Medve, farkas és hiúz – Made in Hungary?

Az elmúlt években egyre több nagyragadozó észlelés történik Magyarországon, elsősorban az Északi-középhegység területén. A természetvédelmileg örvendetes tény azonban konfliktusokat okozhat az ezektől az állatoktól elszokott helyi lakosság vagy épp erdészek, vadászok viszonyában. A WWF Magyarország egy európai projektben keresi a békés együttélés lehetőségét.

Európában a becslések szerint mintegy 17 ezer farkas, 16 ezer medve, 9 ezer hiúz és – általunk talán kevésbé ismert – 1250 rozsomák él. Az állományok Európa-szerte változó ütemben bővülnek vagy csökkennek, de a 21. század emberének sokszor nagy kihívást jelent a velük való együttélés. Magyarországon a csekély hazai előfordulások mellett közismert a székelyföldi medve-helyzet, de az elmúlt időszakban pl. a Pireneusokban is nagy ellenkezést váltottak ki a visszatelepített medvék.

Hiúz

Fotó: ifj. Darányi László

A WWF Németország vezetésével, 16 projektpartner – köztük a WWF Magyarország – osztja meg tapasztalatait egy ’Európai Nagyragadozók’ (Euro Large Carnivores) európai LIFE projekt keretében. Ennek a célja, hogy a témában a legjobb gyakorlatokat az érintett szereplők kicserélhessék annak érdekében, hogy az egyes helyszíneken a legjobb megoldásokat találják meg a helyi társadalmi, gazdasági és természetvédelmi egyensúly érdekében. Ennek érdekében a képzések, a kommunikáció, a kármegelőzés, az állományok monitoringja mind fontos szerepet játszik – mondta el Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozó programvezetője a börzsönyi Királyréten, a Hiúz Házban tartott szakmai napon.

A Hiúz Ház

Fotó: turizmus.com

A nagyragadozók számára kiemelten fontos a zavarás nélküli erdőterületek megléte, amit leginkább a vadászatok, fakitermelések befolyásolnak, de nyilván az évi 300 ezres látogatószámmal rendelkező Királyréten sem grasszál a hiúz a turisták között. A magyarországi hiúz, farkas és medveállományok alacsony egyedszáma alapján persze inkább kitüntetett szerencse ezekkel az állatokkal találkozni – nem is fordul elő gyakran…

Webkettes állatok és növények nyomában

A szakmai napon bemutatták a most 10 éves Vadonleső Programot. A program a közösségi médiát hívta segítségül a korlátozott erőforrásokkal rendelkező természetvédelmi szervezetek ’bővítésére’. Ennek eredményeként mintegy 100 ezer önkéntes adatszolgáltató tölti fel megfigyeléseit rendszeresen 18 védett növény- és állatfajról egy központi, térképes adatbázisba, amit azután tudományosan is elemeznek – ez Európában kiemelkedő civil részvétellel zajlik. A Vadonleső Program továbbá  hat éve indította útjára az ’Év Emlőse’ kezdeményezést, ami 2019-ben a hiúz lett, így ehhez kapcsolódóan számos hiúz tematikájú programot tartanak az idei év folyamán.

A szakmai napot a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai által vezetett rövid terepbejárás egészítette ki a Királyrét térségében kijelölt tanösvényen, útba ejtve annak állomásait, a vadak megmaradt hófoltokon hagyott nyomait, kisebb tavakat vagy épp vasbánya tárót.

Nagyragadozók és a turizmus

A szakmai nap témája elsősorban természetvédelmi megközelítésből vizsgálta a nagyragadozók európai és hazai jelenlétét, azonban a turisztikai aspektust sem lenne érdemes kifelejteni a vizsgálódásból, hiszen ezen állatok élőhelye tökéletes átfedésben van népszerű turisztikai helyszínekkel, elsősorban észak-magyarországi hegységeinkben.

Látogatók a Királyréti Tanösvényen

Fotó: turizmus.com

A fentebb leírtak szerint a jelenlegi állomány létszámok alapján vajmi kevés esély van arra, hogy az erdőben túrázva, kerékpározva akárcsak egyet is megpillantsunk közülük, így a természetjárást egyáltalán nem befolyásolja a jelenlétük, ez inkább fordítva történik – azaz messze elkerülik az embert.

Érdekesebb kérdés a jelenlegi vagy jövőbeli turisztikai fejlesztéseket és a nagyragadozók viszonyát megvizsgálni, hiszen előrelátható módon:

a)      a nagyragadozók száma növekedni fog, elsősorban az Északi-középhegységben,

b)      a turisztikai kereslet a térségben szintén növekszik, a nemzeti parki bemutatóhelyek egyre népszerűbbek a tendenciák alapján

A két folyamat várhatóan feszegetni fogja a békés együttélés fogalmát.

Ennek egyik széles körben ismert konkrét példája a közelmúltból, hogy a börzsönyi Csarna-völgyi kisvasúti fejlesztést jószerivel egy személyben hiú(z)sította meg Börzsönyi Szilveszter Botond, azaz a börzsönyi hiúz és élőhelyének védelme - amiről korábban a https://turizmus.com/utazas-kozlekedes/csarna-volgyi-kisvasut-vadak-a-romok-kozott-1161045 cikkünkben is beszámoltunk.  A szakmai napon elhangzott információk mindenesetre továbbra is megkérdőjelezik ennek a kampánynak az alátámasztottságát, mivel a hiúz a nemzeti parki szakemberek szerint az egész Börzsönyt belakja, nyomait a hegység teljes területén megtalálták már – igaz, a Csarna-völgyet az átlagostól nagyobb rendszerességgel érinti. A meghiúsult beruházás alternatívájaként körvonalazódó Kemence – Királyháza kisvasút fejlesztés, illetve a jelenleg is működő és igencsak népszerű börzsönyi kisvasutak tekintetében mindenesetre érdeklődve figyeljük a WWF Magyarország további tevékenységét.

A nagyragadozók megjelenése persze nemcsak turisztikai fejlesztéseket akadályozhat meg, hanem akár üzleti lehetőséget is nyújthat: széles körben ismert turisztikai szolgáltatás pl. Székelyföldön a medveles, de világszerte rengeteg vadmegfigyelő vagy természetfotós túra létezik. Ezt az észak-magyarországi viszonyok között vizsgálva, az állományok növekedésével előbb-utóbb felmerülhet akár az egyébként is nagy zavarást jelentő vadászat helyett, a vadászturizmus visszaszorításával a vadászlesek szelídebb turisztikai célú fejlesztése, vadmegfigyelésekre történő átalakítása, amivel e térségek turisztikai kínálata is bővülhet.

Természetvédelmi őr a jégen

Fotó: turizmus.com

A nagyragadozók fokozódó megjelenése és a velük való békés együttélés megvalósítása egy kiegyensúlyozott társadalmi – gazdasági – természetvédelmi rendszerben mindenesetre egyre több kihívást rejteget, amire érdemes lesz felkészülni.