalkoznak részletesen ezzel a területtel.

Az adószakértő tapasztalata az, hogy az utazási területen tevékenykedőknek elsősorban a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit, különösen pedig a vitás ügyekben leginkább mérvadó kommentárokat célszerű alaposan ismerniük.

A rendezvény első részében az utazási irodákra vonatkozó áfaszabályok részletes bemutatásán túl több gyakorlati tanács is elhangzott. Így például az utazási szerződésben a teljesítést nem egy határidőnek, hanem egy feltételrendszer megvalósulásának kellene tekinteni. A legtöbb hazai szerződés hiányossága, hogy ez utóbbit nem, csak egy határidőt tartalmaz.

Az előleg és a végszámla viszonyát a számviteli politikában érdemes tisztázni. A szakértő szerint szerencsésebb, ha a végszámla összege az egész teljesítést tartalmazza, mint ha csak az előlegen felüli teljesítést. Lényeges az is, hogy az árképzés során előre határozzuk meg az előleg árrés- és fizetendő adó tartalmát.

Nem olyan egyszerű a közreműködők szolgáltatásainak ellenértékét levonni a hipa alapjából

Fotó: Pixabay

Az iparűzési adóval kapcsolatos ellenőrzések során a tapasztalat szerint főleg a nem megfelelő adminisztráció az oka annak, ha az adóhatóság problémásnak tartja a közreműködők által számlázott összegek levonását az adó alapjából.

A szakértő azt tanácsolja, az utazásszervezők bátran válasszák azt a megoldást, hogy nem közvetített szolgáltatásként, hanem alvállalkozói teljesítésként vonják le a közreműködők szolgáltatásait, ezenkívül tudjanak felmutatni írásos szerződéseket a szolgáltatókkal. A közvetített szolgáltatás az ellenőrök értelmezése szerint csomag esetén beépül a saját teljesítésbe, így a szolgáltatás nem változatlan formában kerül továbbértékesítésre, ezért ennek értéke nem is vonható le az adóalapból. Az alvállalkozó szolgáltatását a közvetített szolgáltatással ellentétben nem kell külön sorban szerepeltetni a kimenő számlán.